Egy magyar alkotógárda szerelemprojektjében a klasszikus hangjátékok élednek újra egy nagyszabású sci-fi keretei között. Kritika az első részről.
Hangjátékkal legtöbbünk legutóbb gyerekkorában találkozhatott - a mozgókép (és persze a tévékészülékek) térnyerése mintha egyszerűen leváltotta volna ezt a formátumot. De mihez kezdjen egy feltörekvő író, akit egyelőre nem karol fel egyik streamingplatform sem? Nagy Borús Leventének erre az volt a válasza, hogy a Netflix és az HBO ambícióihoz méltó sci-fi történetét ezen a klasszikus médiumon keresztül adja közre.
A történet szerint 500 évvel azután, hogy egy tragikus mellékhatásokkal bíró meddőség-gyógymód mutánsok lakhelyévé változtatta a Földet, bolygónk népszerű turista-célpont, ahová a szörnyekre vadászni járnak a galaxis lakói. Többek között a callistói nagykövet Xavier (Bodor Géza) és fia Athias (Ács Balázs) is, de alapvetően nem a vadászat élvezetéért, hanem Athias édesanyjának haláláról elterelni a gondolataikat érkeznek. Azonban egy rámenős útitársnak hála rövidesen bajba keverednek a vérszomjas szafarin, Athias pedig hamarosan egyedül kénytelen helytállni a gyilkos abszorbok és az emberiség időként még nálunk is kegyetlenebbnek bizonyuló maradéka között - még szerencse, hogy a fiúnak különleges képessége, hogy hallja mások gondolatait.
Elsőre némiképp túlzásnak is fogjuk érezni, az Odabenn mennnyi tudományos-fantasztikus motívumot zsúfol magába: csillagközi utazástól androidokon, mutánsokon és telepátián át a posztapokaliptikus Földig számos elemet találni benne, amely akár egyenként is elvinné a hátán az alkotást. Az összkép kicsit olyan benyomást kelt, mint egy ifjúkori próbálkozás, amikor az ember még önkéntelenül úgy érzi, attól lesz igazán sci-fi a sci-fi, ha minél többet pakol bele ezekből a külsőségekből. De annyiban abszolút védhető ez az alapfelállás, hogy az Odabenn tökéletesen teremti meg vele a korai sci-fi naiv, lelkesen próbálkozó szellemét, amire bevallottan hasonlítani is vágyik. Ha tehát a helyén kezeljük, semmi okunk félni ettől a felületes szemlélőnek gyermetegnek tűnő körítéstől - már csak azért sem, mert további kidolgozása már jelentős mértékű profizmusról árulkodik. Ugyanis Nagy bonyolult világában és a temérdek expozícióban a legnagyobbakat megszégyenítő tudatossággal vág rendet, ami már azért sem kis fegyvertény, mert ebben szigorúan csak a szövegesen közölt információkra és néhány hangeffektre hagyatkozhat.
Igaz, bizonyos mondatok néha csikorgósan közvetlenül szólnak a nézőkhöz, de Athias belső monológjának hallhatóvá tétele alapvetően elegáns megoldás a képiség hiányának áthidalására. És végső soron ez is az Odabenn gerince, hiszen éppen azt pedzegeti, hogy mit jelent az emberségesség egy olyan világban, amelynek lakói a magzatok génmanipulációjától a szó szoros értelmében vett embervadászatig mindenhez teljesen amorálisan állnak. Tegyük hozzá, az első rész még valóban csak pedzegeti ezt a szinopszisban nyíltan felvállalt tematikát, de minden esély megvan arra, hogy a temérdek világépítés helyét ennek kifejtése váltsa fel.
A casting és a színészvezetés hagy egyedül némi kívánnivalót maga után, például eleinte kifejezetten zavarbaejtő, hogy Athiast és Xaviert két hasonló hangkarakterű színész alakítja, akiken alig lehet észlelni az apa és fia között jelen lévő korkülönbséget. Hallható az is, hogy a megfelelő kiejtésre és intonációra nagyobb hangsúly került, mint a kellően érzékeny játékra, ami szinkronszínészektől és egy szinkron esetében magától értetődő volna, viszont egy hangjátéknál néhol már túlzó, hogy gyakorlatilag egy mozifilm hangsávját halljuk a fülünkben. De ha már hangsáv, zenéből még akár több is elférne - amikor az epizód kulcsjelenetében a dallamok kezdenek el dominálni, határozottan jobban visz magával az élmény.
De abból kiindulva, hogy egy önerőből készített, gyakorlatilag próbaadásról beszélünk, mindezen zökkenők ellenére is kijelenthető, hogy egészen lenyűgöző a profizmus, amit az Odabenn képvisel. Arra pedig csakis rajtunk múlik a válasz, hogy az egyre bombasztikusabb filmsorozatok között is érvényesülhet-e egy olyan idejétmúltnak tűnő jelenség, mint a hangjáték.
Az Odabenn első epizódja ingyenesen elérhető, az alkotók a további részek elkészítéséhez a hallgatók támogatását kérik.
