Én soha nem jártam oda, de sokat mentem oda. Bulizni, szerelmesnek lenni, koncertet adni, előadást nézni, és később néha adni is. 

Itt soha nem aludt senki, rejtély, hogy minek volt az épületben kollégium is, itt a 24 óra minden másodpercét kihasználták, arra hogy próbáljanak, olvassanak, forgassanak, alkossanak, éljenek. Itt a büfében nem tartottak alkoholmentes sört vagy koffeinmentes kávét. Nem volt rá igény. Volt viszont szálra cigi.

Meg sok vér és könny és lélek és siker és sértődés és gonoszkodás és szex és szerelem és házasság és válás, ahogy az már lenni szokott. Még gyerekek is születtek.

Itt olyanok tanultak, akik kapni szerettek volna, és olyanok tanítottak, akik tudtak adni. Ezek fontos képességek. Különösen akkor ha művészekről van szó, a katedra mindkét oldalán. 

Isten veled Vas utca 2/c.
Most búcsúzunk tőled.
Soha nem fogunk elfelejteni. 

Zsámbéki Gábor javaslatára az SZFE hallgatók egy-két szál virágot (főleg piros és fehér színben) és mécsest visznek a Vas utcába. Ennek apropója, hogy elbúcsúzzanak az Ódrytól, ahol 1959 február 19-én volt az első bemutató Szinetár Miklós rendezésében. Most az Ódry Színpad feliratának leszedése okán az évforduló előtt lesz a búcsú, azaz jelképes temetés. Bárki csatlakozhat a COVID szabályok és a gyülekezési tilalom figyelembevételével, egész nap.