18 percnyi amerikai rémálmot rögzített a Fever 333.
Az elmúlt néhány év egyik legizgalmasabb amerikai bandája a kaliforniai Fever 333, akik tavaly megjelent első nagylemezükkel robbantották a dallamos hangvétel és a lázadó őrjöngés határvonalán nyugvó, forradalmi zenéjüket, amely valahol a punkrock, a nu metal és a rap közös metszetében éli ki magát, míg a fekete-fehér videoklipekben mindezt lángoló rendőrautók, tüntetések, erőszak és fegyverek képei támasztják alá. Az instant klasszikussá váló Strength in Numb333rs című album után 2020. október 23-án megjelent a zenekar új EP-je, vagyis középhosszúságú lemeze, amely kissé meglepő módon szinte teljesen szakít a dallamossággal, és átadja magát a kemény, agresszív, totálisan karcos hangulatnak, amelyben mintha évtizedek elfojtott haragja törne végre a felszínre.
Az érzékletes Wrong Generation címmel megjelent anyag 8 feszes, egyenként alig háromperces dallal, 18 és fél percben kikiabál mindent, ami az új évezred Amerikájában marja a huszonévesek és harmincasok csőrét. Az előző nagylemez összetett stílusvilága ezúttal átértékelődik, hiszen drasztikusan előtérbe kerül a punk, a rap színesíti a képet, a metalos-metalcore-os beütés viszont lényegesen enyhébb. Ez már az anyagot nyitó Bite Back energikusságában is megnyilvánul, a nyitónóta dinamikájával egyértelműsítve, hogy haragos, vérszomjas negyed óra áll előttünk.
Nem mondom azt, hogy a banda teljesen maga mögött hagyja a Strength in Numb333rs-ben járt ösvényt, hiszen a Block is on Fire vagy a címadó Wrong Generation témái kifejezetten dúdolhatók, de az is kétségtelen, hogy a korábbi recept sokkal egyszerűbb. A Fever letisztázta saját stílusát, kevésbé fülbemászóvá, de talán még őszintébbé, és mindenképpen teljes mértékben sallangmentessé válva. A gitár karcos, a dob lüktet, de megállás nélkül, csak másodperces szüneteket hagyva a menetelésben, hogy a karizmatikus frontember, Jason Aalon Butler lenyűgözően offenzív éneke a némaságban bevihesse a legerősebb ütéseket. Meg kell hagyni, sok más keményzenei csapathoz hasonlóan a Fever 333 sem tudna ennyire magával rántani egy így átszellemülő, magas színvonalú dalnok, vagy inkább szónok nélkül.
A Wrong Generation és minden, ami Fever, tematikájában a System of a Down és a Bad Religion nyomdokain haladva nagyon politikus hozzáállással bír. Nem véletlen, hogy a banda klipjei is rendszerint tüntetéseket és lázadó, sőt, lázító képsorokat mutatnak be az amerikai nagyvárosok, sikátorok és gettók környezetében. Az új EP-re ez hatványozottan igaz. A Bite Back brutalitása után a Block is on Fire bátor szimbolizmussal rezonál az amerikai erdőtüzekre, a címadó dal és az azt követő U Wanted a Fight pedig bizonyítják, hogy a punkrock és a rapcore zenei környezetében hosszú, részletező strófáknál sokkal hatékonyabb tud lenni egy-egy jól megválasztott, sokszor elismételt sor, mint esetünkben például a „You fucked with the wrong generation” vagy a „U wanted a fight, well, you got one”. Igen, ezek pont azok a bicskadöféshez hasonlatos odamondások, amelyek politikai aktivisták pólóira kívánkoznak. Jól skandálhatóak és pont annyira dühösek, amennyire az elvárható a sok területen egyre inkább hanyatló USA fiatal generációitól. A lemez végére azért akad némi rövidke pihenő, pár percnyi lassúzás az ördöggel, de ugyanolyan fajsúlyos gondolatok körül a Last Time („You let us down for the last time”...) és a Supremacy című nótákban.
Sokféle zenére lehet tüntetni, határozottan, transzparensekkel vonulni az utcákon, de ritka, hogy egy zenekar azt a benyomást keltse, hogy kifejezetten demonstrációkhoz gyárt himnuszokat. Viszont ha már csinálják, akkor azt pont úgy kell, ahogy a Fever 333 nyomja. A Wrong Generation nem éppen optimista, de annál inkább hiteles prológusa az amerikai elnökválasztásnak.
