Adamik Zsolt Aranyvackor-díjas gyerekkönyv szerzővel első, felnőtteknek szánt kötetéről, a Távoli korom – Örménykútról  beszélgettünk.

Olvastam egy könyvet, amelyben az író kebelére öleli szülőfaluját, majd elmegy vele fákat számolni, kocsmában koccintani, birkapörköltet főzni, disznót vágni, ötpálcást lőni a céllövöldében, benéznek az iskolába, szánkóznak a szánkózó dombon, hájas kiflit sütnek, és Örménykút közben csak mesél és mesél.

Adamik Zsolt kedves, játékos, egyedi formanyelve a gyerekeket nevelő, mesekönyvet olvasó szülők számára nem ismeretlen: a Bibedombi szörnyhatározót vagy az Ördögbőr grófja – rettentő kalózmeséket sok család a kedvenceik között tartja számon. Ezeket a köteteket már úgy kell vadászni, de a Pagony 3-5-8 perces mesék sorozata kapható a könyvesboltokban, ezekben egy-egy mese erejéig Adamik Zsolt a Hajdejó kisvárosról ír a tőle megszokott bölcsességgel és szellemességgel. Ezt a mindent pozitívan és szeretettel szemlélő látásmódot örökítette át első felnőttek számára írt kötetébe, így egy olyan Örménykutat fest az olvasó elé, amiben mindenki, bárki szívesen lakna.

Adamik alaposan körbejárja a falu életének minden aspektusát, és minden témához van egy pár kedves szava. „Persze, hogy Örménykút köpi legmesszebbre a cseresznyemagot.”, vagy „Örménykútnak sajátja van az egész világmindenségre.”, de azt is megtudjuk, hogy „Szarvas csak szeretne Örménykút lenni.”, és azt is, hogy „Örménykút röpülni szeret csak igazán.” Az 52 anekdota Vas Ágnes laza, szinte egyvonalas illusztrációival kiegészülve lesz végül kerek egész. A szórakoztató és szívet melengető történet különösen jólesik az ember lelkének főleg a szürke, zord téli napokon.  

Egy Békés megyei kis faluban íróvá cseperedni mennyire volt ufóság? Értek kellemetlen és kellemes élmények ennek kapcsán? Lehetett ott találni erre/ehhez közeget?

Ó, nagyon is ufóság volt. Viharsarki Ufó. A Himaláján ott a Jeti, Mexikóban a Chupacabra, nekünk meg jutott a Viharsarki Ufó, de a kőbányai kollégáról se felejtkezzünk meg. Oké, nem vittek ki egy üres kunyhóba és tartottak nyers húson meg ilyen maradék zöldségeken a falu végén, de már az elején látszott, hogy én leszek a Józsi. Lusta ugyan nem voltam, ám a Fortschritt kombájnszéria változatai helyett a képregény, a VHS és a mozgókép mozgatott meg inkább, és a könyvek. Közegtalálás volt, pláne, mikor lett könyvtárunk, és közben nyertem vers- meg mesepályázatokat. Rövid, de emberes kézfogásomat Koós Jánossal is ezeknek a korai zsengéknek köszönhettem.

Nagy szeretettel írsz Örménykútról. Megszemélyesíted és idealizálod. Reális ez az idealizáció, miközben a Facebookon láttam a publicisztikád, amiből kiderült, hogy olyan faluról beszélünk, ahová a 13 km-es bekötőúton nem vett fel téged senki sem stopposként a hideg téli estében?

Imádok rajongani: ez legyen személy, párkapcsolat, könyv, film, vagy a szülőfalum. Kívülről fújom a Vissza a jövőbe első részét, és ez nem vicc. Az ebből a korszakból megmaradt, málnaszörpbe – pitypangos mezőbe áztatott, nagyi polcra elrakott, kivirági gyerekkort imádom. A rajongás, a szeretés, az olyan, mint a bicikli. Például amikor betemetett minket a hó, és nagymamám – mert nem jött a kenyérkocsi – kenyérlángost sütött. Vagy amikor nyáron teletömtük magunkkal a téeszbuszt, és irány kishazánk valamely jeles pontja, de a 44-es főútnál már szisszen az aprószesz. Különben meg néhanapján melyik gyereket nem ér kellemetlen élmény, a fel nem vett stoppos meg a felnőtt moccanás, az, amikor nyúlnál a devirágos gyerekkorért a nagyi polcra, de basszus, nincs sehol sem, csak a pókháló, aztán kalimpálhatsz. Néha duzzogok az ilyen ügyek felett, aztán rájuk zárom az ajtót. A kulcs már megvan, sokat kerestük, zárom az ajtót, hogy ezek a cirmosok ne szaladjanak kint szanafelé szét.

Milyen „projektjeid” futnak most?

A Kaposvári Csiky Gergely színházban sikerrel játsszák az általam írt Alíz Csudaországbant, Halasi Dani rendezésében: csupa kacaj szívhez szólás, két felvonás, musical, „pedagősség” elleni beszólogatás, mi kell még? Ennek kapcsán írok még egy színdarabot, és talán kapható lesz idén a Bibedombi Szörnyhatározó 3. kiadása végre, mert kábé másfél éve kaphatatlan, és Bibedombulunk tovább, mert idén már biztos a boltokba kerül a Bibedombi hmhmhm, szóval egy nagyon izgalmas valami. Sőt, közben ismét igazi felnőtt könyvet is írok ezerrel, illetve Mayer Tomi illusztrátor barátommal is készülünk valami igazán szuperre, ami még teljesen titkos.

Idézetek Adamik Zsolt Távoli korom – Örménykút! című regényéből:

12.

Örménykútnak tudománya van.

– Volt eső? – kérdezik például a serkövön. Hogy mennyi eső esett. Mire mondja valaki, hogy félvödörnyi.

A vödör tehát tudomány.

Meséli Örménykút. Mutatóujja az égbe mered. A traktorosok bólogatnak. Nem mondanak semmit a sajtosok, hallgat, aki a tehené-szetből ugrott be a csak egy sörre, de egyetértően nem mondanak s hallgatják a semmit.

Közben lesik, matekozzák az égboltot, hogy eső, az vajon most lesz-e, mert úgyse akkor lesz, amikor kéne. Akkor se, ha igen.

Örménykútnak tudománya van, amiben nincs helye a millimétereknek, deciknek, és egyéb hóbelevancnak.

Örménykútnak a pálinka is pohár.

Örménykútnak sajátja van az egész világmindenségre.

Ha nem, megint.

21.

A Birkapörkölt Szentjei hajnalban állnak neki – a pirkadat, az örök kezdet nélkül a pörköltfőzés mit sem ér. A pálinka: pohár. A kötény: papi karing. A kondér: zengő, kútmély cibórium. A gázpalack, hiába fut ördögvillába a cső, s fűti az üstházat pokollá: a liturgia gyújtósa. A füst, ami az üst alóli glóriabodor: áldozat. Aki odaóvakodik hozzájuk (az ünnep mögé),csendben áll: hiszen tudja, hogy itten neki nincs szava. Aki csodát lát: csöndben teszi.

Esetleg pohárral hoz, hogy a szentség viselése könnyebb legyen.

Birkapörköltet csak úgy Örménykút nem főz. Aki főzi, az ünnep mögött, az nem is főz: rituálét hajt végre.

Galát Pali bácsi. Hruska Jani bácsi. Maczák Jana. Roszík Jani. Salamon Béla. Terhes Jani. Csicsely Pál.

 

51.

Télen ötpálcást lőni, vagy lóval álmodni: egyértelműen halált jelent.

De jelenthet szánkózást is a Galó-halmon, bár ehhez álmodni sem kell. A gyerek ilyenkor felcihelődik, mackónadrágra mackónadrágot húz, sállal bélel, műanyag zsákot és szánkót vesz magához, összegyűlik a többi gyerekkel, és mennek a hóban, talpalnak, s a hideg csak kívülről csíp pirosat az orruk köré, mert belül a szánkózás nyarat rak a szívükbe.

A műanyag zsák rohan. A szánkó megfontoltabb: a halomról lefelé okosan siklik, úgy, mint akit óvatosan kergetnek. A gyerek visít, és pár óra múlva csurom víz lesz. Tiszta nyár a Galó-halmon a tél: a hóba szánt firkák, amelyeket a zsák és a szánkó szántott bele, mind azt írják, hogy a boldogsághoz elég csak úgy lenni.

Akkor is, ha tél van, fagy, és deres ablakok.

Este érnek haza, a nap már lement négykor, és a fáradtság a gyerek

testében édes, mint Örménykút zsebében a kockacukor.

Digitális Kalamáris, Szarvas, 2020, 132 oldal, 3600 Ft, kapható az Írók Boltjában és a Líra hálózatában.