Miquéu Montanaro, a magyar és provanszálak zenei felgombolyítójaként ismeretes kultúrgarabonciás bújik elő abból a termékeny homályból, amit múltkori műsorunk hagyott mag után.

A Franciaországból elszármazott Miquéu, avagy Michel számos magyar muzsikus országos cimborájaként és zenésztársaként fújja furulyáját, majd fél évszázada terelgetve maga előtt azt a szélkakas minden irányából összeverbuvált hangszeresekből és énekesekből álló nyájat, amivel úton-útfélen mi is összeakadhatunk, s aminek alkalomadtán hangköreiben is megfordulhatunk. A Montanaro név egyébként egy Torino megye-béli községet takar – világjáró zenezsonglőrünk tehát fél lábán olasz csizmával áll oxitán szülőföldjén, de másik, mezítlábával bármilyen talajon otthonosan érzi magát – főleg, ha hasonszőrű útkeresőkkel pihen meg egy-egy kereszteződésnél. Mi a 30. Mediawave Zenei Együttlét Ösvény-projektén csíptük el. A fölénk kifeszített ponyvát hallhatóan fújdogálni fogja a keleti vagy nyugati szél… Ahogy képzeletben együtt utazunk lennon-szemüveges trubadúrunkkal, mintha a légáram néha tengerparton dagasztaná egy nem is olyan távoli kikötő vitorláit, hogy aztán a szomszédos Alpokon söpörjön végig, vagy hallhatatlanul kússzon be a zenei futamok mögé. Maga Miquéu is így válik olykor láthatatlanná az éppen folyó workshop résztvevői között, hogy aztán újra előtáncoljon egy-egy dallammal, hátszéllel terelve minden ténfergőt ama bánkódó ösvenyről derűsebb tisztások, lankák, völgyek és kilátók felé…