Az Illuminati nevet viselő élénk sárga, és az Ultimate Gray-nek keresztelt szürke határozza meg 2021-et. Elmondjuk miért.

Sokáig úgy gondoltam, hogy engem egyáltalán nem érdekelnek a színek. A gyerekkorom látványos, színes tobzódása után – amikor szentül hittem, hogy látványos alkotásokat csak és kizárólag a szivárvány összes színének felhasználásával lehet elérni, illetve ezeknek a színeknek lehetőleg sorrendben is kell lenniük (úgy mint vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya) – fiatal felnőttkoromra elértem egy színvak-fázist, amikor csak és kizárólag olyan dolgokon, ruhákon és tárgyakon akadt meg a szemem, amik fehérek, feketék vagy szürkék voltak.

Nem tudom, hogy pontosan mi motiválta ezt a folyamatot, de elképzelhetőnek tartom, hogy úgy gondoltam: a színek problémaköre jóval nagyobb és mélyebbre nyúlik annál, hogy én azzal foglalkozni akarjak vagy tudjak, avagy játsszuk ezt a játékot tutira: a fekete, fehér és a szürke prímán megy egymáshoz, illetve bármelyikük szintén remekül passzol egy másik színnel, és dolgot ezzel le is tudtam.

(Azt azért jegyezzük meg, hogy a mai napig szín alapján választok például ételt és italt – hajlamosabb vagyok inkább a zöldes és a fehér árnyalatú életekből választani, illetve italokból a sötétebb, pirosas színűeket kedvelem.)

Nemrég viszont átestem egy nagyon intenzív időszakon, amikor minden nap, de tényleg szó szerint minden nap muszáj volt az interneten lila, illetve rózsaszín képeket nézegetnem. Nem vicc: rákerestem az összes lila és rózsaszín árnyalatú madárra, ásványra, halra, virágra, illetve szín alapján kerestem műalkotásokat, grafikákat, enteriőröket, autókat, műanyag figurákat ésatöbbi, ésatöbbi. Rettentő érdekesnek és izgalmasnak találtam ezt a helyzetet belülről is, miszerint szinte fizikai szükségként éltem meg, hogy a szemem bizonyos részei stimulálva legyenek – másrészt természetesen foglalkoztatott a dolog pszichológiája is, hiszen ugyan sosem voltam a királylányos kislány, életem valamely szakában biztos fontos jelentéssel bírt mind a lila, mind a rózsaszín, hiszen ez ilyen igény nem születhetett meg csak úgy a semmiből.

Azóta nagy rajongója – bár továbbra is teljesen amatőr műélvezője - vagyok a színeknek, amelyek alapjaiban határozzák meg vizuális kultúránkat, és amelyek önmagukban is fontos, szimbolikus, ösztönös vagy informatív jelentéssel is bírnak.

De ebben a cikkben még nem fogjuk magunkat mélyen beleásni a színelméletbe vagy a színek pszichológiájába, hanem tegyük meg az első lépést ezen az amúgy hosszú, érdekes és számos izgalmat tartogató úton, avagy vizsgáljuk meg a kvázi kapudrogként is remekül működő, az amatőrök számára remek kiindulási alapot szolgáltató 2021-es Év Színét.

Amiből idén rögtön kettő is van. A Pantone nevű cég – amely az 50-es években egyszerű nyomdaipari cégként kezdte működését, ma már viszont a szerte a világon használt, multifunkciós eszközként működő színskáláikról híresek – 2000 óta választja meg minden évben az év színét egy, rendszerint európai nagyvárosban tartott titkos gyűlésen. Ezen számos náció szakavatott színszakértője gyűlik egybe, hogy sok tényező vizsgálatát és alapos trendanalízist követően döntsenek – tekintettel a szórakoztatóipar, a divat, a design és a művészet különböző területeire, a szociokulturális változásokra, az ipar anyaghasználatára, a turizmusra és az új technológiák adta lehetőségekre, de még a világszerte nagy érdeklődést kiváltó sporteseményekre és természetesen a nagyobb hatással bíró szociális média felületekre is. Magyarán befolyásolja a legtöbbet lájkolt insta-kép éppúgy, mint a Super Bowl-ra bejutott két csapat, a legnagyobb kasszasiker film és, mondjuk ki, a járvány. 

A döntést tehát komoly kutatómunka előzi meg, mert a szín(ek) kiválasztása csak első pillantásra tűnhet egyszerűnek, de minél mélyebben gondolunk bele, annál több izgalmas aspektus bukkan felszínre – ezért tartom remek kiindulási alapnak.

2021-ben két színre esett a választás – ez eddig csak 2016-ban történt meg, amikor a Rose Quartz fantázianevű halványrózsaszín árnyalat, és a Serenitynek nevezett halvány szürkéskék lett az év színe. Még mind a kettő masszívan tartja magát, mint népszerű divatszín, legyen szó lakberendezésről vagy ruházkodásról – ha már megkérdőjeleznénk az év színének hatását a globális iparra.

Az idei két szín az Illuminati nevet viselő élénk sárga, és az Ultimate Gray-nek keresztelt, hát mint mondjunk, ultimate szürke, vagyis az a sokszor észrevehetetlen egérszürke, amit hajlamosak vagyunk unalmasnak gondolni – és amiért én például bolondulok. A Pantone a két szín kombinációját az erő és a pozitivitás tökéletes kombinációjának tartja, azaz azt szeretnék üzenni, hogy minden rendben lesz, mert az általunk ismert világ szilárd alapokon nyugszik. Hogy nyugodtan vigyünk bele egy kis önfeledtséget és játékosságot a komolyan vett hétköznapokba. Hogy bízzunk a jövőben, a kreativitásban és az örömben, és ragaszkodjuk a fontosnak tartott értékekhez.

Ez az értelmezési lista természetesen a végtelenségig bővíthető, hiszen a színek mindenkinek mást és mást jelentenek. És ha már a cikk témája kifejezetten az, hogyan lehet beleszeretni a színekbe, az értelmezésükbe és a használatukba, akkor nézzük meg egy kicsit közelebbről magát a sárgát és a szürkét – hogy mindenki saját magának tehesse össze ennek a két színnek a jelentését.

A sárga szín a látható fény spektrumában a piros és a zöld között helyezkedik el. A kivonó rendszerben a három alapszín egyikre, az összeadó rendszerben a zöld és a piros összekeveréséből nyerjük. A sárga látható a legjobban messziről, így gyakran használják jelölésre, figyelemfelhívásra és megkülönböztetésre – illetve az okkersárga volt egyébként az első, széles körben elérhető pigment, amelyet művészi célú alkotások létrehozására használtak – így a sárga jelentése és szimbolikája meglehetősen széleskörű.

A franciaországi Lascaux egyik barlangjában talált sárga ló képe nagyjából 17.000 éves. Az ókori Egyiptomban, majd később a Római Birodalomban a sárgát az arany és a bőr színének megjelenítésére használták, a katolikus egyház első idejében pedig a pápához és a mennyország aranykulcsaihoz kötötték – illetve a sárga lett Júdás (és az eretnekek) színe is, bár a Biblia sosem tesz említést ruházatának színéről. Emiatt jelképezi a sárga sok kultúrában az irigységet, féltékenységet és az árulást is.

A sárga egyébként az egyik legmegosztóbb és ellentmondásosabb szín is, legalábbis a nyugati kultúrában: egy 2000-ben években végzett kutatás szerint az európai és amerikai válaszadók mindössze 6 százaléka mondta magáról, hogy a sárga a kedvenc színe – szemben a 45 %-öt besöpört kékkel. Ugyanakkor a színt gyakran azonosítják az optimizmussal, kedvességgel, melegséggel, fiatalsággal és szórakozással, ahogy a megkülönböztetéssel és figyelmeztető jelzéssel. A sárga ugyan általában nem a vészhelyzetre, hanem a potenciális veszélyhelyzetre hívja fel a figyelmet, attól még sok embernek nem egyből pozitív konnotáció ugrik be.

A sárga színhez számos kulturális jelenség kapcsolódik, elég csak a Tour de France sárga trikójára vagy a foci sárga lapjára gondolnunk, de ott van még az Ázsiát jelző sárga karika az olimpiai zászlón (Kínában egyébként a sárga a császár színe volt, mert csak ő viselhetett sárga ruhát – napjainkban pedig a dekadenciáé: az obszcén és pornográf műveket újabban sárga film, zene és irodalom néven emlegetik), a sárga taxik, sárga buszok és a sárga tengeralattjáró, illetve az Olaszországban a sárga irodalom a bűnügyi regények gyűjtőneve.

A sárga tehát egy mozgalmas és megosztó, de kifejezetten látványos szín – és hogy valakinek a tavaszi nárciszmező vagy egy sípálya jelzőtáblája ugrik be róla, az már teljesen szubjektív reakció.

A szürke ezzel szemben átmeneti szín a fekete és a fehér színek között, semleges, avagy akromatikus szín, azaz „szín nélküli szín”, mivel fekete és fehér elegyéből állítható elő – ám kulturális töltete nem kevésbé szerteágazó, mint a sárgáé.

A már említett kutatásban a válaszadók mindössze 1 %-a jelölte meg a szürkét kedvenc színeként, és a nyugati világban gyakran azonosítják a semlegességgel, az unalommal, a konformitással, a bizonytalansággal, az idős korral és a közönnyel. Pedig!

Pedig a szürke szín használatának története is van olyan izgalmas, mint a sárgáé, pedig elég rossz helyről indult: az antikvitásban és a középkorban kifejezetten a szegények színe volt, mert ők jártak színezetlen gyapjúból készült ruhákban, ahogy a ciszterci és a ferences szerzetesek is, ezzel utalván önként vállalt szegénységükre.

A szürke szerepe a nyugati világban a reneszánsz és barokk korban kezdett el fontosabb szerepet betölteni a ruházkodásban, amikor is egyre divatosabbá és közkedveltebbé váltak az addig csak gyászruhaként funkcionáló fekete ruhadarabok, amikhez jól passzolt a fehér és a szürke is. De ne felejtsük el, hogy a fehér ruhák egyrészt könnyebben koszolódnak, másrészt hamar beszürkülnek a nem megfelelő tisztítás mellett (ahogy példázza ezt a baseball-ligákban bevezetett, „utazós” szürke mezek gyakorlata is, amikre azért volt szükség, mert az eredetileg használt fehér mezeket vajmi nehezen lehetett utazás közben tisztíttatni). A 18. századra a szürke már kifejezetten közkedvelt divatszín volt mind a férfiak, mind a nők ruházkodásában, de igazi csúcsát a 19. század közepe után érte el. A férfidivat fővárosában, Londonban ekkor terjedtek el a világosszürke nyári, és a sötétszürke téli öltönyök – és ez a ruhadarab a mai napig az öltönyösmunkát végző férfiak ruhatárának alapdarabja. Sőt – a meleg kultúrában grey queen-nek, azaz szürke királynőknek hívják a pénzügyi szektorban dolgozó, homoszexuális férfiakat.

A szürke ruházat a katonaságnak is kifejezetten jól jött, mivel a hamuszürke színt nehéz észrevenni messziről. A Konföderáció katonái szürke egyenruhában harcolták végig a polgárháborút, és szürke uniformist hordtak a német katonák is mindkét világháború alatt. A szürkét ezért – illetve a robbantások utáni hamu és Picasso híres Guernicája miatt gyakran azonosítják a háborúval is.

A szürke szót gyakran használják valami köztes vagy eldönthetetlen állapot, illetve rosszul látható jelenség jelölésére is, úgy mint a szürke zóna, ami se nem ez, se nem az, vagy a szürke gazdaság kifejezés.

A szürkét nem tartják férfias vagy nőies színnek, se nem meleg, sem nem hideg, illetve sem spirituális, sem materiális konnotációja nincs, és az emberek nagy része számára teljesen neutrális – ezért remekül használható bármilyen kommunikációs célra.  

Tény, hogy ez a két szín remekül kiegészíti egymást – az pedig majd kiderül, hogy ez a kettősség hogyan jelenik majd meg ebben az évben. Decemberig pedig mindenkinek bőven lesz ideje arra, hogy megtalálja magában a két árnyalat értelmezési síkjait – vagy tényleg kedvet kapjon ahhoz, hogy beleássa magát a színelméletbe, hogy a jövő évi színt már felkészülten várhassa.