Lezsák Sándor költői pályája jórészt a hetvenes évek végétől vált ismertté a nagyközönség számára. Jó néhány verses kötetének megjelenése mellett már a nyolcvanas évek elején figyelemre méltó, eredeti hangú, és éppen ezért a szocialista kultúrpolitikát némileg zavarba ejtő színházi darabokkal jelentkezett. A később József Attila-díjjal is elismert alkotó drámáit több színházban is bemutatták az utóbbi időben.
Az elmúlt évadban Zsuffa Tünde regénye alapján bemutatták Szikora Róbert-Lezsák Sándor Az Ég tartja a Földet című musicaljét, ami szeptember elején volt látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
A darab főhősnője, az 1207-ben született és mindössze 24 évet élt Árpád-házi Szent Erzsébet a legismertebb magyar szentünk. Gyermekkorában szülei – II. András és Merániai Gertrúd – hatalmi érdekek mentén Türingiába küldték. Rövid élete során számos megpróbáltatás érte, de később férje, Lajos iránti kitartó szerelmével, valamint a szegények és a betegek szolgálatkész oltalmazásával korának Európa-szerte tisztelt ikonjává vált. Erzsébet színpadi személyiségének érdekessége, hogy az egykori valós élete és a mai korunk közti történelmi, sok évszázados távolság ellenére alakja mégis szinte kézzelfoghatóvá válik a nézők számára. Nyitottságával, modern gondolkodásával, férje iránti szerelmével, rajongásával gyermekeiért hiteles alakként jelenik meg a közönség előtt, és ennek elérésében oroszlánrésze volt Lezsák Sándor sokrétű jellemábrázolásának. A szövegkönyv és a dalszövegek igazán széles érzelmi skálát tárnak a nézők elé a kétségbe ejtő gyötrelemtől az igaz szerelemig, a jövőtől való félelmen át a hitben való bizonyosságig.
Az előadást Szikora Róbert invenciózus, fülbemászó zenéje, a különlegesen szép és igényes hangszerelés, Cseke Péter dinamikus rendezése, Szendrényi Éva számos térkonstrukciót magában rejtő díszlete, és Berzsenyi Krisztina ámulatba ejtő jelmezei teszik teljessé. Az EmeRTon- és Máté Péter-díjas Szikora Róbertnek érdemes lenne intenzívebben foglalkoznia további musicalek megkomponálásával.
Az Ég tartja a Földet sokféle hangulatból, hatásból, stílusból építkezik, mégis sajátos zenei egységet tükröz. Szikora visszanyúl példának okáért a középkori liturgikus zene zsoltárszerű tisztaságához és misztikusságához, a gregorián ének szabad, lépcsőzetesen építkező dallamformálásához is. Jó érzékkel integrálja mindezt egy 21. századi modern musical kontextusába, tanúbizonyságot téve arról, hogy a több évszázaddal ezelőtti témákból és zenéből merítkező inspirációk és kortárs könnyűzenei formák és hangzás, valamint az előadás mély gondolatisága nem hogy kizárják, hanem ebben a műben éppen erősítik egymást.
Zsófia, Hermann türingiai tartománygróf feleségének agresszív féltékenysége, az emberi értékek iránti közömbössége és lélekölő kapzsisága gyorsabb tempóval, erőteljesebb, szikrázó dinamikával bír. II. András megszólalásaiban az egyensúlyát vesztett és szinte megjósolhatatlan politikai helyzet bizonytalansággal teli drámaisága kap hangsúlyt, Erzsébet zenei anyagának egy része pedig külön, szellemi és lelki, érintetlen szigetként jelenik meg.
A zeneszerzőtől nem áll távol, hogy belehelyezkedjen egy-egy előadó, vagy szerepalak személyiségébe. Ehhez pedig Szikorának törvényszerűen át kellett szűrnie önmagán mindazok habitusát és jellemzőit, akiknek, vagy akikről zenét szerzett, így lehet, hogy Az Ég tartja a Földet című musicalben a zenei karakterjegyek és a szereplők személyiségjegyei harmonikusan önazonosak és egymásba simulnak. A muzsika mindezen túl rögtön dúdolni való, ami megajánlja a szélesebb, fiatalabb közönség réteg elérésének lehetőségét. Feltétlenül megemlítendő Kiss Gábor már-már zavarba ejtően színes és árnyalt hangszerelése is, ami dús hangzásával is kiemeli a művet napjaink sok esetben futószalagon gyártott tucatmusicaljei közül.
Szendrényi Éva díszletét egy csúcsíves, mérműves, festett üvegablakokkal teli templom szentélye uralja a hatalmas kereszttel, kissé előrébb, oldalt, szószék gyanánt is funkcionáló emelvénnyel. A díszlettervező ezáltal transzcendens térbe helyezte a cselekményt. A díszlet ugyanakkor a nézők elé tárja a darab világi helyszíneit is, ahol meghatározó események zajlanak. Ennek fényében különösen érdekes a szentély azon része, ahol az építészeti hagyományok alapján az oltár lenne látható. Miután a keresztény templomépítészet gyökerei az ókorban keresendők, érdemes visszatekinteni ezekre az előzményekre: az ókori görög és római építészetben az esetek többségében az oltárhoz lépcsősor vezetett fel, ennek eklatáns példája a pergamoni Zeusz-oltár, vagy a római Ara Pacis Augustae párhuzamos, egyenes lépcsősoraival. A díszletben is megjelenik egyfajta lépcsős felépítmény, ez azonban nem az oltár előtt, hanem hozzávetőlegesen annak a helyén látható. Érdekes, hogy Szendrényi ezt a díszletelemet félkörívesre szerkesztette, amiről a nézők eszébe juthatnak az egyébként szintén, jobbára istentiszteleti alapokra épülő ókori görög színházak theatronjai, és az alapvetően világi eseményeknek otthont adó római amfiteátrumok nézőterei is. Egyébiránt a díszlet egészének alapjául egyértelműen a gótikus templomok szolgálnak. Árpád-házi Szent Erzsébethez köthetőn akad belőlük jó néhány Európában.
A díszlettervező utal továbbá Erzsébet Rózsa-csodájára is. A segítő, gyógyító szent ugyanis kislány korában ételt csent titokban a királyi asztalról a szegényeknek, s amikor édesapja, II. András megállította, mondván: hová megy és mit visz a kötényében, Erzsébet kérte Istent, hogy segítsen rajta, meg ne tudják, mit cselekszik. A kenyér rózsává változott, hogy ne kelljen hazudnia, majd amikor végül odaért a gyámoltalanokhoz, ismét kenyér lett belőle. A színpadon látható rózsalugas láttán erre is asszociálhatunk, amellett, hogy alkalmat nyújt a szereplőknek arra, hogy megfogalmazzák legbensőbb gondolataikat és érzéseiket.
Berzsenyi Krisztina napjaink egyik legjobb jelmeztervezője. Az Ég tartja a Földet kosztümjeinek alapját részint a román korra is hajazó, gótikába hajló viseletek adják. Erzsébet ruháinak egy része puritán, egyszerű szabású, fehér színű, vagy visszafogottabb árnyalatú, illeszkedve személyiségjegyeihez. Ugyanakkor Erzsébet – mint azt mások mellett az 1500-as évek első felében készült Érdy-kódex is alátámasztja – nem vetette el azt sem, hogy ékes, díszes ruhákat öltsön magára.
S bár a szentek bemutatása az esetek többségében nélkülözi a pompás fogadások, a pazar lakomák és a fényes ceremóniák taglalását, Erzsébet esetében több helyen mégis kivételt tesznek. Indoklásként azt írják: azért öltözött drága ruhákba, hogy hazaérkező férje ne vétkezzen, és igazán szeresse őt az Úrban, amikor pedig hitvese távol járt, távol tartotta magát a csillogó ékszerektől és a hivalkodó ruháktól.
Berzsenyi Krisztina Erzsébetre tervezett jelmezei bejárják az előbb említett skálát, lágy virágmotívumokkal díszített kosztümjei az előadás ékkövei. Az elit férfi tagjain értelemszerűen a felsőruházat és a köpeny kapott hangsúlyt. Valamivel térd alá érő, tunika szerű viseletek, rang és státusz szerint selyemből, bársonyból készült viseletek, páncélingek, illetve bőrből készült mellvért is látható a szereplőkön. A köpenyek díszítettsége – mint ahogyan a középkorban is – jelzi a közösségi hierarchiában elfoglalt helyüket. Figyelemfelkeltő a szenvedő köznép öltözete: Berzsenyi kosztümjei az egyik jelenetben, a rájuk eső fényben szürkés, kékes árnyalatúnak látszanak, tucatnyi foszlány és göcsörtös rojt lóg rajtuk, mint valami levakarhatatlan kórság, amitől a testük szinte szétmálik.
Cseke Péter Kossuth-díjas rendező biztos kézzel nyúlt a musicalhez. Az Ég tartja a Földet című előadás előnyére vált, hogy számos musicalben és zenés darabban is játszott már, és rendezte azokat nagy sikerrel az eltelt évtizedekben. Cseke koncepciójának alapját a történelmi alak személyes hitélményének felmutatása, a hozzá kötődő legenda magával ragadó elmesélése, ugyanakkor egy nagyon is élő, eleven és modern nő megjelenítése adja. Erzsébet napjainkban minden bizonnyal élharcosa lenne az esélyegyenlőség kivívásának. Kiállna a társadalmi igazságtalanságok és a hátrányos megkülönböztetés ellen, de meggyűlne a baja a fogadatlan prókátorokkal, a tamáskodókkal és a vizet prédikáló álszentekkel is. Cseke Péter, rá jellemző, sodró lendületű előadást rendezett, amelyben percnyi üresjárat sincs, és ebben minőségi partnerre talált Károlyi Katalin zenei vezető, Túri Lajos Péter koreográfus és Madarász (Madár) János világítás tervező személyében.
A színészek, énekesek között az esetek többségében működik a kémia a színpadon. Bori Réka Erzsébetként egyszer törékeny lány, később magabiztos asszony, aki a türingiai elvárások ellenére megingathatatlanul kiáll a szegények mellett, segíti a betegeket és hűséges férjéhez, Lajoshoz.
Az alkotók jól játszható főszerepet írtak, a színpadi alak összetett fejlődéstörténettel bír, és Bori Réka bejárja ezt az ívet az előadásban. Koltai-Nagy Balázs Lajosként zeneileg és hangilag szép teljesítményt nyújt, azonban színészi játéka – mint ahogyan az Egy hónap falun című előadásban legutóbb – számomra most sem igazán átütő. Béla szerepében Varga-Huszti Mátéra érdemes odafigyelni, Bori Rékával közös számuk az előadás értékes jelenete.
Märcz Fruzsina megint újat mutat magából: fölényes, képmutató, számító, és ha céljai úgy kívánják, akkor negédesen behízelgő, egyszóval kifut a világból tőle az ember, de ez jelen esetben így is van rendjén. Walterként Buch Tibor, Hermann gróf szerepében Szerednyey Béla, Magister Konrád megformálójaként Szabó. P. Szilveszter, valamint Varga Miklós mint IX. Gergely pápa és Sipos Imre aki II. Andrást játssza, egy-egy, a szerepüket jellemző karakterjegy felvillantásával színfoltjai a produkciónak.
Meglepetés volt Szekeres Adrien Gertrúd, Erzsébet anyja szerepében. Az eMeRTon- és Artisjus-díjas énekesnő összetéveszthetetlen, bársonyos és intakt énekhangja egyedi színt képvisel a hazai könnyűzenei életben. Nem is értem, hogy eddig miért nem találtak rá a zenés színházi szerepek, hiszen Gertrúd királynéként nem csupán árnyaltan, kifejezőn és magabiztos technikával énekel, de színészi játéka sem marad el többiekétől.
Az Ég tartja a Földet hiánypótló előadás az utóbbi évek hazai színházi palettáján. Nem csupán azért, mert a történelmi filmek, színdarabok és musicalek bemutatásának területén akadt már néhány fiaskó – és ezáltal néhányan talán érthető kétkedéssel fogadnak egy újabb, hasonló témájú alkotást – hanem azért is, mert Szikora Róbert zenéje felülírja a műfaj megszokott kliséit, szélesebb horizontot megrajzolva a játszók és a közönség számára. A produkció szerencsés csillagzat alatt született: a Zsuffa Tünde regénye alapján, Lezsák Sándor szövegével, Kiss Gábor hangszerelésével készült mű élményekben gazdag estét nyújthat a közönségnek, és megajánlja a gyümölcsöző alkotói együttműködés folytatásának és kiteljesedésének lehetőségét.
