Ránki Fülöp, Stark János Mátyás és Devich Gergely a '23-as évet a zongoratrióknak szenteli, a sorozat január 6-án, Mozart és Schubert műveivel indul a BMC-ben.
A fiatal művészek a zongoratrió-irodalom kiemelkedő remekműveiből válogatnak Mozarttól Ravelig. Az első három hangversenyen triópárosítások szólalnak meg, hol a művek különbözőségét és sokszínűségét, hol azok közös vonásait hangsúlyozva, a negyedik műsorban pedig egy-egy duószonátát is hallhat a közönség, ami a zenészek régebbre visszanyúló páros együttműködéseiről tanúskodik. Ránki Fülöppel tekinthetünk a sorozat kulisszái mögé.
Ránki Fülöp mind Stark János Mátyással, mind Devich Gergellyel évek óta játszik együtt. Stark János Mátyással 2015-ben kezdett kamarázni, amikor Messiaen Téma és variációk című művének előadására készült Japánban, Devich Gergellyel pedig Petrovics Eszter Kodály-filmje révén került szorosabb kapcsolatba. A két duót egy felkérés kovácsolta trióvá: Balog Alexandra hívta meg a három fiatal művészt, hogy adják elő Saint-Saëns e-moll trióját a Magyar Rádió Márványtermében. „Ezt a művet többször is eljátszottuk, majd úgy döntöttünk, elkezdünk közös repertoárt építeni – ennek az első eredménye a 2023 januárjában induló sorozat a BMC-ben. Áttekintettük a trióirodalmat – ki mit ismert jobban –, és több mint 10 olyan műsort állítottunk össze, amit szívesen játszanánk, illetve a darabok hasonlósága vagy éppen kontrasztja miatt a közönség szemszögéből is működőképesnek tartunk. Ezekből választottuk ki azt a négy programot, amit a BMC-ben 2023 folyamán eljátszunk.”
Csajkovszkij megmondta, hogy a zongora és a vonósok nehezen jönnek össze, így ő soha nem fog triót írni. Aztán mégis írt. „Önmagában izgalmas, ha a zongora vonósokkal játszik együtt, mert a hangszíneket – létszámtól függetlenül – nehéz összehozni. Vagyis hiába egyértelmű, hogy a sorozatba beválogatott művek a zeneirodalom remekei közé tartoznak, nehéz őket hangszeres előadásban úgy realizálni, hogy ennek megfelelő értelmet nyerjenek. Külön probléma, hogy egy Mozart-trió hogyan szól egy Steinway D modellen. A vonós hangszerek is változtak a 18. század óta, de a zongora átalakulásához képest jóval kevésbé. Úgy érzem, hogy amikor szólóban játszom Bachot vagy Mozartot, viszonylag könnyen lehet illúziót kelteni, teljes értékű zenekari vagy egyéb hangszeres hatásokat elérni modern zongorán – amikor éppen nem magát az anyagot hajlítom a hangszer természetéhez –, ha viszont más hangszerekével vegyül a zongorahang, rengeteg további szempontra is külön figyelmet kell fordítani, amik korabeli hangszereken természetes módon érvényesülnének.” A zongoratrió azért is érdekes műfaj, mert határterületet képvisel a kamarazenében. „Már nem ketten vagyunk, ami két egyén dialógusa lenne, de még nem is négyen, ami nagyobb csoportosulásnak számít. A trió folyamatosan ingadozik individuális és ensemble zenélés között; mindkét irányba ugyanolyan könnyen elmozdítható, ami szerteágazó hangzás- és szerkesztésbeli lehetőségeket teremt, és ezt a zeneszerzők alaposan ki is használják. A triót fel lehet fogni három részből álló egységként, három egyéni hangként, emellett a zongora és a vonósok felölthetik az egymást kiegyensúlyozó felek szerepét, sőt, a zongorista két keze is képviselhet két külön szólamot, ami a két vonós szólamhoz társulva két-két egység egyensúlyát teremti meg.”
Bár konkrét tematikus szálra sem a sorozatot, sem az egyes koncertek műsorát nem lehet felfűzni, a művek között több kapcsolódási pontot találhatunk.
„Az első koncerten Mozart és Schubert B-dúr triójának nemcsak az alaphangneme, hanem a lassú tételük hangneme is megegyezik. Beethoven D-dúr és Mendelssohn d-moll triója esetében szintén azonos a tonális középpont. Erről a két szerzőről él a fejekben egy-egy sztereotip kép, amelyeknek megvannak a maguk alapjai, de a két trió megmutatja, hogy Beethoven tud igazán könnyed, Mendelssohn pedig nagyon komoly is lenni. Mozart és Csajkovszkij gyökeresen eltérő zenei világot hoz létre, mégis összeköti őket az, hogy mindketten a dallamírás mesterei voltak. Debussy szonátái és Ravel Triója gyakorlatilag egyszerre keletkeztek, és zeneileg harmonikusan fonódnak össze egymással, noha a szerzők életművén belül különböző helyet foglalnak el. Ezért merem kijelenteni, hogy a műsorainkban demonstratív karakterbeli különbségek és hasonlóságok kerülnek felszínre, amitől a programok arányosnak és teljesnek hatnak.”
A kamarazenélés egyik meghatározó kérdése, hogy a művészek zenei elképzelései mennyire hasonlóak vagy éppen ütköznek egymással, és ez hogyan hat a közös munkára. „A zenélés alapjait tekintve mi inkább hasonlóak vagyunk, így könnyen megértjük egymást. Nemcsak zenei felfogásban, hanem emberi habitusban is rokonságot érzünk – ha szabad mindannyiunk nevében beszélnem. Van viszont annyi különbség közöttünk, hogy folyamatosan tanulhassunk egymástól. Az, hogy a szakmai kapcsolat mellett-mögött személyes barátságban is vagyunk, szintén gyümölcsözően hat a zenei együttműködésünkre.” A művészek számára a BMC sem pusztán helyszínt jelent. „Sokszor játszhattam már itt, a közeget és a termet is nagyon szeretem. Jancsival ráadásul a BMC-ben ismerkedtem meg: itt hallottam őt először egy koncerten, és ezután kezdtünk el beszélgetni a közös munka lehetőségeiről. Boldog vagyok, hogy itt valósulhat meg ez a koncertsorozatunk.”
A sorozat koncertjei:
2023. 01. 06. 19:00 Ránki – Stark – Devich: Zongoratriók I. | Mozart és Schubert
2023. 03. 26. 19:00 Ránki – Stark – Devich: Zongoratriók II. | Mozart és Csajkovszkij
2023. 09. 16. 19:00 Ránki – Stark – Devich: Zongoratriók III. | Beethoven és Mendelssohn
2023. 12. 01. 19:00 Ránki – Stark – Devich: Zongoratriók IV. | Debussy és Ravel
A négy koncertre bérletek 10.000 forintos áron kaphatók a helyszínen és a bmc.jegy.hu/seasonticket oldalon. Az egyes koncertekre jegyek 3000 forintos áron kaphatók a helyszínen, a jegy.hu oldalon, valamint az InterTicket országos Jegypont hálózatában.
