A világszerte ismert Astrid Lindgren mesehősei közül a legtöbbeknek Harisnyás Pippi ugrik be, pedig a svéd író több halhatatlan gyerekfigurával ajándékozta meg a világirodalmat, köztük a rosszcsontság mintapéldájával: Juharfalvi Emillel.
Harisnyás Pipi világszintű népszerűsége nagy részben annak köszönhető, hogy ebben az időben még újdonságnak számítottak a sztereotípiáktól eltérő, önálló, szokatlanul csintalan lánykarakterek. Astrid Lindgren azonban mélyen hitt bennük és abban, hogy a gyerekeknek igenis joguk van a gyerekkoruk megéléséhez, így Pippi után, aki ma már jócskán túl van a hetvenen, megteremtette Juharfalvi Emilt.
A könyvsorozat történetének kezdetén Emil ötéves és a szüleivel Macskaháj tanyán él nem messze Svédország egy apró vidéki városkájától, Juharfalvától. Emil hétköznapjaiban nem történik semmi különös, leszámítva, hogy a kisfiú minden problémát szokatlan kreativitással old meg. Amikor a húga messzire szeretne látni, felteszi őt a tanyájuk zászlórúdjára, a levesnél pedig nem vesződik a tányérral, rögtön a levesestálból akarja enni, ami persze a fejére szorul, ezzel rengeteg fejtörést okozva szüleinek, akik szeretnék gyermekük fejét és a levesestálat is megmenteni.
Emil csínytevései után rendszeresen ugyanazt a büntetést kapja: bezárják, hogy apró figurákat faragjon, míg átgondolja rosszaságát és jó útra tér. Bár Astrid Lindgren nem mutatja be a túlzottan élénk kislegény összes bajkeverését, a fejezetről fejezetre jelentősen növekvő számú fafigurák azt mutatják, hogy nem könnyű Emil szüleinek lenni. Fontos megjegyezni, hogy Emil nem szándékosan okoz folyamatos fejfájást a családjának, a tanyájukon dolgozóknak, sőt a közeli kisváros lakóinak. Ő az a kisgyerek, aki szabadon, félelem és korlátok nélkül fedezi fel a világot.
Az égetnivalóan rossz, mégis imádnivaló s a felnőtteknek folyamatosan görbe tükröt tartó gyerekfigurák visszatérő motívumok az örökzölddé váló történetekben, gondoljunk csak Pinokkióra vagy a Kis Nicolasra. Bár Juharfalvi Emil történetei egyes olvasók szerint régiesek, túlzóak és semmiképp nem valóak 6–8 éveseknek, mi úgy gondoljuk, a humort értő gyerekek és felnőttek számára kacagásban gazdag perceket szerezhet a sapkájához és mókás tájszólásához egyaránt szigorúan ragaszkodó Emil, akit Tótfalusi István fordító mutatott be először a magyar olvasóknak.
A szerző emlékoldalának szerkesztői röviden így foglalják össze az Emil-jelenséget:
„A csínytevés jó. A gyerekek, akiket hagytak gyereknek lenni, teszik jobb hellyé a világot.”
Juharfalvi Emil regénybeli karakterét nem egy kisgyerekről mintázta a szerző, számos alak inspirálta őt, többek között saját apja, Samuel August és testvére, Gunar. Apjának remek memóriája és kiváló történetmesélő tehetsége volt, Lindgren több története az apjától hallott valós elbeszélésekből származik.
Astrid Lindgren, ahogy Harisnyás Pippi történetét a lányának, úgy Juharfalvi Emilét az unokájának kezdte el mesélni. A könyv illusztrációjában megjelenő Emilt egy másik könyvben pillantotta meg, ezután kérte fel Björn Berget a történet megrajzolására, aki meghallgatva az első fejezetet, mosolyogva jegyezte meg a feleségének, hogy akár az ő fiukról is írhatták volna.
Svédországban egész évben kulturális programokkal ünneplik Juharfalvi Emil kerek születésnapját, zenei, színházi előadásokkal, kiállításokkal, szeptemberben a Göteborgi Könyvvásár tematikus programjaival, decemberben pedig egy animációs film bemutatójával a svéd televízióban.
116 éve született Astrid Lindgren
ASTRID ANNA EMILIA LINDGREN (eredetileg Astrid Anna Emilia Ericsson; Vimmerby, 1907. november 14. – Stockholm, 2002. január 28.) svéd gyermekkönyv- és forgatókönyvíró. Könyveit 88 nyelvre fordították le és 45 millió példányban keltek el. Számos történetét megfilmesítették. Történeteinek legismertebb figurái Harisnyás Pippi, Háztetey Károly és Juharfalvi Emil.
Gyerekkora
Astrid Anna Emilia Ericsson a Näs nevű farmon született Vimmerby közelében, Svédország Smaland nevű részén, Samuel August Ericsson és Hanna Jonsson második gyermekeként. Iskoláit Vimmerbyben járta ki. Bár jó tanuló volt, rebellis viselkedésével sokszor kivívta szülei haragját. Szívesen járt a városba táncolni és elsőként vágatta rövidre a haját.
Ifjúsága
Az érettségit követően 1924-ben a Vimmerby Tidning nevű helyi lapnál helyezkedett el. A cikkek korrektúrázása mellett kisebb írásai jelentek meg a helyi eseményekről. 1926-ban Stockholmba költözött, ahol gyors- és gépírást kezdett tanulni. December 4-én megszületett Lars nevű fia, aki egy időre nevelőszülőkhöz került Koppenhágába. 1928-ban Astrid Ericsson állást kapott a Királyi Automobil Klubnál és 1931-ben Sture Lindgrenhez – az autóklub irodavezetőjéhez – ment feleségül. 1930-ban Lars fia hazakerült Svédországba, és az esküvőt követően Astrid – aki háziasszonyként otthon maradt – magukhoz vette. 1933-ban Astrid Lindgrennek több karácsonyi elbeszélése is megjelent napilapokban. 1934. május 21-én megszületett Karin nevű lánya.
Főállású anyaként
Második gyermekének születése után Astrid Lindgren legtöbb idejét gyerekeinek szentelte. Ez alól jelentett kivételt, hogy 1940-től éjszakánként a titkosszolgálat cenzúrahivatalában kapott egy titkos állást, ahol a behívott katonák külföldi levelezését ellenőrizte. 1941-ben a tüdőgyulladással betegeskedő Karin lánya kérte, hogy meséljen neki Harisnyás Pippiről. Ekkor egymás után születtek a mesék egy furcsa szeplős kislányról, aki egy lóval és egy majommal lakott egy nagy házban.
1944-ben egy baleset után Astrid Lindgrennek egy hétig ágyban kellett maradnia és ekkor írta le a történeteit Pippiről, amiket már korábban elmesélt Karinnak és a barátainak. A kézirat egy példányát próbaképpen elküldte a Bonniers kiadónak, ahol azonban nem talált fogadtatásra. Szeptemberben második díjat nyert az újonnan alakult Rabén & Sjögrens kiadó lányregény pályázatán, és 1945-ben a kiadó gyerekkönyv-pályázatára beadta az átdolgozott Harisnyás Pippi könyvet. Ezúttal megnyerte a versenyt.
