Már játsszák a mozik Gothár Péter legújabb alkotását, a Hét kis véletlen című filmet, mely egy pesti család különös története. A rendezővel beszélgettünk.
A Megáll az idő rendezőjének új munkája rendhagyó vizuális és zenei világ teremtésére vállalkozó érzékeny alkotás, egyfajta „zenés képeskönyv”, finom humorral átszőve. A főszereplők, Rezes Judit, Mészáros Blanka, Mészáros Máté és Börcsök Olivér mellett a filmben olyan nagyszerű színészek játszanak, mint Básti Juli, Bezerédy Zoltán, Börcsök Enikő és Znamenák István.
Mesélne a film szereplőiről?
A történet olyan emberekről szól, akik tudnak a hétköznapi lét abszurditásáról, de ott van bennük az új élet reménye és a ehhez a reményhez szükséges iróniával szemlélik a világot.
Nem reagálnak konvencionális módon az élet dolgaira. Történetük fókuszában a társkeresés szükségszerűsége és hiábavalósága áll, ahol a valódi identitás megtalálása program, szabad megélése küzdelem. Vagyis amely tárgykörökben vélhetően tapasztaltak és érintettek vagyunk.
A Hét kis véletlenben a történet fordulatait villámcsapás szerűen éljük meg. Mint mikor hirtelen megvilágosodva megértünk valamit, és nyilvánvalóvá válik számunkra egy addig rejtett összefüggés. A nem uniformizálható életmegoldások adják a mese, a film alapját - a szerelem pedig a történetük állítása szerint ezek függvénye. A szerelem és a véletlen ábrázolása a cél. A pillanaté, mikor kikerülhetetlen a sorsszerű, végzetes találkozás.
Ön hogyan vélekedik a véletlenről?
A magyar nyelv a ”véletlen” tekintetében elég pontos: a kifejezés nem azt jelenti, hogy egy eseménynek nincs oka, hanem egy konkrét esemény az, ami rávilágít valami – addig rejtett – szükségszerűségre, összefüggésre. Félünk a véletlentől a vásznon, mert elfejtettük, hogy amit véletlennek hívunk, az csak a sors álruhája, a törvény kapuja, rögtönítélet, vagy kegyelmi állapot. Alkotói feladat felismerni és megtanulni használni a véletlent, és jól kell bánni vele - ebben rejlik a mese, a film formai lehetősége.
Kérem, beszéljen erről kicsit bővebben!
A képi elbeszélés szándékosan tér el eltér a megszokott filmes történetmeséléstől. A Hét kis véletlen olyan közlési formát hoz létre, melynek befogadására nézői szempontból nyitottnak kell lenni. A mesélés tagolt szerkezetű, nem igényli az egyes epizódok legömbölyítését, a kihagyásos technika számít a nézők értelmezői szabadságára, együttgondolkodására. A film narratív képsorokkal, töredezett dialógusokban rajzol jellemeket, intim beszélgetésekkel vázolja fel a banálisan pontos családképet.
A szöveghasználat a mai huszonévesek radikalis beszédmodorát ütközteti a kortárs irodalom idézetivel.
A filmben nagy szerepe van a klasszikus zenének. Az intellektus és az érzelem tökéletes egyensúlyban jelenik meg ezekben a művekben. Bartók számomra képekben fogalmaz. Az ő zenéje inspirálta a létrejött filmes konstrukciót. Erre a klasszikus szerkezetre reflektál a filmzene, Selmeczi György munkája.
Hogyan talált rá a szereplőkre? A főszereplőknél előre tudta, hogy kinek szánja? Esetleg „rájuk” is írta némiképp a szerepeket?
Rezes Judittal sok éves munkaismeretségem van – őrá íródott a történet. A többiekhez is régi keletű ismeret, kipróbált szakmai kapcsolat fűz. Börcsök Olivér(akkor) az SZFE-n jövőre diplomázó színészhallgató. A filmben gondolkodó ember folyamatosan rögzít, gyűjt, fényképezőgépe tele van helyekkel és karakterekkel - belőlük kér fel adott esetben „arcokat” bizonyos szerepekre. A lakótársakat a filmben a Nagyváradi Szigligeti Színház társulatának néhány tagja képviseli – őket ottani munkám során ismertem és szerettem meg.
A Börcsök Olivér által megformált fiú a „végtelen” videóban szüleit „lelöki” a háztetőről, ugyanakkor mindkettőnek szívhez szóló ajándékot is ad. Aztán vele ér véget a film. Mondhatjuk-e, hogy a film, sok egyéb rétege mellett, az ő felnövekvés története is?
Az ő története eddig a család része volt, a saját élete innen, épp most kezdődik – majd egy következő filmben fogjuk megismerni.
