Aki szereti a dupla nyakú gitárokat és a dupla lábdobot, annak bizonyára nagy élmény lesz a Sons Of Apollo második MMXX című nagylemeze.

A cím szerényen csak 2020-at jelent, és sok szempontból jelenthet dupla élményt, hiszen nemcsak prog-metált kapunk, hanem kortárs nu-metált is, sőt, van itt minden, klasszikus glory-rock, Evanescence-féle mese-metál, szóval, a Dream Theatherből érkezett Billy Sheehan basszusgitáros és Derek Sherinian billentyűs zenekara afféle metál szupergroup, amely megmutatja, milyen az, amikor a műfaj ötven pluszos „stúdiózenészei” leiskolázzák a szakmát. És aki azt gondolja ezek után, hogy öncélú arcoskodást kapunk, az téved. Az MMXX afféle crossover mestermű, afféle örömzenélés, rengeteg hatást építve műsorába, de mégis kiad az egész egy minden igényt kielégítő, melodikus, mégis kőkemény, a legjobb értelemben hatásvadász és teátrális rockot. Az album bonyolult struktúrájú, mégis elképesztően slágeres, minőségi progrock, tele orgonaszólókkal és hangfestő motívumokkal. Persze, ami leginkább visszaköszön, az a Dream Theather világa, ugyanakkor a Sons Of Apollo sokkal inkább földhözragadtabb, míg a kissé bombasztikus Dream Theater elvont, kozmikus világokra tesz utazásokat. Már a nyitó dal, a hét és fél perces Goodbye Divinity azonnal megveszi kilóra a hallgatót, hibátlan felépítmény, hibátlan felütés, amely teljes fegyverzetben és harci díszben mutatja meg a zenekart.

Remek refrének sorát halljuk, tényleg igazi minőségi slágermetált kapunk, ahogy a Wither To Black esetében is, szóval, a zenekar nagyon érzi a harmóniákat, elképesztően vastag a hangzás, néhol egészen doom-os is. A Hammond úgy szól, hogy minden hagyományőrző military társaság azonnal kitolja a garázs elé a gépzsírtől fénylő shermanokat és királytigriseket. És még az sem zavaró, hogy hallunk némi gitár - és orgonapárbajt, és mindenki megmutatja, mit tud, mint valami véget nem érő fináléban. Érdekes, hogy a nu-metal-féle refrének hogyan alkotnak szerves egységet egy-egy klasszikus, hetvenes évek eleji hard-rock hangszereléssel vagy egy-egy Yes-idézettel. A Sons Of Apollóban az is jó, hogy újabb szintre emelhetjük az itthoni léggitározást, már a tapping technikát is gyakorolhatjuk.