Augusztus 3-án 21.00-tól koncert lesz a tavaly elhunyt legendás művész emlékére az Ördögkatlan fesztiválon, a 30y, Kollár Klemencz, Másik János, Menyhárt Jenő és sok más muzsikus közreműködésével.

A Nagyharsányban, a Narancsligetben megvalósuló koncertet egy kiállítás is kíséri, a Cseh Tamás Archívum Baksa-gyűjteményéből láthatók izgalmas műalkotások, többek közt „Január Herceg” 2006-ban készült diameséje, zenéi, és hajónapló-részletei is bemutatásra kerülnek.
A  koncert szervezői és fellépői tisztában vannak azzal, hogy teljesen lehetetlen lenne megeleveníteni egy KEX koncertet, ez nem is céljuk, az est résztvevői csupán a tiszteletüket kívánják leróni az egyik legnagyobb formátumú magyar művész előtt.

„A szabadságot tudta. Érvényesen megnyilvánulni minden pillanatban. Tüneményes humorral fűszerezett olyan gondolatsorokat, amiket talán csak ő értett, de amiket mindenki érteni vélt, mindenki kihallott belőle valamit, amit éppen szeretett volna. A színpadon folyamatosan improvizált. Emlékszem, a Párizs-kertben a második emeletről megdobták almával, mert a lakók persze ingerültek voltak a zene miatt, ő azonnyomban fölszólt hozzájuk, kedvesen, viccesen. Más alkalommal a Kex-hajó ment Visegrád felé, meglátta, hogy a Duna-parton szovjet tankok víz alatti átkelést gyakorolnak, Baksa szólt a kapitánynak, hogy álljon le a hajó, mert meg akarjuk nézni a szovjet elvtársakat, át is kiabált nekik, gratulálunk, daragije druzja, nagyon jól megy a gyakorlat. Közben a zenekar aláfestőzenét játszott, ő pedig egy ideig közvetítette a történéseket. Nem volt bántó, nem szemtelenkedett, de a ruszkikkal foglalkozni kéjes dolog volt. Azok persze azóta sem sejtik, mi is történhetett. De ha csak elment egy mozdony a közelben, vagy megcsobbant egy hal a vízben, ő már abból fűzte tovább a mondandóját, a környezete pedig folyamatosan szívta el az energiáját. Az asztalnál is a központ volt. Mindig támadt egy furcsa gondolata, volt hozzá sármja és helyes modora, amivel a hatalom nem tudott mit kezdeni, mi viszont ragadtunk rá. Nem zenész vagy énekes volt, hanem nagyszerű előadó. Elindult egy dal, és ő elmesélt vele egy hosszú történetet. Az állatok ünnepe, például, félórás mese zenei betétekkel, nekem megvan kazettán. Zseniálisan rögtönzött. Nem igazán tudom felidézni ezeket, mert csak élveztem, és elmerültem a csodálatban. Meg úgyis visszaadhatatlan. Ma, amikor a színpadon nem tudják, mibe dögöljenek bele a zenészek, hogy érdekeset csináljanak, akkor ő, amikor még mindenki zakóban és nyakkendőben állt a mikrofonok előtt, farmerban meg hosszú hajjal vakuval fotózta a közönséget éneklés közben, és közben kommentálta mindezt. Nem telt el úgy tíz perc, hogy ne csinált volna rendkívülit és szórakoztatót. Nem politizált, mégis mindig ott volt benne az a kétélűség, amit a hatalom baromira szeretett volna megfejteni, de nem tudott, mi pedig, tudtuk nem tudtuk, azonnal megfejtettük a magunk agya szerint. És tudtuk, hogy ő a mi Baksánk. Egy szeretetre méltó ember. Most is az, csak most már merevebb bizonyos dolgokban, és életének ezt a részét csak iskolaéveknek tartja, ő már úgymond továbblépett.” Cseh Tamás Baksa Soós Jánosról