Kiss Ferenc podcast-sorozatának negyedik vendége Olgyay Gábor.

A szélesebb közönség szemszögéből akár anonimnak is mondható, antiakadémista-autodidakta gitáros, Olgyay Gábor szélárnyékos alkotói világában olyan keletkezéstörténetekre lelhetünk, amelyek mögül mégis kihallhatjuk a bibliai szél zúgását. Gábor szabad akarattal rendelkező alkotó, ezért – bár nem tartja kimondottan zeneszerzőnek vagy profi hangszerelőnek magát – ott fúj, pontosabban penget, ahol akar…

15 évvel ezelőtt összeállított Altamira című albuma kortárs barlangrajzokat sorjáztat: feltűnnek a Brémai muzsikusok, átkelünk az arleas-i hídon, megismerhetjük a Száz év magány Remedios-át, valamint a titokzatos kilétű Murmucokat, de bejárhatjuk a képzelettel határos Aquino és Siléna tájait is… Az Ábel című szerzeményben egy fiú születésének lehetünk fültanúi, kilépve az árnyképes barlang odújából, egyelőre még Káin nélkül… Az Ikarosz magasra ívelő kompozíciójában pedig a lebukó Nap elől árnyékunk hajlékába húzódhatunk vissza.

„Magamról? Hát az hosszú lenne...úgyhogy inkább nem. Viszont hogy mi a fontos, arról néhány szót. Fontos az alkotás, fontos a zene, fontos a benső és annak az állandó formálása, fontos az Isten: a bennünklakó, és fontos mindenki, aki ehhez a varázslatos mátrixhoz kapcsolódik. Akinek mindez kevés, az alábbi linket javaslom, linkségem megismerésére”