Vad szenvedély, ragyogó árnyalatok övezik a Classicus Quartet útját, ahogy az B-t elhagyva vakmerően közelítenek a H felé... és még tovább!

Öt éve indult a kvartett koncertsorozata, amely a vonósnégyes-irodalom legizgalmasabb klasszikus és kortárs darabjaiból válogat – a kromatikus skálát követve. A BMC Koncerttermében június 12-én vasárnap 18:00 órakor kezdődő koncert H hangnemben íródott műveket mutat be.

„H-dúr – Vad szenvedélyt kifejező erős színek, a legragyogóbb árnyalatokból komponálva. Harag, düh, féltékenység, őrjöngés és a szív minden terhe benne lehet.
H-moll – Mintha a türelem hangneme volna ez, az ember sorsába és az isteni elrendelésbe való belenyugvás nyugalmáé.”

Az idézet F. D. Schubart egy kötetéből való, amely Ideen zu einer Aesthetik der Tonkunst címmel jelent meg 1806-ban, nem egészen két évtizeddel Haydn op. 64-es vonósnégyes-sorozata után. Haydnt joggal tisztelik a vonósnégyes atyjaként. Bár a műfaj már korábban is létezett, ő tette azt a kamarazenélés legkifinomultabb, legmagasabbrendű és egyben igen népszerű formájává az 1780-as években. Érett kvartettjei éppen annyira szólnak a zeneszerzői kísérletezésről és az előadóknak szóló tréfákról, mint a zenehallgatás örömeiről. A h-moll hangnemet Haydn egész életművében rendkívül ritkán használta. Az op. 64-es kvartettciklus második darabjában a h-moll mintha folyamatosan birkózna azonos nevű dúr párjával – hogy végül melyikük győz, az a mű meghallgatásával kiderül.

A kvartett azonban nemcsak műfajt, hanem előadói apparátust is jelöl. Akár szimfóniákból is készíthetünk vonósnégyes-átiratokat, ami már csak azért is praktikus, mert így kevesebb emberrel lehet megszólaltatni ugyanazt a zenét. A Classicus Quartet következő koncertjén ezúttal Csajkovszkij 6. „Patetikus” szimfóniájából hangzik majd el az utolsó tétel, amely h-mollban kezdődik és abban is végződik. Samuel Barber h-moll vonósnégyese pedig átvezet a 20. századba; ebben az esetben az átirat fordított irányban készült, ugyanis a zeneszerző a vonósnégyes középtételéből munkálta ki a híres vonószenekari Adagiót.

A sorozat koncepciójához híven a Classicus Quartet ezúttal is bemutatja egy kortárs magyar zeneszerző új, vonósnégyesre írt darabját. Futó Balázs Lo stesso ma non troppo című műve a műsorban szereplő h-moll Haydn-kvartett második tételének (Adagio ma non troppo) egyfajta sajátos reprodukciója. A zenei folyamatot a Haydn-tétel formailag és harmóniailag látszólag kiszámíthatatlan, mégis tökéletesen rendezett struktúrája irányítja, befolyásolja. Leképezi a végtelennek tűnő zenei folyamatot, ám mentes marad a klasszikus stílus kötöttségeitől, inkább újrafogalmazza azokat a zenei élményeket, amelyeket a Haydn-darab a mai füllel és érzékekkel történő befogadásakor szerezhetünk.

A zenekar a koncertet megelőző napokban a rajongók számára fontos bejelentést tett :

Örömmel jelentjük be, hogy a Wohltemperiertes Quartett sorozatunkat meghosszabbítottuk, így jövőre összesen négy koncertet adunk a BMC-ben. Három koncerten az eddigi bő ötven elhangzott vonósnégyes mellé azokból a művekből válogatunk, amelyek valamiért kimaradtak eddig a sorozatból. Nem játszottunk eddig például Schumann, vagy Mendelssohn kompozícióiból, Beethoven kvartettjeiből pedig teljesen kimaradt a korai, op. 18-as sorozat. Élő szerzők műveit, magyarországi bemutatókat, valamint Tornyai Péter átirataiból is tervezünk műsorra tűzni. A zárkoncertünkön, egy év múlva pedig az öt évvel ezelőtti nyitókoncert párjaként Haydn, Bartók Ligeti és Kurtág művei csendülnek fel.