Test / Harmónia címmel nyílt meg a Dubniczay-palotában a MANK és a Művészetek Háza Veszprém által közösen kiírt képzőművészeti pályázat legjobb alkotásaiból válogatott kiállítás.

„Kép/Test/Lét címmel olyan új összművészeti programsorozatot indítottunk, amellyel célunk az, hogy az alkotóművészet területén tevékenykedő, jelentős vidéki közösségeknek megjelenési lehetőségeket biztosítsunk, valamint támogassuk a művészek lokális megszólítását és közösségé formálását, ezáltal a különböző művészeti területek közötti összhang megteremtését. Törekvéseink között szerepel továbbá az, hogy a színvonalas körülmények között megvalósuló megmutatkozási lehetőségek alkalmat teremtsenek a művészeknek a közönséggel való találkozásra, a helyi és a térségi művészeti élet erősítésére” – mondta el Tardy-Molnár Anna, a MANK ügyvezető igazgatója a művészeti programsorozattal kapcsolatban. Hozzátette: Az elmúlt esztendőkben az előadó- és alkotóművészeti élet szereplőit számos pályázattal, programmal segítették, melyeket idén új kezdeményezéssel bővítettek – kifejezetten a vidéki alkotóközösségek, műhelyek munkájának támogatásaképp. 

Az eseménysorozat három megyeszékhely, Miskolc, Szolnok és Veszprém együttműködésével valósul meg, mindhárom helyszínen az emberi test kultúráját, szépségét és erejét művészi módon reprezentáló műalkotásokat állít ki a MANK, ahol tematikusan kapcsolódó, előadóművészeti produkciókat is bemutatnak. „A testábrázolások hagyományai hatalmas távlatokat nyitnak a művészi önkifejezésben. Ezt a sokszínűséget láthatjuk a Művészetek Háza Veszprém kortárs művészeti intézménnyel közös szervezésben megvalósult, Test/Harmónia című kiállításon, ahol az emberi test harmóniáját vagy éppen diszharmóniáját, az emberi mozdulat esztétikumát ábrázoló alkotásokat csodálhatunk meg” – fogalmazott az ügyvezető igazgató.

A harmónia és a diszharmónia megjelenítése érezhető a kiállított munkákon – mondta el a kiállításra beküldött alkotásokat kiválasztó zsűri egyik tagja, Sinkó István képzőművész, művészeti író. „Elegáns táncosok, táncosnők és női torzók, maszkokban és rosszul öltözötten álldogáló, létező alakok, az öregedő férfitestet is bátran felmutató, jelképszerű aktok sorakoznak a falakon. Ilyenek vagyunk hát? Igen, ilyennek születtünk, vagy épp ilyenné válunk. „Az édenkert egy késő sugára” (Madách) és „A romlás virágai” (Baudlaire) jelennek meg egyetlen nagy kiállítási tablón” – fogalmazott. A zsűritag hozzátette: a kiállítás talán képes ráébreszteni a nézőt arra, hogy a stílusok, az eszközök és az anyagok különféle formáiban, illetve a kortárs szemlélet, a technika, valamint az alkotói nyelv változatosságával igenis ábrázolható mindaz, amit az emberről, az emberi alakról, az ember test teljesítményéről gondolunk. A művek sorában ennek az empátiának, a romlandó anyag – test – iránti elfogadásnak a képeit láthatják a nézők. Plasztika, porcelánszobor, videó, nagyméretű akrilkép és minimalista fotó, a figurativitás határait feszegető tabló mind-mind ugyanazt a problémakört járja körül.

Dohnál Szonja, a kiállítás egyik kurátora elmondta: a zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen 94 munkából kellett kiválasztaniuk 35 pályázó alkotását. A válogatással az alkotóművészet szinte valamennyi ága képviselteti magát. A kiállításon látható művek technikailag rendkívül sokszínűek: festmény, sokszorosított grafika, fotó, kisplasztika, art fashion videó, figurális bronz szobor, érem egyaránt szerepel. Mint tőle megtudhattuk, a téma megközelítése is sokoldalú: női aktok, a test mozgása, csavarodása, a női és férfi alak változásainak értelmezése, tánc és a mozdulat nélküli lüktető ritmus, a szépség, a harmónia, az összetartozás megjelenítése, az emberi alak geometrikus formai felbontása, a fesztiválozás, a közös tánc hangulatának megjelenítése, a színházi élet világa, ellentétek, ellentétpárok ábrázolása, napjaink testkultusza, ugyanakkor az elmúlt időszak történései, mint a karantén, a korlátozott lehetőségek és ezek következményei egyaránt megjelennek a műveken.