A zongoraművész Aki Takase és a szaxofonos Daniel Erdmann a BMC-ben rögzíti új lemezének anyagát, aztán augusztus 5-én fel is lépnek az Opus Jazz Clubban.
A nemzetközi színtér egyik leginvenziózusabb szaxofonosa, az Echo-díjas tenorszaxofonos Daniel Erdmann – aki Velvet Revolution nevű formációjával két lemezt jelentetett meg a BMC Recordsnál, a short moment of zero g címűt (2016) és a Won't put no Flag out címűt) – még szárnyait bontogató jazztanonc volt, amikor először a japán jazzlegendával, Aki Takaséval találkozott. Mindez még a kilencvenes évek elején történt, amikor Takase improvizációt tanított a berlini Hanns Eisler Zeneakadémián, ahol Erdmann jazztanulmányait folytatta. A találkozás eredményeképpen Aki Takase meghívta Erdmannt a szextettjébe, ami az akkori berlini szcéna olyan kiválóságaiból állt, mint Rudi Mahall és Tony Buck. 2000-ben aztán Erdmann elnyerte a német-francia kulturális tanács ösztöndíját és Párizsba költözött – úgy tűnt, ez véget vethet az együttműködésének az úttörő japán zongoristával. Tizenöt évvel később azonban véletlenül összefutottak a párizsi reptéren és akkor megegyeztek, hogy ismét együtt játszanak. Erre még ugyanabban az évben sor került, amikor megalapították a Japanic kvartettet, amellyel az első albumukat, a Thema Prima címűt 2019-ben megjelentették a BMC Records gondozásában. Most pedig logikus lépésnek tűnt számukra duóban folytatni. A speciálisan erre a formációra írott szerzeményeiket a koncert előtti napokban veszik föl a BMC-ben, ami majd a BMC Records égisze alatt jelenik meg a közeljövőben. A duó francia premierjére tavaly, a strasbourgi Jazzdor Festivalon került sor, amelyről a Liberation nevű lap hasábjain Bruno Pfeiffer azt írta: „Komplex akkordok és bensőséges melódiák, amiket kettejük bonyolult összhangja tart össze. A két főszereplő kéz a kézben szakítja át a célszalagot. És ami marad utánuk: a vágy, hogy táncra perdüljünk".
A Japánban született és 1987 óta Berlinben élő zongorista, Aki Takase a kortárs jazz egyik legjelentősebb személyisége. Az immár jazz-legendává vált művésznő mindig olyan új projekteknek és előadóknak szentelte művészetét, amelyek, és akik hozzá hasonló nyitottsággal közelítenek a zenéhez. Gazdag alkotói munkássága során figyelemre méltó kirándulásokat tett a jazz, az új zene, a tánc és az elektronikus zene határmezsgyéin. Számos projektjének volt központi témája az amerikai jazz-történelem személyiségeinek tanulmányozása, 2018-ban az Opus Jazz Clubban is bemutatta Duke Ellington előtt tisztelgő anyagát, amelyről Bill Shoemaker azt írta: „Nem lehet eléggé hangsúlyozni Aki Takase érzéseinek intenzitását, mely az egész albumot végig jellemzi; ez valami egészen ritka és mélységesen mély dolog.”
Az 1973-ban, Németországban született Daniel Erdmann már évekkel ezelőtt kifejlesztette jellegzetes hangját és sajátos hangzásvilágát, előadóként és komponistaként egyaránt. „Tenorszaxofonjának meleg, föld-ízű csengése, szerteágazó kifejezésmódja, amely a tisztán kirajzolt dallamoktól a rekedt modulációkig és villódzó absztrakciókig terjed, gazdag talajul szolgál Erdmann együtteseinek különféle vegetációihoz” – írta róla Norbert Krampf a Won't put no Flag out című lemez megjelenésekor, amiért 2019-ben a francia jazzakadémia az Év Európai Jazz-zenésze kitüntető címet adományozta neki. Daniel Erdmann 2020-ban elnyerte a nagy presztízsű német rádió, a Südwestrundfunks által alapított díjat, az SWR-Jazzpreis-t.
