Október 25-én két feltörekvő együttes, a Charley Rose Trio és a Suzanne az Opusba is ellátogat egy este erejéig, így a klub immár hatodik alkalommal vesz részt a francia Jazz Migration kezdeményezésben.

Az altszaxofon elképesztően lágy hangszíne teszi összetéveszthetetlenné a Charley Rose Trio hangzását. A zenekarvezető szaxofonos Enzo Carniel zongoristával és Ariel Tessier dobossal – két rendkívül aktív zenésszel, a House of Echo jól ismert tandemjével – alakította meg nagybőgő nélküli, magával ragadó kreativitású kortárs jazztrióját. A bordeaux-i születésű, Béarnban és Baszkföldön nevelkedett Charley Rose-t Spanyolországban, Párizsban, Amszterdamban és Bázelben szerzett benyomásai egyaránt inspirálják. Nagy hatást gyakorol rá az expresszionista esztétika és néhány 20. századi zeneszerző, köztük Ravel és Messiaen. Triójának tagjait nemcsak a közös zenélés élménye köti szorosan össze, hanem életszemléletük, spirituális és irodalmi érdeklődésük, illetve a jóga iránti szenvedélyük is. Rose költői szerzeményei virtuóz és pajkos karakterűek, és sohasem rugaszkodnak túl messzire az improvizációtól. A trió tagjai olykor elképzelik, mi lenne, ha Thelonious Monk egy keringő erejéig összefutna Szergej Prokofjevvel, máskor pedig egy David Lynch-dal saját képükre formált változatával hagynak minket álmodozni, valósággal megállítva az időt.

Szintén akusztikus alapokon nyugszik a Suzanne kiszámíthatatlan, tűzzel teli és elégikus zenéje. A három találékony zenész bármiféle effekt használata nélkül aknázza ki a brácsa, klarinét és gitár szokatlan társításában rejlő lehetőségeket. Névválasztásuk nem titkolt utalás Leonard Cohen egyik leghíresebb számára és munkásságára; az énekes-dalszerző hagyomány a Suzanne megközelítésének is fontos összetevője. Merítenek a többek között Jeff Buckley és Becca Stevens képviselte modern folk irányzatából, a 20. századi francia kamarazene utolérhetetlen kecsességéből, és Guillaume Roy, Dominique Pifarély és Marc Ducret szellemében a szabad improvizáció is produkciójuk elengedhetetlen részét képezi. Maëlle Desbrosses, Hélène Duret és Pierre Tereygeol kézen fogja és egy képzeletbeli folyó mentén meghitt világba vezeti a hallgatót. Finomhangolt zenéjük ugyanolyan érthető, mint amilyen igényes, és nem nélkülözi a játékosságot vagy a diszkrét iróniát sem: a trió határozott mozdulattal tart tükröt az ősök és a zenetörténet árnyalakjai elé. Hangszereik kortalan emlékeket támasztanak fel, megteremtve az új évszázad népdalait.