Soo Kim tavaly év végén megjelent Élj úgy, mint egy koreai című könyve bepillantást enged nekünk a koreai hétköznapokba.

Bizton állíthatjuk, hogy Dél-Korea az utóbbi években igen sikeres időszakát éli: gondoljunk csak az Élősködők Oscar díjára, a K-pop térhódítására a zenében, a drogériák polcain sorakozó luxuskozmetikumokra, a Samsungra, a nagy népszerűségnek örvendő televíziós sorozatokra, vagy éppen a kimcshire. Láthatjuk, hogy akár kultúráról, akár technológiáról, akár gasztronómiáról beszélünk, a koreai termékek egyre inkább megkerülhetetlenné válnak minden területen. Pedig ha belegondolunk, valójában keveset tudunk ennek az országnak a lakóiról: hogyan élnek, miként gondolkodnak, mi motiválja őket az életben... Soo Kim tavaly év végén megjelent Élj úgy, mint egy koreai című könyve fellebbenti a fátylat ezekről a titkokról, és exkluzív bepillantást enged nekünk a koreai hétköznapokba. Természetesen van, hogy egy-egy témát csupán felületesen érint, de még így is sok érdekes információval, szórakoztató fun fact-tel gazdagodhat az olvasó, a lenyűgöző képanyagról már nem is beszélve.

Klasszikus útikönyvnek semmiképpen nem nevezhető, inkább egyfajta életérzést próbál átadni nekünk, ahogy azt már a címe is sugallja. Az egyes fejezetekben történelem, földrajz, kultúra, ipar, gasztronómia és hitvilág mind külön-külön érintve vannak, így a végére egészen kerek képet kaphat az olvasó erről a messzi országról és lakóiról. Ami a történelmet illeti, bizonyos korszakok talán már nem egészen ismeretlenek előttünk, hála a megszámlálhatatlan nagy sikerű televíziós sorozatnak.

A kifejezetten a mai Koreára jellemző kultúra gyökereit a Három Királyság megalapításának idején kell keresnünk. Ezek a mesebelinek hangzó királyságok a következők voltak: Kogurjo királyság (alapítás: Kr.e. 37 körül), Pekcse királyság (Kr. e. 18 körül) és a Silla királyság (Kr.e. 57 körül). Valójában ezeknek a királyságoknak a viszonya nem volt éppen a legbékésebb: a csatározásokból a nézők is kaphattak egy kis ízelítőt amennyiben követték A Silla királyság ékköve című sorozatot. Ez az úgynevezett szaguk (televíziós történelmi dráma) arról szólt, hogyan próbálták meg egyesíteni a három királyságot a Kr. utáni 600-as években. Az Egyesített Silla ugyan csak rövid ideig létezett, mégis jelentős kulturális -és gazdasági fellendülést hozott magával. Sokat merítettek ekkoriban a kínai kultúrából, például elterjedt a buddhizmus, ami a gondolkodás és a lelki élet mellett az építészetre is hatással volt. Az UNESCO világörökség részét képező híres Pulguksza-templom is ebből az időszakból származik. Egy másik jelentős spirituális irányzat, a konfucianizmus szintén Kínából terjedt el, és főleg az arisztokrácia körében vált népszerűvé. A Korjo illetve Csoszon dinasztiák alatt pedig a neokonfucianizmus vált uralkodóvá, Kr.u. 918-tól egészen az 1800-as évekig. Mivel ennek a két dinasztiának az uralkodása alatt játszódik a nálunk vetített koreai történelmi sorozatok jelentős többsége, így a konfuciánus tanokról már a nézőknek is lehet némi fogalma. A tanítások lényege, hogy az embernek meg kell valósítania a neki rendelt társadalmi és erkölcsi szerepeket, így kerülhet harmóniába a világgal. Ez az elv tulajdonképpen sok mindent magába foglal a munkamoráltól kezdve a szülők és az idősek tiszteletén át egészen a királyhoz való hűségig. A koreai emberek ma is ezen elvek mentén élik az életüket, csak éppen a legmodernebb technológiától körülvéve. A díszlet változott, de a szellemiség megmaradt. Jó példaként szolgálnak erre a mai korban játszódó sorozatok, a hihetetlenül népszerű Pasta című mini doramát lehetne itt megemlíteni, mint az ősi tanok modern környezetbe való átültetését.

A Csoszon dinasztia különben nemcsak arról híres, hogy ez volt Korea utolsó királysága, hanem arról is, hogy páratlanul hosszú ideig, mintegy 5 évszázadon át maradt fenn, egészen 1897-ig. Kulturális öröksége napjainkban is látható: Szöulban például a Deoksugunkg palota, a királyok rezidenciája híres turisztikai látványosság. A királyi udvarok pompája után azonban szomorú időszak következett a koreaiak életében: 1910-ben Japán megszállta és gyarmatosította az országot. Ez az állapot egészen a második világháború végéig fennállt. A konfliktus nem volt előzmények nélkül való: Japán, Kína, sőt Oroszország is hosszú időn át versengett egymással a Korea fölötti befolyásért.

Ami a második világháború befejezése óta történt Koreában, az nagyjából mindenki számára világos: Dél-Korea az amerikai barátság jegyében elképesztő fejlődésnek indult, míg Észak-Koreában egy rendkívül zárt diktatúra alakult ki, ahová tulajdonképpen alig láthat be a külső szemlélő. A kanadai képregényíró-utazó Guy Delisle Pyongyang című műve például ezért is nagyon értékes-érdekes útirajz, ami híven örökíti meg a szerző Észak-Koreában átélt kalandjait. Az a nyugati szemnek kissé szürreális szemléletmód, ami a diktatúra sajátja, az évek során számos hihetetlen történettel gazdagította a forgatókönyvírók eszköztárát: mind közül a legismertebb talán a színész-rendező sztárpár, Choi Eun-hee és Shin Sang-ok esete. A Dél-Koreai filmipar két legfényesebb csillagát még az 1970-es évek végén rabolták el Kim Dzsongil utasítására, és ezt követően majd egy évtizeden át voltak kénytelenek Észak-Korea filmgyártásának fellendítésén dolgozni, míg 1986-ban aztán alkalmuk nyílt végre a szökésre. A hihetetlen igaz történet legutóbbi feldolgozása a Netflix által sugárzott 2016-os A Szeretők és a Zsarnok című dokumentumfilm.

Ha már a filmiparnál tartunk, a legújabb-kori sikerek között mindenképpen meg kell említenünk a dél-koreai rendező, Park Chan-wook nevét, aki Bosszú trilógiájával világszerte beírta nevét a művészfilm-rajongók nagykönyvébe, és munkásságával mintegy megágyazott az Élősködők 2019-es sikerének. A trilógia legismertebb darabja kétségkívül az Oldboy, noha akik mindhárom részt látták, hajlamosak a záró darabot, A bosszú asszonyát tartani a legkifinomultabb alkotásának. Ezekben a filmekben abszolút tetten érhető a konfucianizmusból eredeztethető morál, ami a szélsőséges erőszakot ábrázoló jelenetekkel párosulva valóban megrázó és egyedi élménnyé teszi a Bosszú trilógiát a nézők számára.

A dél-koreai sorozatgyártás szintén egy sikertörténet, noha sokan bírálják az alkotókat a híres koreai munkamorál miatt: egyes sorozatok forgatásánál nem szokatlan látvány az infúziós állvány, a színészeknek ugyanis szinte egyáltalán nincs alkalmuk a pihenésre. Magyarországon, sőt igazság szerint szerte a világon A palota ékköve című sorozatot övezte a legnagyobb érdeklődés: a főszereplő, A bosszú asszonyában is brillírozó Lee Young-ae szinte félisten státuszban van számon tartva a hazájában, ami korántsem meglepő: a koreaiak nagyon tudnak rajongani, jó példa erre a K-pop zenekarokat övező tömeghisztéria. A konfucianizmus a koreai sorozatokban is tetten érhető, másik jellegzetességük pedig az, hogy sokszor dolgoznak fel valós történelmi eseményeket, illetve híres történelmi személyiségeket igyekeznek közelebb hozni a ma emberéhez. Lee Young-ae például az első női orvos, Janggeum karaktere után 14 évvel egy nagyszerű festőművész portréját is megformálhatta a Saimdang, a memoir of colors című sorozatban.

Dél-Korea a kultúra mellett a sportban is kiemelkedő teljesítményt nyújt: egy felmérés szerint a dél-koreai női golfozók a legjobbak a világon. Szinte hihetetlen, de a 100-as világranglistán összesen 38 koreai golfozó van, a top 10-be pedig négyen is bekerültek. Senki sem tudja, mi a titkuk, de igen valószínű, hogy a sikerek mögött megint csak egy európai szemmel már-már túlzó és egészségtelen edzésprogram állhat. És persze ne feledkezzünk meg a gyönyörű olimpiai -és világbajnok műkorcsolyázónőről, Kim Yuna-ról sem: az azóta már visszavonult fiatal sportoló annak idején szinte kisajátította magának azokat a szezonokat, amelyekben versenyzett. Senki nem ért a nyomába, talán japán vetélytársát, Asada Mao-t leszámítva. Rajongói az elhíresült Queen Yuna becenéven emlegetik azóta is.

A koreaiak azonban a mindennapi életben is éppolyan aktívak, mint egy élsportoló: a lustaság szó egyszerűen nem szerepel a szótárukban. Ez nyilvánvalóan nagy állóképességet követel, a koreaiaknak tehát számos apró fortélyuk van az egészségmegőrzésre. Az első és legfontosabb tétel a változatos étrend: a koreaiak két legjobb barátja ilyen szempontból mindenképpen a kimcshi (egy fermentált savanyúság-szerűség) és a tofu, ezekből rengeteget fogyasztanak, sőt Dél-Korea volt az első ország a világon, amelyik szójatermesztésbe kezdett. A másik közkedvelt egészségmegőrző program a jjimjilbang, ami egyfajta gyógyfürdők köré épített wellnessközpontot jelent: sok koreai akár egész napokra bevonul ide, ha szükségét érzi egy kis feltöltődésnek. Ezen kívül még a különféle gyógynövény készítmények játszanak fontos szerepet a gyógyításban és a prevencióban egyaránt. A koreai orvostudomány gyökerei egyébként egészen a neolitikus korig nyúlnak vissza, körülbelül Kr.e. 3000-ből származó faragott tűhegyeket találtak ugyanis egy ásatás során. Az akupunktúra még manapság is ugyanúgy működik, mint évezredekkel ezelőtt: az orvos a csí egyensúlyát igyekszik helyreállítani a páciens testének különböző meridiánjain található pontok stimulálásával.

A koreaiak tehát nagyon aktív életet élnek, a bázist azonban minden esetben az otthon jelenti számukra. Azok az érdeklődők, akiknek a figyelmét megragadták a történelmi sorozatokból ismert, hanok-nak nevezett zsúpfedeles, vagy kerámiacsempével kirakott tetejű házak, szerencsére ma is találnak még olyan hagyományőrző falvakat, ahol megcsodálhatóak ezek a tradicionális építmények. Nagyrészt azonban mára ezek helyét átvették a társasházak, illetve a modern, nyugati stílusú épületek. Számos hagyománykövető család még mindig a padlót választja alváshoz az ágy helyett, ilyenkor egy kihajtható-összegöngyölhető matracot terítenek le estére, henger alakú párnával. Általában a teázást és a vendégekkel való beszélgetést is a földön ülve folytatják le, akárcsak a régi időkben: a vendég ilyenkor egy gyékényfonatot kap a nagyobb kényelem kedvéért. A hagyománytisztelő otthonokat minden esetben egyfajta minimalista és környezettudatos esztétika jellemzi.

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy egy rendkívül gazdag és sokrétű kultúráról van szó, ráadásul Korea bővelkedik a szebbnél szebb természeti kincsekben is. A koreai Hawaii-ként is emlegetett Csedzsu-sziget például helyiek és turisták tömkelegét vonzza minden évben, noha a történelmi sorozatokban még a száműzetések keserű helyeként ábrázolták rendszerint. A sziget valójában igazi paradicsomi hangulatot áraszt: a nászutasok, fotósok és pihenni vágyók egyaránt nagyon kedvelik háborítatlan erdőségei, pompás vízesései és idilli tengerpartjai miatt. A sziget további különlegessége, hogy itt élnek a haenyeóknak nevezett különleges női búvárok: Koreában ez az egyetlen ősi matriarchális közösség, kultúrájuk az UNESCO szellemi örökségének része.

Korea mindenképpen sokkal összetettebb annál, semhogy egy útikönyv segítségével pontos képet nyerhetnénk róla, azonban Soo Kim sokat segít nekünk hiánypótló művével abban, hogy jobban megértsük az emberek mentalitását, és esetleg kedvet kapjunk a további felfedezésekhez. Addig is 안녕 (annyeong) - vagyis váljunk el békében, ahogy a koreaiak mondanák búcsúzóul.