Először pályázott az UMZF Zeneszerzőversenyen és a nagyzenekari döntőből első díjjal távozott Láposi Dániel ütőhangszeres művész, aki a zeneszerzést autodidakta módon tanulja.
Ha jól tudom, intézményes keretek között eddig nem tanultál zeneszerzést. Hogyan és milyen módszerekkel igyekszel zeneszerzői fogásokat elsajátítani?
Sok zenét hallgatok. Ennél jobb módszer, azt hiszem, kevés létezik, de biztosan mestert is kell találnom. Elsősorban az egyéni tanulásban hiszek, de a mester-tanítvány viszonyt is megkerülhetetlennek tartom.
Hogy érzed: ütőhangszeres művészként a zeneszerzői munkáid is ritmikus fókuszúak?
Azt hiszem, hogy igen. Sokszor ritmikus összefüggések, különböző időbeli távolságok arányai, a távolságok különböző anyagokkal való kitöltése elsődleges a konstrukcióban.
Ki, vagy mi jelenti a legfőbb inspirációt számodra?
Egy hang, sok hang, a csend, a próbák az együttessel, a közös munka, mikor együtt hozunk létre valamit, és a végtelen kísérletezés lehetősége. Most, hogy a járvány miatt nem közeledik semmilyen komoly megmérettetés, van idő mindenre. Természetesen hiányoznak azok az inspirációs források, amelyek járványmentes időszakban is részei voltak az életemnek, pl. az élő zeneakadémiai órák, az emberek, a tanáraim, a koncertek. De azt hiszem, van a puttonyomban annyi élmény, hogy kihúzom a járvány végéig, az érdekes kérdés inkább az, mi lesz utána. No de ez a jövő zenéje.
2016-ban alapítottad az Ensemble Z kamaraegyüttest. Milyen repertoárral és koncepcióval dolgoztok?
Siklósi Kristóffal álmodtuk meg zeneakadémista gólyákként, hogy együttest fogunk alapítani. Ez lett az Ensemble Z. Koncepciónk, hogy klasszikus és jazz muzsikusokat egyaránt bevonva egy műfajok széles skáláján otthonosan mozgó, kreatív, a fiatal generációt friss hangon megszólító csapatot hozzunk létre, melynek van egy magja, akik mindig más-más zenészekkel egészülnek ki. Habár igazán nagy repertoárunk még nincs, folyamatosan építjük és szeretnénk a lehető legátfogóbban gondolkodni róla. A csapatban játszó fiatalok közül többen zeneszerzők is, akik műveikkel gazdagítják az együttes repertoárját. Igyekszünk minél több fiatal szerzővel együtt dolgozni, ezzel is elősegítve a már fentebb hangsúlyozott kapcsolatteremtést és az előadások hitelességét. Örömmel vetjük bele magunkat korábbi mesterek műveibe, online zenei rendezvényekbe, átiratok készítésébe, a fősodrásból kieső irányzatokba, improvizációba is, valamint további terveink közt szerepel a társművészetekkel való kapcsolódás.
Tavaly a Dharma című darabodat is velük mutattad be. Miről szól ez a darab, mi a legfőbb karakterjegye?
A mű valódi címe Dhrama. Ez egy betűcserés, trükkös cím, a szanszkrit “dharma” és a görög eredetű “dráma” keveréke. A szavak meglepően hasonlítanak egymásra és ezt érdekesnek találtam, így cím a két fogalom közti feltételes kapcsolatra utal. Véleményem szerint ugyanis mindkét fogalom magában hordozza a meggyőződést afelől, hogy létezik egy felsőbb erő, mely mindent elrendez világunkban. Amikor ezt a darabot komponáltam, akkoriban kezdtem el igazán hinni egyfajta predesztinációban, abban, hogy okkal vagyunk itt, feladatunk van, amelyet előre kiszabtak nekünk, és bármit teszünk, erről az útról akarattal sem tudunk letérni, vagy csak egy bizonyos időre, valamint feladatunkban is legfeljebb a megvalósítás módjáról dönthetünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy az embernek nincs egyéni felelőssége. A műben a hosszú, egymástól függetlenül kavargó motívumok, melyek végül összeérnek, az egyre bonyolódó poliritmikus anyagok, melyek végül szinkronba kerülnek, vagy a keleti és afrikai tradicionális zenei és modern könnyűzenei elemek ellentéte egyfajta küzdést, az útról való letérést és a visszatérés elkerülhetetlenségét szimbolizálják. A művet a gong folyamatos, puhán lélegző tremolo-ja kezdi és zárja, mert a délkelet-ázsiai kultúrában a gong jelképezi az ember feletti erőket.
Az UMZF pályázati kiírása Bartók Bélához kapcsolódott. Miként inspirálódtál az ő művészetéből a pályaműved megalkotása közben?
Bartók Béla zenéje nagyon közel áll hozzám. Mikor megláttam az UMZF 2020 kiírását, azonnal felkaptam a fejem Bartók Zene Húrós Hangszerekre, Ütőkre és Cselesztára címe darabjának említésére és örömmel töltött el, hogy az első tétel fúgatémájára kell komponálni. A Zene az a mű, amely közel egy évtizede igazán megvilágította számomra Bartók Béla géniuszát, és amely azóta is nagy mértékben meghatározza a zenei gondolkodásom. Ez a korai élmény vezetett el ahhoz a tisztelethez, amellyel ma Bartókra tekintek. Éreztem, ha ezzel a pályázattal nem kezdek valamit, az hiba. Elkezdtem a Metamorphommage komponálást, de őszintén bevallom, hogy csak a kezdeti inspiráció volt bartóki, a komponálás során többet merítettem pl. Stockhausen és Messiaen technikáiból, mint Bartókból, akitől viszont az alapanyag érkezett – a téma. Egy másik inspirációs forrás egy Bartók-levél volt, amelynek egy félmondata megmutatja, hogy a világ népeinek tradicionális zenéje mennyire fontos volt Bartóknak: “ha csak azt a pénzt fordítanák népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésekre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjából föl lehetne gyűjteni”. A műben fellelhető tradicionális népzenékből merített elemekkel (japán odaiko dobok, indiai zenéből kölcsönzött additív ritmikus építkezés és afrikai zenéből átvett játék- és zeneszerzés technika) Bartók Béla népzene iránti érdeklődése, a népzenegyűjtésben tanúsított végtelen kitartása előtt hajtok fejet. Egyébként sok tekintetben elégedetlen vagyok a darabbal, mindenképpen fogok készíteni egy revideált változatot.
Milyen terveid vannak a zeneszerzéssel? Hogyan tervezed összeegyeztetni ezt a „szerepet” a hangszeres művész éneddel?
A válasz egyszerű: olyan darabokat fogok írni, amelyekben játszani is tudok. Úgy érzem, rengeteg lehetőség áll előttem, nagyon sok mindenre nyitott vagyok zeneszerzőként és előadóként is, élvezettel keresem az ösvényeket, terveim is vannak, minden érdekel, ami lehetséges, és szerencsére az Ensemble Z-ben egy csapat hasonlóan aktív és érdeklődő zenésszel vagyok körülvéve, akikkel kölcsönösen ösztönözzük egymást a munkára – legyen az alkotói vagy hangszeres tevékenység. Következő darabomat ütőhangszerekre, preparált zongorára és elektronikus alapra írom. Az elektronikus zenét azért tartom nagyon fontosnak, mert olyan korban élünk, amikor az emberek nagy hányada szinte kizárólag elektronikus úton hallgat zenét, így az elektronika integrálása az úgymond “klasszikus” zenei közegbe egyszerűen megkerülhetetlen. Most már ott tartunk, hogy ezen az úton tudjuk visszavezetni az embereket az akusztikus zenéhez, annak értékeihez, így biztosan elektronikus zenei tanulmányokat is szeretnék folytatni. Természetesen rengeteget kell még tanulnom, mind szerzőként, mind előadóként. Állok elébe!
