Doncsev Toso író, szociológus múlt héten bemutatott új könyve bevezet minket a bolgár-magyar összehasonlító gasztronómiába.
Ki ne ismerné a bolgár sopszka salátát, amely nyaranta valóságos „hungarikummá” nőtte ki magát a hetvenes években? Akkortájt tömegesen vonultak magyarjaink a bolgár tengerpartra és hazatérve mindenki ezzel a bolgár specialitással vendégelte meg barátait. Elkészítése roppant egyszerű: karikára, vagy kockára vágott zöldségek – vöröshagyma, paprika, paradicsom, kígyóuborka, kevés citromos lével és két-három evőkanál olívaolajjal meglocsolva -, tetején juhsajt, dúsan ráreszelve. Jól behűtve remek főétel lehet a forró nyári estéken, de akár magyarosan, rántott csirkével kínálva salátaköretnek is beválik.
Ez járt a fejemben, múlt héten, a budapesti Benczúr Házban, ahol szeretett és tisztelt Toso Doncsev író barátunk bemutatta legújabb kötetét, a Haramiák lakomáját. A 19. század végén épült palota elsötétített és zsúfolásig megtelt nagytermében ünnepélyes hangulat uralkodott. Megjelent Hriszto Sztefanov Polendakov, Bulgária új budapesti nagykövete, Bocskov Petrov Jordán, Balatonszepezd volt polgármestere, a kecskeméti bolgár települési nemzetiségi önkormányzati elnöke, valamint a szerző fia, Doncsev András, San Francisco-i technológiai konzul. A szír származású, Lakiteleken élő Bahget Iskander, költő és nemzetközileg elismert fotóművész érdekes pillanatfelvételeket készített a készülődés pillanataiban és a rendezvény első félórájában. Binder Károly zongoraművész és zeneszerző, régi barátunk úgy szólaltatta meg a zongorát, hogy ráhangolt a szerző bölcs szavaira, szép gondolataira, de fekete-fehér billentyűi a két nép közötti barátságról is szóltak. Horváth Júlia Borbála író, kultúra antropológus a kettős identitáson kívül minden lényegest bemutatott a könyvet elemezve: a bölcseleti irodalmat, az aforizmákban gyökerező előképeket, a gasztronómiáról is író szerzőket (Jókait, Mikszáthot, Krúdyt), a Doncsevet jellemző humort, derűt és optimizmust.
Minden erről szólt ezen a szép estén: művészetről, irodalomról, a barátkozást erősítőn gasztronómia közös vonásairól és különbözőségeiről. Vagyis arról, hogy mit tanulhatunk egymástól vagy mit adhatunk át egymásnak.
A haramiák és az asszonyi hűség
Az olvasmányos, jól szerkesztett és informatív utószóval megtámogatott (Navarrai Mészáros Márton újságíró, szerkesztő munkája, egyébként ő volt a könyvbemutató moderátora is) kötet kulcstörténete a címadó írás, a Haramiák lakomája. Az íróként, szociológusként és kultúrdiplomataként tevékenykedő, tizenhat éve már szépíróként is jegyzett Doncsev Toso bolgár apától és magyar anyától született Budapesten, nem sokkal a német megszállást követően. Anyanyelve magyar, viszont a gyomra kettős „állampolgár”: bolgár-magyar. Ez a feleségéről, Edit asszonyról is elmondható: híresen finomak a főztjei, akár magyaros, akár bolgár különlegességekkel kényezteti az urát, vagy a náluk vendégeskedő szomszédokat, barátokat, netán családtagokat.
A „haramiák lakomája” az író fiatalkori emléke. Távoli rokonok érkeznek apósának tatai háza elé, megtekinteni azt a bolgár fiút, aki benősült a családba. Az ifjú férj buzgón nekilát a szabadtéri sütögetésnek: felszúrja nyársakra a rablóhúst, a hagymát, a szalonnakockákat, megforgatja a tűz fölött, majd belecsúsztatja a vörösboros csuprokba, amiben alma- és citromkarikák úszkálnak. A rokonok borzadva nézik a vad, balkáni kaját, majd miután megkóstolják, mind befalják az alkoholos szaft utolsó cseppjéig. Utána közlik Editkével, hogy a férje nemcsak jóvágású és szellemes, hanem mesterszakács is. A feleség egy szóval sem árulja el: a hús fűszerezése és pácolása az ő érdeme. Ezt most, öt évtized távlatából a férje írta meg a könyvben, és a közönség mindkettőjüket megtapsolta.
Receptek és tanácsok
Az irodalom és a gasztronómia egymás közeli rokonai. Doncsev Toso legújabb kötete nem szabályos szakácskönyv, hanem ínyenc élvezet azoknak, akik irodalmi szinten szeretnek kóstolgatni étel- és életrecepteket. A sopszka-rajongóknak talán kedvük támad közeli ismeretséget kötni a bolgár konyhaflotta zászlóshajójával, a kebapcsével, amely abban különbözik a muszlimok hasonló nevű étkétől, hogy darált sertéshúsból, vagy marhahússal vegyesen készül. A bolgár-pravoszláv kebapcsét fehér kenyérrel és ljutenicával, azaz sült paprikából, hámozott nyers paradicsomból és hagymából készült mártással jó fogyasztani, no meg az 1849-es Bulgáriába menekült magyar honvédek által megteremtett bolgár sörgyártás kiváló termékével, a sumeni serrel vagy jófajta trákiai vörös borral.
A Haramiák lakomája azonban nem csak étkekkel, hanem konferenciákkal, kirándulásokkal, filmmel és irodalommal, valamint az időskorral, a szeretettel és a szerelemmel is foglalkozik. A társadalmi kérdések mellett a koronavírus-járvány is megragadta a szerző fantáziáját.
Mostanában, világjárvány idején, sok szó esik az immunrendszer védelméről. Hogyan erősíthetnénk ellenállóképességünket, hogy elkerüljük a vírusfertőzést? A szerző, aki Navarrai Mészáros tájékoztatása szerint 2020 tavasza és 2021 tavasza között írta a kötetet, a maga természetes bolgár-magyar észjárásával erre is kínál megoldást. „Vitaminok, tiszta levegő, egészséges táplálkozás, rendszeres testmozgás, nyugodt alvás, életcél, életkedv, tetszeni akarás, teljesítmény. A győztes sereg sebesültjei gyorsabban és nagyobb hatásfokkal gyógyulnak a vesztes hadfiaknál. Sorold magad a győztesekhez. Higgy!” – ennyiből áll a szerző egyik rövid novellája. Végigülve a könyvbemutatót és ismerve a szerző munkásságát, lehet hinni Doncsev Tosónak!
Vadas Zsuzsa
