Az Ádám almái rendezőjének legújabb filmje, Az igazság bajnokai is bravúrosan egyensúlyoz látszólag egymást kizáró műfajok és hangulatok között.
Otto (Nikolaj Lie Kaas) egy életet tett fel arra, hogy bebizonyítsa, nincsenek véletlenek. Zsenijére azonban senki nem volt vevő, így amikor egy vonatbaleset egyik érintettjévé válik, kapva kap az alkalmon, hogy bebizonyítsa, az egész valójában egy büntetőügy koronatanúja ellen elkövetett merénylet volt. Ottónak (és hozzá hasonló csodabogarakból álló csipet-csapatának) azonban nincsenek meg az eszközei, hogy felvegyék a harcot az ellenségükké váló bűnbandával, így kapóra jön neki Markus (Mads Mikkelsen), aki a feleségét veszítette el a katasztrófában, és a bosszúállásnál sokkal nagyobb gondja, hogy hogyan küzdjön meg saját és lánya gyászával.
Az igazság bajnokain kezdetben cseppet sem látszik, hogy mennyire abszurd és ellentmondásos művel lesz dolgunk – persze aki ismeri Anders Thomas Jensen (Zöld hentesek, Ádám almái, Férfiak és csirkék) rendezői munkásságát, rögtön sejtheti, hogy jó pár meredek kanyar következik majd a bájos bűntény-felgöngyölítésnek induló történetben. A film azonban nem félrevezeti nézőjét, hanem igazi bravúrja éppen az, hogy egymásnak teljesen ellentmondó műfajokat és hangulatokat valósít meg a játékidő folyamán.
Egyrészről valóban egy kedves terápiás mozival van dolgunk, ahol a közös nyomozás családdá kovácsolja a szedett-vedett, konfliktusoktól feszített gárdát, és mindenkinek segít megküzdeni a démonaival, másrészről ezt egy Guy Ritchie-darab szövevényes bűnügyi bonyodalmaival és fekete humorával, valamint egy John Wick-epizódot megszégyenítő mészárlásáradattal ötvözi. De utóbbi kapcsán talán még ennél is jobb párhuzam lehet Jeremy Saulnier mozijainak húsba vágó brutalitása és nihilista bosszú-motívumai, ebben az üzemmódjában ugyanis Az igazság bajnokai sokkal inkább letaglózó, mint szórakoztató és kielégítő.
És amire jóformán csak Jensen képes a kortárs filmesek közül, hogy ezek a stílusok nem zökkentenek ki, nem oltják ki egymást, alkotása egyszerre képes megnevettetni, megsiratni, sokkolni, elgondolkodtatni és kellemes szájízt hagyni maga után. Nincs képkocka, jelenet, mellékszál, amely elütne az összképtől vagy furcsán venné ki magát, ami már akkor is döbbenetes alkotói tudatosságról tenne tanúbizonyságot, ha történetesen nem egy ennyire sokoldalú produkcióval lenne dolgunk. Az igazság bajnokai egyetlen ambivalenciának csak az róható fel, hogy a kifejezetten szájbarágós pszichologizálás egyértelműen kilóg a minden abszurditása ellenére is (skandináv módra) lefojtott hangvételből.
Tegyük hozzá, hogy Jensen sikere jelentős mértékben alapszik kiváló színészgárdáján is: Mikkelsen hibátlanul hozza a minden belső feszültségét sztoikus külseje mögé rejtő katonát, de a többiek is elképesztően jó érzékkel tudják felszínre hozni a bohókás karaktereikben rejlő traumákat. De még ezzel együtt is kissé megmagyarázhatatlan, hogyan áll össze ez a jókedélyű, terápiás gyilkok-áradat - de Az igazság bajnokai többek között éppen arról szól, hogy bár mindenre okot és magyarázatot keresünk, az élet legsarkalatosabb dolgaira valójában nincs magyarázat.
Az igazság bajnokai adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.
