A Salföldi Dalföld hetedszerre is megmutatta a magas kultúrára fogékony Balaton-környéki közönségnek, hogy egy pár száz fős fesztivál is lehet nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő rendezvény.
A rendezvényt június 24-én este Fábián Gusztáv polgármester és Greskovits Dávid, a Bíró-Gombos Alapítvány alapítója nyitotta meg, ezt követően Tőke Gyula Pajtájában Csemer Boglárka „Boggie” személyes történetekkel fűszerezett koncertjén az énekesnő készülő, negyedik nagylemezéről hangzottak el dalok. A Nagyszínpadon a 2001-ben görög és magyar fiatalok alapította Mydros zenekar lépett fel, majd a hajnalba nyúló táncesten a bátor közönség kipróbálhatta magát a görög és a magyar táncformák világában.
Június 25-én a hosszú múltra visszatekintő Szent Máté templomban két kiváló művész, Ha Neul-Bit és Almira Emiri zongorakoncertje örvendeztette meg a közönséget. Különleges élmény volt a szakrális térben felhangzó „világi” zene, Dvořák, Paolo Marzocchi és Ligeti György egy-egy darabja.
Este a Balkán és hangulata költözött a Káli-medencébe. A világszerte kedvelt, jellegzetes játékáról azonnal felismerhető, energikus zenét játszó Boban Marković Orkestar a Bánya nevű romkocsmában megtartott koncertjén egy gombostűt sem lehetett leejteni, akkora volt az érdeklődés a táncra fogható közönség részéről. Az este szenzációja kétségkívül az volt, hogy a koncert után a zenészek kisvonatra szálltak, és a gyors és szerencsés nézők zenei kísérettel utazhattak vissza Salföldre, ahol néhány pillanatra elkaphatta őket az az illúzió, hogy a szerb rendezőóriás, Emir Kusturica valamelyik filmjében zötykölődnek. A nap a Poklade zenekar és a szerb dalokat elhozó Branka koncertjével zárult.
Június 26-án délután a Salföldről fél órányi sétára lévő Pálos Kolostor falai közt játszott a Pomázon 1974-ben megalakult, délszláv zenét játszó Vujicsics együttes, amely méltóképpen hozott tető alá tradíciót, hagyományt és modernséget a koncert alatt. Az est legmegrendítőbb pillanata a kolostor szentélyében, a kereszt előtt megszólaltatott, eredetileg egy török indulóból átalakult, a békéért előadott ima volt.
A nap egyik fénypontját a Dresch Quartet koncertje jelentette. A mély, meditatív, minden rezdülést, hangot komolyan vevő, mondanivalóval megtöltő koncert értelmezhető a Salföldi Dalföld zenében elbeszélt metaforájaként: a vidám, fröccsös, kánikula és szenvedély fűtötte időben megtartott fesztivál nem volt a tartalom rovására, az ott töltött három nap, kétség nem férhet hozzá, mindenki életében szellemi-lelki megújulást, teljességigényt hozott. Nincs itt semmi túlzás: a nagyszerű Lukács Miklós cimbalomszólója a csillagos éjszakában az univerzum nyelvén szólalt meg.
Az esemény Tőke Gyula Pajtájában zárult, ahol fiatal jazz zenészek, pontosabban a Baló Sami Trió játékát élvezhette a közönség, majd a Rosonczy-Kovács Mihály alapította, a magyar népzenét elhivatottan, teljes alázattal játszó FolkEmbassy zenekarral és Fekete Bori népdalénekessel népdal-karaokén vehetett részt.
A három napos fesztivál kísérőrendezvényei közt érdemes megemlíteni Somogyi Győző „Öröm útja” című, a Szent Máté templomban kiállított festmény-sorozatát, Kovács Melinda fotográfus, Mészáros Erzsébet grafikus tárlatát, és a Babtársulat gyermekműsorát.
A fesztivál művészeti vezetője, Rosonczy-Kovács Mihály szervezőkészsége, felkészültsége, programválasztása idén is minden várakozást felülmúlt.
