Rátkai Erzsébet és Tordai Hajnal jelmeztervezők, valamint Székely László díszlettervező alkotásai is helyet kaptak a Pesti Vigadó június 25-ig látható kiállításán.
LÁTVÁNYTÉR 15 év címmel 2023. június 25-ig látható a látható a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társaságának átfogó tárlata a Pesti Vigadó ötödik és hatodik emeletén. A 10. Színházi Olimpia részeként megrendezett kiállítás kurátora Balla Ildikó, aki díszlet- és jelmezterveket, tablókat, maketteket, jelmezeket, bábokat, fejdíszeket és bútorelemeket is válogatott annak érdekében, hogy az érdeklődők közelről is megtekinthessék az izgalmas koncepciókat. A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának három tagja, Rátkai Erzsébet jelmeztervező, Tordai Hajnal jelmeztervező és Székely László díszlettervező alkotásai is helyet kaptak a Balla Ildikó kurátor által válogatott tárlatban.
Rátkai Erzsébetnek hazai és nemzetközi munkáit is szemügyre vehetik a látogatók. A jelmeztervező mások mellett John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse Chicago című musicalének jelmezeit is felajánlotta a kiállítás számára. Az előadás érdekessége, hogy ez volt Eperjes Károly első musical rendezése, a bemutatót 2014-ben tartották a Veszprémi Petőfi Színházban. Rátkai Erzsébetnek majd minden kosztümje többrétegű jelentéstartalommal bír, például egyszerre rabruha és lenge női pongyola, mikor mit kíván a jelenet. A Jászai Mari-díjas és Ferenczy Noémi-díjas jelmeztervezőt hosszabb ideje szoros szakmai kapcsolat köti Puskás Tamás rendezőhöz, a Centrál Színház igazgatójához. Egészen pontosan 1999-től dolgoznak együtt, mások mellett a Függöny fel!, A Hang-villa titka, az Illatszertár és a 2015-ben bemutatott Sok hűhó semmiért című produkcióknak is Rátkai álmodta meg a jelmezeit. A tárlaton az utóbbit láthatják az érdeklődők. Az alkotóra jellemző a patinázás, a ruhák koszolása, batikolása. A különböző anyagösszetételek, valamint az egy anyagon belüli árnyalatok kialakítása a színpadi világításban eltérő fénytöréseket mutat, igazán ámulatba ejtve a közönséget. Említésre méltók továbbá a Nagy Viktor rendezte Kőműves Kelemen (Pécsi Nemzeti Színház, 2020) és a Szabó K. István színrevitelében látott Karamazov testvérek (Csiky Gergely Színház, 2022.) című előadások, amelyeknek jelmezei ugyan eltérő intenzitással – illeszkedve a szerzők gondolataihoz, valamint a rendezők elképzeléseihez –, de a fentihez hasonló technikával is készültek. A Sok hűhó semmiért kicsattanó energiájú, élénk ruhái mellett érdekes kontrasztként láthatók a Dosztojevszkij darab sötétebb, mélyebb tónusú jelmezei. Izgalmas fényképes tabló mutatja a németországi Gerhard Hauptmann Theater – Görlitz Zittauban 2014-ben bemutatott Kasimir és Karoline előadás jelmezeit. A tervező rugalmasságára és megújulásra képes látásmódjára jellemző, hogy a meglehetősen társadalomkritikus mű premierjéhez vad, extravagáns, erotikától sem mentes jelmezeket tervezett, amelyek nagy sikert arattak a kritika és a nézők körében is.
Tordai Hajnal Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész jelmezei sokszor olyan finomak és lágyak, mintha egy akvarellt pásztázna szemével a kiállításlátogató. A tervező személyéből is fakadó érzékeny kifinomultság és gondos figyelem tetten érhető munkáiban is, amelyek közül kiemelendő a Rátóti Zoltán rendezte Salome (Magyar Állami Operaház, 2020). Az előadás díszleteit Vörös Győző ókorkutató tervezte. Illetve, dehogyis tervezte, szinte egy az egyben átemelte a színpadra az egyébként széles körben elismert és valóban szenzációszáma menő ásatásai által feltárt Heródes-palotát. Ami a régészek és a történészek számára revelatív erejű felfedezés volt, az a művészek és a közönség számára teljes fiaskónak bizonyult: a díszlet ugyanis sem dramaturgiailag, sem funkcionálisan, sem akusztikailag nem állta meg a helyét, holt terek képződtek a színpad közepén, a színpadi tér jobb oldali harmadát pedig a palota elrendezéséből fakadóan kényszerűen, szinte teljesen kikapcsolták a játékból. Gondolhatná az olvasó, hogy innen szép megnyerni egy előadás látványát, és ami a jelmezeket illeti, sikerült is. Tordai Hajnal kosztümjeinek túlfűtött szexualitása van, miközben légiesen könnyed minden suhanásuk, szinte nesztelenül siklanak a főszereplő testén. A többiek jelmezein részben felfedezhetők Heródes korának, vagyis az ókori zsidó öltözékeknek stilizált vonalai, de az apród ruhája már mintha a római fennhatóságra utalna. Heródes és Heródiás hatalmas hajtogatásokkal teli, bőujjú ruháikban és gallérjaikkal, melyeken mintha tört, nemes, fényes drága kövek sorakoznának, fenségesnek látszanak az előadásban. S bár Keresztelő Szent János sokidőnyi fogság után patyolatfehér, éppen csak diszkréten megszaggatott ruhában lép elő, el lehet fogadni, hogy a jelmezében is megjelenő „tisztasága” szimbolikus jelentőséggel bír a rendezői koncepcióban. Tordai Hajnal álom és valóság, mesebeli történet és húsba vágó dráma határmezsgyéjén egyensúlyozó jelmezei, különösképpen a címszereplő fejdísze, szikráznak és vakítanak: akár csak Salome tánca.
Székely László Kossuth-díjas díszlettervezőtől a Bánk bán (Nemzeti Színház, 2013), a Carmen (Margitszigeti Szabadtéri Színház, Erkel Színház, 2014), az Egy őrült naplója (Békéscsabai Jókai Színház, 2017), valamint a Siegfrid-idill, avagy egy barátság vége (Magyar Állami Operaház, 2018) című előadások díszletei is bekerültek a kiállítás anyagai közé. A 2017-ben, a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatott Csíksomlyói passió játékterében egyszerre jelennek meg a zsidó és székely szakrális terek, valamint a történet közismert helyszínei. A színpadon megjelenő anyagokat illetően a fahatás dominál. A székelykapu stilizált elemként látható, naptárkapu funkciója, sugaras kapuíve, kiskapuja, díszítése nincs. Egyébiránt a galambdúc, vagyis a székely kapuk teteje volt a legkevésbé alkalmas a galambok költésére, ellenben tartja magát a hagyomány, hogy elhunytak lelke beköltözött a kapu tetejébe, így a kapun átjárók kapcsolatba kerültek az eltávozott szeretteikkel. Ennek fényében és a passiótörténet miatt is különösen érdekes, hogy Székely László a székelykapu gerendáit úgy rendezte, hogy akár a három golgotai kereszt íveit is megformálhatnák.
A tárlaton a három kiemelkedő művész alkotásain túl természetesen több nagyszerű látványtervet vehetnek szemügyre a látogatók. Ilyen például Zeke Edit bámulatos Aida díszlete (Szegedi Szabadtéri Játékok, 2019), amely az akkori színházi évad szenzációjának számított, vagy éppen az egyik legfrissebb előadás, az Erkel László Kentaur által tervezett Diótörő, amelyet 2023-ban mutattak be az Észt Állami Operaházban. Bizonyos tehát, hogy aki megtekinti a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társaságának kiállítását a Pesti Vigadóban, nem csak a kulisszák mögé nyer bebocsájtást, de átfogó képet kaphat a díszlet- és jelmeztervezők elmúlt tizenöt évben létrehozott legjobb munkáiról is.
A kiállításról bővebb információk itt találhatók.
Oláh Zsolt
