A képzőművész, akinek az Earth Speakr appot is köszönhetjük, február 5-én lett 54 éves. Művészete egészen rendkívüli és példaértékű: munkáiban a világ összetettségére és törékenységére fókuszál.
Február 5-én ünnepli 54. születésnapját Ólafur Eliasson dán-izlandi képzőművész, akit főleg szobrairól, nagyméretű installációiról és az elemi fizika törvényeire épülő, a befogadó változó perspektívájára és tapasztalataira építő alkotásairól ismernek – ám sokan egy applikáció miatt ismerkedtek meg a nevével.
Ez az applikáció pedig nem más, mint a bárki számára ingyen letölthető, és egyszerű kezelhetősége miatt a gyerekek körében is népszerűségnek örvendő Earth Speakr, amiben üveggömbökbe zárt üzeneteket hagyhatunk a jövőnek, méghozzá a Föld nevében.
Eliasson munkásságát mindig is áthatotta a természet, illetve a természettudományok törvényeinek és törvényszerűségeinek tisztelete és csodálata – alkotásai gyakran a művészet és a tudományok határterületén mozognak. Szeret fénnyel, türkökkel, geometriával és gömbökkel kísérletezni, illetve füsttel, gőzzel, vízzel és rendelkezésre álló épületekkel, ha úgy hozza a sors.
Eliasson még Izlandon született, ám viszonylag fiatalon Dániába került: itt telepedtek le szülei egy jobb élet reményében. Ugyan a fiatal Ólafur már 15 éves korában saját kiállítással büszkélkedhetett egy pici és független koppenhágai galériában, a művész későbbi elmondása kamaszkorában a break táncban tudta magát leginkább, művészi igénnyel kifejezni. A két barátjával alakított Harlem Gun Crew több fellépési lehetőséget is kapott klubokban és szórakozóhelyeken – illetve meg is nyerték a skandináv bajnokságot. Eliasson szerint a tánccal töltött évek a mai napik segítik abban, ahogy a terekben és az épületekben gondolkodik – vagyis a tánc adta test- és mozgástudatosság nagyban meghatározzák azt, amit a művészet és a design terén létrehoz.
De hát a nagy művészek már csak ilyenek: akarnak és tudnak is átfogóan, holisztikusan, műfajtól függetlenül kerek egészként gondolni a világra. A kerek – vagy a gömb – pedig Eliasson számára igen fontos forma: számos alkotásának alapja.
A művész a Dán Király Képzőművészeti Akadémián végzett – az akadémia segítségével egy évet New Yorkban töltött, ahol Christina Eckhart asszisztenseként dolgozhatott, és ahol megismerkedett a gestaltpszichológiával, vagyis az alaklélektannal.
A német pszichológiának ez a 20. század elején indult irányzata később fontos alapját képezi Eliasson munkásságának, és kellően érdekes ahhoz, hogy ezen kívül is említsünk róla néhány szót. A Max Wertheimerhez köthető irányzat filozófiai előzményei két kérdéshez nyúlnak vissza – az egyik, hogy vajon az egész meghaladja-e a részek puszta összességét, a másik pedig az a vita, hogy a szerveződés a világban megy-e a végbe, vagy csak emberi elme és érzékelés kreálja meg a rendet a rendetlenségben. A gestaltpszichológia a rész-egész kérdésben továbbmegy: alapgondolatként fogalmazza meg, hogy az egészek érzékelése a részekhez képest elsődleges fontossággal bír. Az irányzat főleg az észleléssel, az észlelési élményekkel, mozgásfelismeréssel, méretmegítéléssel és a színek észlelésével foglalkozott, vagyis képviselői sokat foglalkoztak az emberi látás és vizuális információbefogadás folyamatával.
Az 1912-ben induló irányzat nem igazán feküdt jól a náci vezetés alatt, így képviselői közül sokan elhagyták az országot, és az Egyesült Államokban telepedtek le. Az irányzat itt fejlődött tovább, és hatott nagyban a szociálpszichológiára – illetve később a gestalti értelmezési elveket kiterjesztették az interperszonális, vagyis a személyek közötti jelenségekre is. A gestaltpszichológiát sokan tartják a kognitív pszichológia előfutárának.
A kis kitérő után visszatérhetünk a frissen végzett Eliassonhoz, aki a diploma után Berlinbe költözött, és itt rendezett be magának stúdiót – először egy volt vasúti raktárban, közvetlenül a Hamburger Bahnhof mellett, majd 2008-ban egy volt sörfőzde épületében. Ennek tetején egyébként néha break-táncosok gyűlnek össze egy-egy lazább sessionre – egy alkalommal maga Eliasson is csatlakozott hozzájuk.
A művész az egyetem után Einar Thorsteinnel, a nála huszonöt évvel idősebb építésszel és geometria-szakértővel kezdett el dolgozni. Thorsteinn jó barátja volt az elképesztő életművel rendelkező építésznek, gondolkodónak és futuristának, Buckminster Fullernek, aki az építészet mellett rendszerelméletekkel foglalkozott, írt, feltalált és tervezett – és aki egész életében azon volt, hogy az emberi lét gyakorlati problémáira csattanós válaszokat adhasson. Thorsteinn látásmódja és gondolatisága szintén meghatározta Eliasson későbbi munkásságát. Első közös projektjük a 8900054 címet viselő, rozsdamentes acélból készült dóm volt, amely alakja és mérete azt az illúziót keltette, hogy egy, a föld alatt rejtőző, sokkal nagyobb építmény egy apró részlete.
Eliasson nem csak Thorsteinnel, hanem számos különböző területen alkotó szakemberrel dolgozott és dolgozik együtt a mai napig: az általa alapított Studio Ólafur Eliasson munkatársai között vannak építészek, mérnökök, iparosok és asszisztensek, és közös munkájuk során együtt kutatják a teret és a térélményeket, illetve együtt is hozzák létre a hatalmas alkotásokat.
Eliasson híresebb munkái között olyan installációk szerepelnek, mint a 2003-as The weather project, amely a Tate Modern hatalmas Turbine Hallját töltötte meg. Az installáció központi eleme egy hatalmas, narancssárgán izzó gömb volt, mintha a valóban a lemenő napba sétált volna bele a látogató.
A Green river-projekt keretén belül a művész egy nem mérgező, por alapú színezőanyaggal festette be több város folyóját is élénkzöldre, köztük a Spree-t is. New Yorkban hatalmas vízeséseket állított fel, Aarhusban az ARoS Aarhus Kunstmuseum tetejéne egy hatalmas, kör alakú folyosót tervezett, amelyet kívülről a spektrum minden színében tündöklő üveggel borítottak, és dolgozott együtt Ai WeiWei-el is a Moon című projekten. Tervezett hegedűt egy klasszikus hegedűkészítő mesterrel, tervezett lámpát a Louis Vuitton-nak, színpadi látványtervet a berlini operaháznak, és alapított egy Little Sun nevű, napenergiával működő lámpákat gyártó céget.
Szerteágazó és igen masszív munkásságát felsorolni igen bajos, de a művész honlapján mindenki elmélyedhet Eliasson különös világában: a rendszerint összetett és átgondolt alapokon nyugvó munkák ennek ellenére mégis letisztultak, könnyedek és igen szemrevalóak is. Gömbök és egyéb geometriai formák, türkök, fények, színek, fizika és egy csipet skandináv hangulat – akinek ez tetszik, annak tetszeni fog Eliasson munkássága is.
Ám a művész szereti tágítani a határokat és a kereteket: Eliasson az egyéni érzéklelés és befogadás vizsgálatában a munkái alapján eljutott arra a területre, ami mindannyiukban közös, ez pedig nem más, mint a bolygó, ahol élünk. Mindannyiunknak van róla tapasztalata és érzékelési élménye, hiszen ezekben az egyéni tapasztalatokban az a közös, hogy mindegyik – a jelen tudásunk szerint – csak ezen a bolygón, és csak az emberi érzékszerveken keresztül születhetnek meg.
Ezt a közös alapot és lakhelyet viszont védeni kell – Eliassont 2019-ben az ENSZ Fejlesztési Programjának egyik napkövetévé választották, aki a klímaválsággal és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ügyekkel foglalkozik. Ebben az évben jelentette be azt is, hogy a német kormány megbízásából egy összeurópai alkotáson dolgozik, amit a német külügyi iroda és Goethe-intézet támogat.
Ez az alkotás, ami igazából egy közösen használható eszköz lett az Earth Speakr, amely a művész elgondolása szerint lehetőséget ad arra, hogy a bolygó legfiatalabb lakói rövid üzeneteket hagyhassanak a felnőtteknek a Földről és annak jövőjéről. A kis videókat pofonegyszerűen rögzíthetik a gyerekek, akik kiválaszthatják, hogy az alkalmazás mit keltsen életre: az üzeneteket ugyanis nem a gyerekek szájából halljuk, hanem beszélhet hozzánk egy fa, egy kavics, egy lámpa vagy a járda is. Az üzeneteket aztán üveggömbökként menthetjük el és helyezhetjük el egy forgalmas helyen. hogy az arra járók az alkalmazás és a kiterjesztett valóság segítségével meg is hallgathassák őket.
Van mit mondanunk? Üzenjünk! Kéne egy ötlet? Hallgassuk meg, mit mondanak mások! Aztán tegyünk legjobb belátásunk szerint.
