Nem mindennapi vállalás volt Kiss-B. Atillától Andrew Lloyd Webber Requiemjének bemutatása a Budapesti Operettszínházban.
Az intézmény főigazgatója a zajos, pezsgős premierek után a világhírű musicalszerzőhöz fordult, hogy méltán népszerű művével és a színház sztárénekeseivel együtt különleges utazásra hívja a közönséget április 7-én.
Igazgató legyen a talpán, aki az alapvetően operetteket és musicaleket bemutató színházának társulatával képes felmutatni azt a széles zenei skálát és minőséget, ami az Operettszínházban terítékre került nagypénteken este. A teátrum vezetése már korábban is hitet tett zenekara, énekkara és balettkara, mint önálló, szuverén művészi értéket képviselő együttesei mellett. Csajkovszkij Diótörőjét óriási sikerrel mutatták be korábban, a zenekar is számos izgalmas feladatot kapott azon túl, hogy az előadásokban közreműködtek, és nemrég klasszikus műveket – nem is akármilyeneket – hallhattak a nézők, az énekkar tolmácsolásában, az este első felében.
Bach János passiójának nyitókórusa nem tartozik a színházi repertoár körébe, mégis, az énekkar alapvetően egységes, homogén hangzással interpretálta a művet, megadva egyben a koncert alaphangulatát is. Az énekkaroknál mondhatni, sokszor a tenor szólam a kulcskérdés, abban a tekintetben, hogy a tenorok időtlen idők óta mindig kevesebben vannak, mint a szopránok, vagy éppen a mezzók, legfőképpen az altok, így talán körülményesebb is összeállítani belőlük egy valóban szépen hangzó és az énekkar többi szólamának hangzásához illeszkedő csapatot. Az Operettszínház énekkarát illetően is fölmerülhet ez, a szinte minden kórust érintő kérdés, de – dicséretükre legyen mondva – semmivel sem jelentősebben, mint bármelyik más nemzetközi, klasszikus zenei repertoárt előadó énekkarnál. A basszusok és a hölgyek kifejezetten szépen szólnak, és kiemelendők a lágy, puha hangindítások is. A passió mellett külön élmény volt hallani tőlük Kodály Jézus és a kufárok című vegyeskari acapella művének részletét.
Három kitűnő énekes, Süle Dalma, Vadász Zsolt és Pete Ádám előadásában három egészen különböző darabot hallhatott a közönség. A Budapesti Operettszínházban a kiváló Rátóti Zoltán-rendezésben, vagyis az Anne Frank naplója című előadásban is látható énekesnő most éppen Mozart c-moll miséjéből énekelt egy részletet – Laudamus te –, aminek érdekessége, hogy, bár a zeneszerző sokszor megrendelésre dolgozott, ez a mű sokak szerint mégis azért készült, mert Mozart így kívánt hálát adni az égnek feleségével kötött házasságáért. Dvořák Stabat Matere egyike a legfájdalmasabb oratóriumoknak, lévén, hogy a komponista két gyermekét is elvesztette megírása alatt. Minden bizonnyal ez is hatással volt arra, hogy megrendítő érzelmi mélységek is felfedezhetők a darabban, amit Vadász Zsolt ihletetten adott elő. Meglepetés volt számomra Pete Ádám, aki Liszt Krisztus oratóriumából Jézus monológját énekelte. A baritonban mintha a fiatal Sólyom-Nagy Sándort hallanám. Másrészt, az este egyik különlegessége volt a zeneszerző istenkereséséről tanúskodó zeneműve, hiszen gondoljunk csak bele: a világot megjárt és a legváltozatosabb élményeket megélt virtuóz zongoraművész egyszer csak az Úr felé fordult, megmutatva személyiségének addig láthatatlan alkotórészét.
Az este második felében Webber Requiemje hangzott el. A néhol igen csak lendületes ritmusú, olykor hangerőben is lehengerlő mise majd' negyven évvel ezelőtti New York-i bemutatóján Lorin Maazel dirigált, és Placido Domingo mellett Sarah Brightman és Paul-Miles Kingston énekeltek. A korabeli amerikai kritika nem bánt kesztyűs kézzel egyikőjükkel sem, alaposan helyben hagytak mindenkit, szerzőt és énekest egyaránt. Hogy igazuk volt, vagy sem, az napjainkban már nem befolyásol semmit, elvégre a kritikusok nevére szinte senki sem emlékszik, az értékes mű viszont fenn maradt, és azóta is töretlen sikert arat, bárhol is kerül színpadra. Kétség sem fér ahhoz, hogy Fischl Mónika és Ninh Duc Hoang Long, a darab énekes szólistái voltak az est fénypontjai. Mindketten biztos magasságaikkal és átütő hangerejükkel arattak sikert, említésre méltó a Sanctus tétel Hosannájának frissessége és a Pie Jesu tétel megkapó líraisága. A profi énekesek méltó partnerei voltak Bor-Fejérváry Péter és Elek Leon, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei.
Éppen ezért, bár első hallásra talán különösnek tűnhetett, a fentiek alapján talán mégsem az, hogy éppen az Operettszínházban volt hallható és látható a rendkívül igényes klasszikus zenei koncert és Webber ikonikus műve nagypénteken, Pfeiffer Gyula főzeneigazgató pálcája alatt a színház zenekarával és énekkarával, Bori Tamás rendezésében. A nézők nem kételkedtek a sikerben: pótszékes telt házzal várták a számukra is minden bizonnyal lélekemelő estét.
Oláh Zsolt
