Május utolsó vasárnapja a gyerekeké, olyannyira, hogy most olvasóink elé tárjuk azokat a csodálatos, megható, vicces és szívszorító munkákat, amelyek verspályázatunkra érkeztek.

Régi és új királyok, krőzusok, pompás paloták császárai! Nem tudjátok mi a boldogság, az öröm, a hétköznapoknak értelmet adó csoda. Különben már régen verspályázatot írtatok volna ki – gyerekeknek! De nektek ez nem jutott eszetekbe.

Nekünk viszont igen!

Április 11-én, a költészet napján startolt el gyerekvers pályázatunk és ettől a naptól fogva én és kollégáim, állíthatom, hogy jobban el voltunk kényeztetve, mint bárki ezen a földön. 

Mert azt az örömet, boldogságot, amit egy gyerek által írt vers okozhat, ilyen intenzíven nem élte át senki. Ez alatt a bő másfél hónap alatt olyan mennyiségű és minőségű irodalmi élményt kaptunk a hatévesektől, a nyolcévesektől a tizenhatévesektől és az összes többi korosztálytól, hogy ebből a kincsből még az unokáink unokáinak is jutni fog. 

Több mint 200 pályamű érkezett.

Különleges keresztmetszet ez a gyűjtemény, furcsa tükre a korszaknak, amiben élünk. A fenntarthatóság volt a hívószavunk, de a karantén, az online oktatás, a járványtól való félelem, a nacionalizmus, a globalizáció, a politika, a vallás, a család is tematizálódik ezekben a versekben.

És persze a SZERELEM, SZERELEM, SZERELEM!!!

Elképesztő és rendkívül megindító, ahogy 11-16 évesek szerelmesek tudnak lenni és nemcsak egy valós, vagy elképzelt fiúba vagy lányba, de szerelmes versek íródnak az elhunyt nagymamához is, az  édesanyához, aki megharagudott, és a kistesóhoz, akivel bővült a család.

Nem folytatom, a versek magukért beszélnek...

Kattintsatok!