Szeptemberben jelenik meg az elismert költő, prózaíró és fotóművész Szöllősi Mátyás Szabad c. verseskötete. A közelebbi és távolabbi tervekről, a költészet és a fotó viszonyáról beszélgettünk a szerzővel.
Szöllősi Mátyás Szabad című, a Helikon Kiadónál 2022 szeptemberében megjelenő verseskötete a szerző válogatott és új verseit tartalmazza. Az elmúlt tizenöt év költeményeiből válogatott Szöllősi, összesen négy nagy ciklusba rendezve 75 verset, amelyekben szó esik gyermek- és kamaszkorról, a felnőtté válás élményei-problémái mellett a test felfedezéséről, betegségről és gyógyulásról, párkapcsolati dilemmákról, a különféle egyéb művészeti ágakhoz való vonzódásról-kapcsolódásról, utazási élményekről, valamint azt is megmutatják a versek, hogy a személyes tapasztalatok hogyan kapcsolódhatnak az egyetemes mitológiához. Szöllősi eddigi alkotói tevékenységének összefoglalásaként is értelmezhető ez a kötet, mely különösen szerteágazó, mégis egységes világot tár elénk, sajátos, mással össze nem téveszthető versbeszéddel.
Az interjú a Kultúrpart Trend FM 94.2-n futó műsorában hangzott el július 20-án, a beszélgetőtárs Kalmár András volt:
A szerző új kötetében szereplő költeményekről a fülszövegben így ír a kiváló költő és műfordító, Lator László: "Szöllősi Mátyás versszemlélete korosztályában meglehetősen eretnek jelenség. Dehogy kívánom, hogy mindenki úgy lásson, úgy írjon, ahogy ő. Írni sok mindenről és sokféleképpen lehet. Úgy tetszik, nemzedéke újra felfedezte a lírai epikát. Hézagosan, töredezetten, olykor a vershez való kulcsot elhajítva elbeszélnek egy történetet, az olvasó elé vetítenek egy helyzetet, s ráhagyják a vers köznapi elemeire és közbe-közbeiktatott homálymezsgyéire, hogy kiadjanak valamit, ami megérintheti-ütheti az olvasót. Szöllősi Mátyás verseinek is epikai természete van. De az ő, különben szintén hézagos, töredezett képeinek súlyos, sokunknak ismerős matériája, tragikus-egzisztenciális, s hadd tegyem hozzá: metafizikai hangoltsága van. Arról beszél, amibe nehéz beletörődni: az elháríthatatlan szenvedésről, a lefeléről, a pusztulásról. Nemcsak erősen megvilágított részleteivel, hanem üres tereivel is hat." A Szabad című kötet a szeptember 20-ai megjelenésig kedvezményes áron, 3199 Forintért rendelhető elő a Libri kínálatában.
Szöllősi Mátyással az MMA megbízásából készülő Kincskereső c. műsorunk 2020 júniusi adásában beszélgettünk:
Részlet a kötetből:
A fákról
A fák sem mozdulatlanok,és nem csak szél borzolja őket.
Meghallják minden mondatod.
Értik a szenvedőket.
Azt hiszed, állnak, nem figyelnek,de néha egy-egy sötét éjjelen
a csillagjárta égnek énekelnek,
hogy szűnjön minden félelem.
Hatalmas sóhaj lengi átaz éjszaka homályos szövetét,
mikor a fák búcsú-dalát
visszhangozza az ég.
Törzsük szótlan, ereszkedik.Szerelmesen avarba dőlnek,
de egy águkat sem döfik
a sérülékeny néma földbe,
sőt hol gyökere nő az árnynak,a fák titka ott színre lép.
Lomb-mélyükkel kommunikálva
meggyógyítják a föld sebét.
Halálukkal is éltetikezt a beteg, soványodó anyát,
ki testét-lelkét adta érted is,
összes tiszta gondolatát.
Razumihin az alvó raszkolnyikovhoz
A szád rezgése árulkodó,
amint ismét az arcodra nézek,
te mindig alvó, állandóan fáradt
barátom. Hisz még így sem vagy
nyugodt, zihálsz, miközben tüdőd
nem is a szíved zaklatott ütemére
moccan. A szemed hunytan is pislákol,
ebben a levert, fél-halott csillag-
állapotban. Hová zuhansz tovább,
mi bánt, kérdezem, de sosem felelsz,
csak hullsz tovább, álmodban is ezer
különféle szakadék sötétje zaklat.
Közönyöd éberen egyszerű hiúság,
főleg zárkányi szobádban, ahol napok
óta önkéntesen fuldokló rab vagy.
A gondolat mindig rémisztőbb,
ha gyanú élteti, és nyomorult egy árva az,
talán érzed is már, akit a szeretet
sehogy sem békéltet itt. Mit tettél,
kérdezném, de pont a tett, mi idegen
tőled, s a kivárás csak látszólag gondtalan.
Vajon az ész vagy a szív sajátja inkább
a félelem? Ki tudja, ám láthatóan minden
porcikádban súlya van. Jut eszembe,
képzeld, valaki gyilkolt a közelben,
a szomszédos utca fertőző pletykától
hólyagos. Gyűrűzik a beszéd, az utca
ezernyi ajkán lázas formát öltenek
az egyenként is vádló szótagok.
Beszélni akarok veled. Erről is.
Mindenről. Érteni, mi fáj. Nyílj meg,
akár a kút, mit ásni mindig érdem. Ébredj,
Rogya, ezt kívánom, majd sújts rám,
mint a fény, mely minden reggel
széthasítja éjem.
