Az ókori Egyiptom eddig feltárt leletei közül minden bizonnyal a sikoltó múmia az egyik legsokkolóbb. Az örök kiáltásba merevedett testet előkelő környezetben, fáraók szarkofágjai között találták, ám jelöletlen fakoporsóban, báránybőrbe csomagolva.
A szokatlan temetkezési eljárások egyike azoknak az ókori egyiptomi rejtélyeknek, amelyek körül régóta vizsgálódnak az egyiptológusok. Ezek közül az egyik leghíresebb lelet az a 3000 éves sikoltó múmia, kinek arca örök kiáltásba merevedett, mintha az életben elszenvedett kínjai a túlvilágra is elkísérték volna.
A Viasat History-s dokumentumsorozat, a Kicsomagolt múmiák készítői utánajártak, hogy ki lehetett ez az ember, és miért ilyen sokkoló módon maradt meg az utókornak.
1881-ben felfedezők több mint 40 szarkofágra bukkantak a Nílus nyugati partjánál, nem messze a Királyok völgyétől. A leletek többek között 11 fáraót rejtettek, a legemlékezetesebbre mégis egy egyszerű fakoporsóban bukkantak, és úgy nézett ki, mintha egy horrorfilmből lépett volna elő...
Már önmagában az is rejtély, hogy a sikoltó múmia mindenféle díszítéstől mentes koporsója mit keresett a hatalmasok között. A fáraók neve ott díszeleg a szarkofágjaikon, mivel ez jelent nekik belépőt a túlvilágra – ez a múmia névtelen volt.
De ki lehetett ez az ember? Koporsója puritánsága ellenére az egyiptológusok biztosak voltak abban, hogy nem közemberről van szó, hanem az elit egyik tagjáról. A múmiát megvizsgálva további bizonyítékok utaltak arra, hogy különleges életet élt: körmei manikűrözve és festve voltak, haját befonták, és voltak fülbevalói is.
Eszerint tehetős emberről van szó. A DNS-vizsgálat pedig újabb lenyűgöző felfedezéshez vezetett a 20-as éveiben járó férfiről: III. Ramszesz fia volt – egy herceg.
III. Ramszesz az ókori Egyiptom egyik leghíresebb fáraója volt, aki megannyi betolakodóval végzett, és halálát követően is generációk emlegették nevét. Luxorban templomot állítottak a tiszteletére.
A sikoltó múmia tehát egy legenda fia volt, de ha szörnyű betegségben vagy sérülésben halt volna meg, balzsamozói mindent elkövettek volna annak érdekében, hogy békésnek látszódjon, mielőtt belép a másvilágra, de nem így tettek.
Ráadásul ennek a múmiának nem távolították el a belső szerveit, pedig az hozzátartozott a rituáléhoz. Mi több, az áldozatot nem vászonba, hanem báránybőrbe bugyolálták, megalázva őt ezzel.
Kriminológiai szakértők kizárják annak lehetőségét, hogy a múmiát élve temették el, valószínűleg sokkal inkább azért bántak vele ilyen megszégyenítő módon, hogy másokat figyelmeztessenek. De mire?
A megoldást egy, az 1800-as években felbukkant dokumentum rejtheti, ami szerint III. Ramszesz ellen a saját udvarában próbáltak merényletet megkísérelni, méghozzá nem más, mint a saját fia, Pentawer. Későbbi vizsgálatok pedig kimutatták, hogy Pentawer és bűntársai sikerrel is jártak, III. Ramszesz múmiájának a nyakán ugyanis egy olyan vágást találtak, amit ugyan a bebalzsamozói próbáltak elrejteni, de nehezen élhette túl.
Mivel a fáraókat mindig testőrök serege vette körül, ezért a gyilkosságot csak egy hozzá nagyon közel álló személy követhette el: Pentawer valószínűleg saját kezűleg vetett véget Ramszesz életének abban a reményben, hogy ő követi a trónon, de helyette a bátyja lett az új fáraó, és Pentawernek bűnhődnie kellett: öngyilkosságra ítélték.
A sikoltó múmia nyakán talált nyomok szerint a fáraógyilkos felakasztotta magát, és fulladásos halált szenvedett. Kínhalálának pillanatit a múmiájával is megőrizték, hogy tanuljon belőle az utókor, de még a születési nevét is elvették tőle, ami nélkül nem léphet be a túlvilágba, így örök kárhozatra ítéltetett. Üzenetük egyszerű volt: így jár az, aki a fáraóra támad.
