Az ötödik évad végén Mendelssohn nászútra megy, megpendül a Mikrokozmosz és támadnak az atonális disszonanciák. Helyszín: november 20, 20.00, BMC koncertterem – CQ rajongóknak kötelező!

A Classicus Quartet ötödik évébe lépő sorozata a vonósnégyes-irodalom egyedülálló keresztmetszetét kínálja a BMC Koncerttermében. A hangnemek szerint csoportosított művek előadása után most élő zeneszerzők osztoznak a sorozatból eddig méltatlanul kimaradt komponistákkal a Das Wohltemperierte Streichquartett 2022/23-as záró évadának műsorán.

Húszas évei vége felé, fekete-erdei nászútja alatt kezdte írni Mendelssohn az op. 44-es három vonósnégyest, amelyek közül a második ugyanabban a hangnemben készült, mint a Hegedűverseny. A két szélső tétel kifinomult és szenvedélyes izgatottságát, állandóan lábujjhegyen táncoló, már-már ideges virtuozitását a dalszerű harmadik tétel bensőséges hangvétele ellensúlyozza, de nem hiányozhat Mendelssohn védjegye, a könnyedén suhanó, gazdagon díszített és sziporkázó scherzo sem.

Nem csak technikai kihívásokkal néz szembe, aki kézbe veszi a zongoraoktatás egyik alapkövét, Bartók Mikrokozmoszát: elleshet zeneszerzői fogásokat, és karakter-, illetve programzenei darabokat is talál. Soós András zeneszerző, karnagy, karmester még 1985-ben, Bartók halálának 40. évfordulóján készítette az első Mikrokozmosz-átiratokat a 180-as Csoport számára. Évtizedek során nyerte el végső formáját az az idén megjelent sorozat, amely majdnem az összes bartóki tételt adaptálja különféle vonósegyüttesekre.

Helyenként Bartók hatását mutatja a Szovjetunióba menekült lengyel zsidó zeneszerző, Weinberg 15. vonósnégyese. Az aforisztikus tömörségű kilenc tételt a zeneszerző címmel nem, csak metronomjelzésekkel látta el. A mű hangulati programja az első három tétel introvertált, csendes vallomásától a következő három tétel határozottabb hangütésén, a hetedik tétel kitárulkozó líraiságán és a nyolcadik tétel szinte táncos pizzicatóin át a korábbi tételekre visszautaló, ismét kissé borús kilencedik tételig ível. A disszonanciák világában is előszeretettel kalandozó darab nem egyszer kacsintgat az atonalitás felé.