1921. november 5-én született Budapesten a virtuóz improvizációs képességű zongoraművész, Cziffra György.

Emlékezni sokféleképpen lehet – de az élete során több ízben reménytelen helyzetből újra és újra kitörő, és végül a megérdemelt világhírnévig jutó Cziffra Györgyre aligha lehet másképp, mint ahogy ő tekintett magára: főnixmadárként.

„Csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakában éreztem, hogy valóban élek, és szabad vagyok, olyankor, amikor sötét börtönéből kiröppenhetett a tűzmadár.” – Cziffra György (Ágyúk és virágok, Zeneműkiadó, Budapest, 1983)

Apai ágon cigányzenész, anyai ágon magyar családból származott. A Cziffra család Párizsban élt, de az első világháborús törvények miatt 1914-ben anyja és két nővére hazatért Budapestre. Édesapját, aki cimbalomművész volt, a franciák deportálták, ahonnan csak a háború után térhetett haza. Az 1921. november 5-én az angyalföldi Tripolisz nyomortanyába született Cziffra György tehetsége korán megmutatkozott. Dohnányi Ernő támogatásával mindössze nyolcévesen került be a Zeneakadémiára, Keéri-Szántó Imre osztályába. Tizenhárom évesen, „csodagyerekként” már számtalan sikeres koncertet adott Magyarországon, de külföldi koncertkörútjai is hasonlóan sikeresek voltak. Gyermekkorából egyetlen felvétel maradt fenn 1934-ből, amelyen Schubert Impromptujét játssza:

A következő évek szárnyalása szöges ellentétben állt a korábbi évtizedek megpróbáltatásaival: Cziffra csakhamar kora egyik legkeresettebb zongoristája lesz, versengenek érte a zenekarok és a koncerttermek – a Carnegie Hall, a Royal Festival Hall, a Hollywood Bowl vagy éppen a Tonhalle. 1969-ben saját nemzetközi versenyt alapít Versailles-ban, felújítja és koncertteremmé alakítja a romos senlis-i királyi kápolnát, amelyet Liszt Ferencről nevez el, és ahol évről évre a legnevesebb muzsikusok adják egymásnak a kilincset. Hatvanévesen újabb csapás éri: egy balesetben elveszti egyetlen fiát, aki karmesterként rendszeres muzsikustársa is volt – Cziffra soha többé nem lép fel zenekarral.

Cziffra öröksége jóval több felvételeinél, jótékonyságainál, vagy a tanítványoknak átadott tudásnál. Liszt és Dohnányi nyomdokain egy olyan előadói hagyományt képvisel, amely még mentes a lemezfelvételek sterilitásától, ám elevenen él benne az a bravúros improvizációs könnyedség és a különböző stílusok szintetizálásának magától értetődő képessége, amely olyannyira élővé és egyénivé tette a 19. század nagy előadóinak játékát. Cziffra tengernyi szenvedés árán kiharcolt életeszménye és művészi krédójának lényege ugyanaz – az ember és a zene szabadsága.

Születésének 100. évfordulóját Magyarország hivatalosan Emlékév keretei között ünnepli, valamint az  UNESCO nemzetközi szervezete is felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába.

Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész művészeti vezetésével, hazánk és a nemzetközi zenei élet legjelentősebb városaiban – Párizs, Genf, Moszkva, London, Bécs, New York – emlékeznek meg a zongorazseniről. Mindez magyar és nemzetközi szakmai szervezetek, zenekarok és a világ legismertebb művészeivel együttműködésben valósul meg.

Az ünnepi programok a https://cziffrafesztival.hu/esemenynaptar/ oldalon érhetőek el.

Forrás: cziffrafesztival.hu