...áldoztam fel az amerikai álmot érdekházasságért.
Azt gondolod, hogy nem érdekel egy Amerikában élő, az iskola legjobb pasijáról álmodozó és folyton az édesanyjával civakodó, tizenhat éves indiai lány története, amelyet a teniszlegenda, John McEnroe narrál? Akkor ezt gyorsan gondold újra! Az Én még sosem... című sorozat legelső ránézésre és az interneten fellelhető marketinganyagai alapján sokadvonalbeli, szirupos tinikomédiának tűnhet, ám már a legelső epizód kibillenti egyensúlyából ezt a téves benyomást. Mindy Kaling önéletrajzi ihletésű coming of age szériája ugyanis 2020 egyik legérdekesebb és legszórakoztatóbb gyöngyszeme.
Devi (Maitreyi Ramakrishnan) bizonyos szempontból teljesen átlagos, indiai származású középiskolás lány, egy másik szempontból viszont pont nem az. Élete egyik fele az Egyesült Államokban, másik fele pedig abban az Indiában játszódik, ahol valójában soha nem is élt. Epekedve vágyik a kockahasú úszógyerek, Paxton (Darren Barnet) figyelmére, miközben igyekszik fenntartani jó tanulmányi eredményeit, hogy lepipálja a suli stréberét, Bent (Jaren Lewinson), továbbá próbál támogatást nyújtani barátnőinek, hiszen egyikük újonnan felfedezett homoszexualitásával, másikuk pedig előtörni kívánkozó színészi ambícióival küszködik. Emellett azonban otthonában vallásos hindu édesanyjával mindennaposak a konfliktusaik, velük élő unokatestvére, a dekoratív Kamala (Richa Moorjani) pedig amerikai barátjával maradna, ám szülei Indiában már meg is találták számára a tökéletes férjet, akit ha a fiatal nő nem fogad el, akár a családjából való kitagadással is szembenézhet.
Az Én még sosem... az imént leírt kettősség szép egyensúlyban megkomponált kihangsúlyozása miatt válik igazán emlékezetessé. A pörgős, félórás epizódok során Devit ugyanúgy láthatjuk tanulmányi versenyen és gazdag amcsi kölykök házibuliján, ahogy az elefántfejű hindu istenség, Ganésa tiszteletére tartott, nagyszabású ünnepségen. A főhősnő karaktere azért érdekes, mert a jól tanuló és jövőképpel rendelkező középiskolásokhoz hasonlóan perifériára kerül a pillanatnak élő tinédzserek tömegében, ugyanakkor hiába érzi családján keresztül a kötődést származási országához és annak vallásához, nemigen találja a közös hangot a hinduizmussal. Ez a kettős identitás vagy - egy rémisztőbb aspektusból nézve - identitás nélküliség nem csak a sorozat cselekményét, hanem a néző érzelmi húrjait is mozgatja.
Ám mielőtt bárki azt hinné, hogy mélylélektani drámasorozatról van szó, le kell szögezni, hogy az Én még sosem... is alapvetően a manapság oly divatos coming of age tini-dramedyk sorát erősíti. Ennek megfelelően nem maradunk híján vicces prábeszédeknek, helyzetkomikumoknak és poénokba ágyazott társadalomkritikának. Mindezt már az epizódok kreatív címadásai is elősegítik, hiszen a minden fiatal körében népszerű ivós játék nevének kiegészítésével a készítők őrült és ötletes módon fektetik le az egyes részek tematikáit. Így például az Én még sosem... indítottam atomháborút című epizódban a sokszínű karakterek a felnövéstörténet műfajának egyik legszórakoztatóbb játszmáját mutatják be. Mindemellett ráadásul olyan hasraütésszerű, indokolatlansága miatt vicces elemen is nevethetünk, mint a történet kontextusába alig illeszkedő John McEnroe, aki legalább olyan kiválóan tekeri a produkció szórakoztató narrációját, ahogy azt sportkarrierje idején a szervákkal tette.
A jó dramedyk nem csak az ütős poénok és a mögöttük meghúzódó mélyebb üzenetek miatt működnek, hanem azért is, mert a vígjátékos drámában rejlő kétoldalúságukat a zsánert igazán értő, tehetséges színészek tolmácsolják. Az Én még sosem... ezen a téren élen jár, hiszen Maitreyi Ramakrishnan igazán vagány stílusban, szimpatikusan kelti életre a számos problémával szembenézni kénytelen indiai-amerikai tini karakterét, a suli jó pasiját megformáló Darren Barnet pedig partner az alkotók azon szándékában, hogy végre valahára ne negatív töltettel mutassanak be egy középiskolás figurát mindössze azért, mert jobban néz ki társainál. A széria a külsőségeknél jóval mélyebbre ás, ezt a hatást a Devi édesanyját profizmussal életre keltő Poorna Jagannathan és a karakterének sokoldalúságát epizódról epizódra egyre jobban feltáró Jaren Lewinson is erősítik.
Mindennek köszönhetően az Én még sosem... magabiztosan válik 2020 egyik üdítő újonc sorozatává, amelynek részletesen megírt figurái, kreatív humortárháza és változatos történetszálai számos további lehetőséget rejtenek magukban egy esetleges, remélhetőleg egy-két éven belül nézhető második évad számára.
