A világ művészlelkű Batman-rajongói egyesültek, az ötleteikből kovácsolt antológia viszont pont olyan hullámzó minőségű,… nos, pont mint egy antológia.

Habár Harvey Dent nem is szerepel benne, a Batman: A világ című antológiakötet mégis erősen kétarcú kiadvány. Legyen szó akár film-, regény- vagy képregényformátumról, a közös motívumra, helyszínekre, karakterekre, hangulatokra vagy témákra épülő, de egymáshoz szervesen nem kapcsolódó történeteket bemutató antológiák állandó, és szinte biztosan kijavíthatatlan rákfenéje a kohézió hiánya. Különösen igaz ez akkor, ha a történetek inkább működnek homage-ként, tiszteletadásként egy jelkép előtt, mintsem teljes értékű műként. Ez utóbbi igaz A világra is, amely a világpremierrel együtt anyanyelvünkön is megérkezett. A rövid vizuális novellákat tartalmazó kötetben minden egyes sztorit a világ más-más tájairól és kultúráiból származó írók és rajzolók készítettek. A vizuális kultúra nemzetközi nyelvén mondják el, mit jelent számukra a Denevérember, a populáris kultúra egyik leginkább emblematikus figurája. Igen ám, csakhogy a novella már önmagában nehéz műfaj, hiszen minél kisebb a terjedelem, annál nehezebb maradandó módon átadni az üzenetet, ráadásul egyértelmű, hogy a kiadványban felvonuló alkotók nagyon eltérő képességekkel, fantáziával és különböző mélységű ihletforrással vannak megáldva. Így az egységességet megteremteni nem sikerül A világ teljes hosszában, nagy a minőségi szórás, de szerencsére majdnem ugyanannyi emlékezetes történettel találkozhatunk, mint gyengébb darabbal. Emellett az izgalmi faktor sem utolsó szempont, hiszen ahogy az antológiák legnagyobb negatívumát, úgy legfontosabb pozitívumát is hordozza a mű: nemigen lehet sejteni, mit kapunk a következő fejezetben, és ez még egy unalmasabb rész után is, sőt, különösen ekkor lelkesedéssel tudja eltölteni az olvasót, aki kíváncsian lapoz tovább.

Mitől lesz antológia az antológia, és nem csupán egymástól különböző történetek összeerőltetése? A közös főmotívumtól, ami a fent leírtak alapján sok minden lehet, de esetünkben a címszereplő, legendás szuperhős - vagy inkább detektív -, Batman. A Denevérember 6-8 oldalanként, fejezetről fejezetre transzformálódik a különböző írók és rajzolók vágyai szerint, akik érezhetően imádták ezt a projektet, még ha igazi minőségi hullámvasútról van is szó. A nyitófejezet egyfajta prológus és a többszörösen díjnyertes, a 100 Bullets című kultklasszikust is szerző Brian Azzarello írta, ám a varázslat most valahogy nem jött össze számára. A házasság képére épülő metafora, amellyel Batman és Gotham City kapcsolatát bemutatja, rendkívül erőltetett, ugyanakkor Lee Bermejo megbabonázó grafikái ellensúlyozzák az izzadtságszagot. A mérleg pozitív oldaláról ki kell még emelni az orosz történetet, amely a keletet a nyugattal összekötő médiahálózat befolyásáról és egy Batman-rajongó kisemberről szól, vagy az olasz alkotást, amely Gaspar Noé kultfilmje, a Visszafordíthatatlan receptjét követve a kronológiában hátrafelé araszolva mutat be egy bűntudattól szennyezett cselekményt. A mexikói fejezetben jelenik meg leginkább az igazi, sötétséggel hadakozó Batman, de a brazil és a dél-koreai fejezetek is erősen krimiirányba hajlanak, nem túl nagy rájuk a denevérjelmez. Rossz példának felhozhatjuk a kiszámítható lengyel történetet, a nagyon feledhető török fejezetet vagy éppenséggel a kínai sztorit, amelynek amilyen gyönyörűek a rajzai, annyira gyermeteg és elnagyolt a cselekménye. Furcsára sikeredett a francia szegmens is, amely olyan végletesen rajzfilmszerű, hogy leginkább csak a nagyon régi képregények kedvelőinek jöhet be valamelyest. A minőségi skála legalján a német fejezet terül el, ami Batman kontextusában erősen értelmezhetetlen a maga klímaválság ellen küzdő - és ezt komolyan vevő és komolyan vetetni akaró - Jokerével. Sajnos ez nem a jó értelemben véve nevetséges - mármint nem a klímaválság, hanem az, hogy a popkulttörténelem egyik leganarchistább karakterét ez érdekli.

Kétségtelen, hogy A világ stílus és minőség szempontjából egyaránt olyan hullámzó, hogy még a szörfvilágbajnokok is gerincüket törnék a hátán, ám van azért egy-két absztraktabb mögöttes elem, amely szinte kivétel nélkül minden sztoriban megjelenik. Legyen szó akár matinészerű butáskodásról, akár nyomasztó közép-amerikai krimiről vagy keleti szamurájhistóriáról, Batman atmoszférájának legfőbb elemei, a mélységes szomorúság, a személyiségformáló bűntudat és a világ eredendő gonoszságától való félelem képes az antológia összes fejezetében megjelenni. Hol erősebben, hol leheletfinoman, de még a kiadvány kevésbé tehetséges alkotói is meg tudják jeleníteni Batman lényegét, legalább részleteiben, és ez végső soron arra bizonyíték, hogy a történelem talán leghíresebb szuperhőse pont attól sikeres, hogy széles körben sokak számára könnyedén azonosulható annak ellenére, hogy nagyon komplex figura.

Emellett fel-feltűnik Batman állandóságának üzenete, az, hogy hiába tudjuk biztosra, hogy Bruce Wayne rejtőzik a denevérálarc mögött, maga a karakter jelképpé vált. Nemcsak a gonoszság és az őrület ellen folytatott végtelen kereszteshadjárat, hanem a kisemberi esendőség és becsületesség szimbólumává. Batman ilyetén módon, jelképként képes téren és időn kívül létezni. Erre legjobban az orosz és a japán történet világít rá. Előbbinek Batman-rajongó főhőse kisgyerekből nagypapává cseperedik, miközben Batman látszólag nem változik semmit, míg utóbbi egy a megszokottól egészen eltérő, japán gyökerű szamurájharcosként prezentálja a címszereplőt. Batman állandósága a kötet kiemelt üzenete, egyértelművé téve, hogy nem fősodorbeli képregényről, hanem homage-ról van szó. Így habár eleinte gondolkoztam azon, hogy Bruce Wayne hogyan képes titokban tartani alteregóját úgy, hogy akármerre utazik a világban, ott rövidesen Batman is megjelenik, hamar elengedtem ezt a gondolatot, ugyanis kétségtelenné vált, hogy A világ történetei csak rajongói fantáziák, és nincs hatásuk, se következményük a valódi Batman-idővonalra nézve. (Egy ideig azon is agyaltam, hogy talán a történetek idején már mindenki ismerheti Batman civil énjét, ha A fehér lovag átka eseményei után játszódik, ám a gyakran téren és időn kívül vagy éppen az európai rendszerváltozás előtt játszódó események ezt az eszmefuttatásomat is eloszlatták.)

A Batman: A világ sokoldalú tiszteletadás a Denevérember előtt, aki sok olvasónak és nézőnek adott rengeteget az elmúlt majdnem 90 évben. A fő metafora egyértelmű: Batman meghódította a világot nemcsak a képregényekben, hanem a valóságban is, és államformáktól, kultúráktól és vallásoktól függetlenül eljutott mindenhova, ahol valós veszélyt jelent a félelem, a megbánás és a kétely. Azok a negatív, de esszenciális érzelmek, amelyek megtestesülnek Bruce Wayne-ben, és amelyek nélkül nem lehetünk teljes értékű emberek. Az üzenet szép, de szigorú kritikai értelemben A világ mégis kevés igazán kiemelkedő novellát tartalmaz, habár az alapötletek szinte minden esetben megbecsülendők. 

A magyar kiadás a szokásos Fumax-minőséget hozza a nagy alakú, keményborítós formátummal, egyedül azt jegyezném meg, hogy a kötet ajánlójában nem kéne kiemelni, hogy rendkívüli vázlatokat tartalmaz, ha ez összesen négyoldalnyi unalmas, plusz információt nem tartalmazó ceruzarajzot takar.