Október 17-én kezdődik Fazekas Gergely zenetörténész háromrészes ismeretterjesztő előadássorozata a BMC Könyvtárában, amelynek témája A fúga művészete, Bach utolsó műveinek egyike lesz.

Kiderül többek között, hogy mi a válasz az univerzum rejtélyére, mit tanulhatunk egy 18. századi zeneszerző gondolkodásából 2022-ben, és hogy ha a dolgoknak nehézkedése van, az korántsem baj.

Kevés zeneműve létezik a nyugati művészi zene történetének, amelyet nagyobb dicsfény és több mítosz övezne, mint Johann Sebastian Bach kései gyűjteményét, A fúga művészetét. Vajon ez volt az utolsó műve minden idők legnagyobb ellentpontművészének? Miért nem fejezte be az utolsó fúgát? Miért éppen ott szakad meg a kézirat, ahol a B-A-C-H zenei motívum felbukkan? Egyáltalán: miért írt valaki az 1740-es években fúgagyűjteményt, miközben az uralkodó zenei stílus az egyszerű dallamokkal és még egyszerűbb kíséretekkel operáló darabokat részesítette előnyben? Fazekas Gergely zenetörténész háromrészes előadássorozata ezekre a kérdésekre is megpróbál választ adni: tárgyalni fogja a korabeli zenetörténeti kontextust, a fúga műfajáról szóló elméleti vitákat, a gyűjtemény bonyolult keletkezéstörténetét és persze bemutatja magát a zenét is. Hogy mi köze ennek a 18. század közepén született, elvont fúgagyűjteménynek a 21. századhoz? Ez is ki fog derülni az előadássorozatból, amelynek zárásaként, december 13-án este 7 órától Borbély László előadásában a teljes darab megszólal a BMC Koncerttermében.

Ki volt Bach? Mi a fúga? Mi a művészet? Fazekas Gergely zenetörténész ezt a három egyszerű kérdést fogja körüljárni Johann Sebastian Bach A fúga művészete című gyűjteményéről szóló, háromrészes előadássorozatának első alkalmával, október 17-én este 6-tól. Bemutatja, hogy milyen viszonyt ápolt Bach az elvont ellenpontművészettel (spoiler: szorosat), hogy mit jelentett számára és kortársai számára a „fúga”, illetve hogy mire vonatkozott a 18. század elején a zene közegében a „művészet” kifejezés? Szóba kerül az is, hogy mennyire számított anakronisztikusnak az 1740-es években, a gáláns stílus virágba borulásának idején bonyolult fúgák megírásával bíbelődni (spoiler: nagyon), s hogy miért volt ez annyira fontos az idős Bach számára.

A Bach-életmű leglenyűgözőbb vonásainak egyike, hogy ha nagyítóval vizsgáljuk a zenéjét, vagyis a hangok egymáshoz fűződő viszonyát elemezzük, éppúgy a tökéletesség szele csapja meg az embert, mintha madártávlatból nézzük a teljes tételeket vagy éppen ciklusokat. A második alkalommal, november 14-én A fúga művészete keletkezéstörténetében mélyedhetünk el. Szó lesz arról, hogy az 1740-es évek elején összeállított, 14 tételből álló, önmagában már így is tökéletesnek tűnő gyűjteményt élete végén miért vette elő Bach és miért alakította újra radikálisan, hogy az örökösök miként kavarták össze a szerzői koncepciót a poszthumusz kiadás előkészítése során, illetve olyan általánosabb kérdések is felmerülnek majd, hogy ciklusról vagy gyűjteményről van-e szó (s hogy ennek mi a jelentősége), illetve egyáltalán: hogy összefüggő zenemű-e A fúga művészete vagy valami más.

Miután az első két előadás során megismerkedtünk A fúga művészete keletkezésének folyamatával és a történelmi-társadalmi-esztétikai körülményekkel, amelyek között ez a kivételes mű létrejött, harmadik, december 5-i előadásában Fazekas Gergely a sorozat zenei világába nyújt bevezetést. Bemutatja, hogy milyen páratlan invencióval helyezi Bach a legkülönfélébb zenei közegekbe az alaptémát: miként fordítja és nyújtja meg, hogyan helyezi egymásra a legkülönfélébb alakváltozatait, milyen ellentémákkal ereszti össze, s eközben miként járja be az ellenpontszerkesztés és a harmóniai gondolkodás teljes univerzumát. A fúga művészete a szerző szándéka szerint is összefoglaló mű, egy olyan szerkesztésmód lehetőségeit és határait mutatja be, amelynek Bach a legjelentősebb mestere volt. Azért is annyira lenyűgöző élmény ennek a zenének a közelebbi vizsgálata, mert ezekben a fúgákban minden idők legkáprázatosabb zenei intellektusa figyelhető meg működés közben.

A sorozatról interjú is készült Fazekas Gergellyel, amelyet itt olvashatnak el.