A Jelenetek egy házasságból számos váratlan húzással bír, de minden nézőjének az elevenébe talál.
Az év egyik legfigyelemreméltóbb sorozatában Hagai Levi (Terápia, A viszony) dolgozta fel Ingmar Bergman 1973-as minisorozatát, méghozzá Oscar Isaac és Jessica Chastain főszereplésével. A Jelenetek egy házasságból öt epizódja Mira (Chastain) és Jonathan (Isaac) kapcsolatának öt meghatározó pillanatába enged betekintést - ezzel viszonylag hűen követi az azonos című eredeti dramaturgiáját, ugyanakkor Hagai Levi rengeteg apró változtatást eszközöl, amellyel modernizálja vagy éppen igyekszik teljesen más szemszögből megközelíteni ugyanazokat a motívumokat. Leszámítva a szereplők erősen felső-középosztálybeli státusát: elsőre szembetűnő és látszólag áthidalhatatlan a kulturális távolság, amely a Jelenetek egy házasságból hősei és legtöbb nézője között tátong. Mira külföldi utazásokkal és előléptetésekkel nehezített családi élete a társadalom egy nagyon szűk rétegén értelmező csak (hazánkban már csak onnan nézve is, hogy egy házasságban a nő az első számú kenyérkereső), Jonathan markánsan fel-felszüremlő ortodox zsidó múltját is leginkább annak lehet betudni, hogy Levi közelebb szerette volna érezni magához, mint a nézőhöz. Ugyanakkor a Jelenetek egy házasságból sajátos módon éppen ezeken a szokatlan élethelyzeteken, dinamikákon keresztül képes megragadni döbbenetesen általános érvényű motívumokat, és mintha egyenesen az is lenne a célja, hogy megmutassa, nem az átlagosság szüli az átlagos problémákat.
A sorozat ugyanis végeredményben bámulatos ügyességgel kerüli el azt a csapdát, hogy azt közvetítse, bizonyos körülmények, természetszerűségek állnak a pár küzdelmei mögött, és egy olyan pszichológiai drámát bont ki, amely méltó kihívója lehet Levi Terápiájának. Az író-rendező leheletfinoman váltogatja a perspektívát karakterei között, és egy-egy ilyen csavarral egyben a dinamikájuk is markánsan átalakul, egészen döbbenetessé téve, hogy mennyire más fénytörésben tudjuk látni ugyanazokat a figurákat, ahogyan hirtelen a másik nézőpontjába helyezkedünk. Levitól ez nem idegen, hiszen másik híres munkája, A viszony éppen azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ugyanazt az eseménysort relativizálta a szereplők emlékein keresztül, itt azonban ugyanez sokkal visszafogottabban működik: Jonathan és Mira egymásnak szegezett mondatai szándékosan úgy vannak megkonstruálva, hogy folyamatosan érezzük bennük egymásról alkotott képüket, amely alkalmasint még igazabb is tud lenni, mint amit magukról vallanak.
A Jelenetek egy házasságból ettől végtelenül emberi, hogy nem, hogy nem kell készpénznek vennünk, amit alakjai állítanak, hanem folyamatosan fel kell fedeznünk a sorok között megbúvó, kimondatlan gondolatokat, érzelmeket. Levi valójában ezekből építi fel a két személyt, a bennük, a viszonyukban lévő folytonosságot, amely az éves szünetekkel felvillantott pillanatképeken keresztül is egy összefüggő narratívába rendezi a látottakat. (Természetesen ehhez szükséges az az alapozás is, hogy az első rész első felének interjúhelyzetében felsorolásszerűen megismerhetjük Mira és Jonathan hátterét, közös múltját.) Másrészről viszont ezek a kulcspillanatok némileg túl vannak dramatizálva, az élmény egyrészt akkor is megállná a helyét, ha nem lenne bombasztikus érzelmi viharok köré rendezve, másrészt kissé szembe is megy ez a párkapcsolati mérföldkövekre építkezés Levi filmnyelvének csendességével, figyelmességével. Ugyanakkor ezzel együtt is bámulatos, hogy ugyanannak az épületnek a különböző belső tereit használva, vagy éppen azok drasztikus változásain keresztül érzékelhetjük Mira és Jonathan kapcsolatának egyszerre állandó és folyamatos változásban lévő voltát.
Az évad egységessége természetesen még így is vitatható: a befejező rész például alaposan rácáfol mindenfajta elvárásunkra, és némileg meg is töri az addig sokkal konzekvensebbnek tűnő építkezést, ugyanakkor valahol éppen nyitottsága révén tud hű maradni a korábbi epizódok életszagúságához és természetességéhez. És ez jellemzi igazán a Jelenetek egy házasságból-t: valószínűleg kevés nézője fogja minden ízében remeknek tartani, de így ad mindannyiunk számára kapcsolódási pontot és gondolkodtat el párkapcsolataink mibenlétéről.
