Egy új tanulmány megmagyarázza, hogy miért építettek 31 egyiptomi piramist egy keskeny, ma sivatagos sávban.
A régióban a legmagasabb a piramisok koncentrációja Egyiptomban, úgy tűnik, hogy a közelben egykor a Nílus egyik ága folyt.
A fáraók korának kezdete óta a Nílus alapvető szerepet játszott az egyiptomi civilizáció fejlődésében és terjeszkedésében. A folyó biztosította a táplálékot, de az áruk és építőanyagok mozgatásában is meghatározó szerepet játszott.
Az évszázadok során a Nílus elsődleges medre oldalirányban eltolódott, aminek következtében a peremágak eliszaposodtak. Emiatt idővel sok település elvágódott a folyó által biztosított létfontosságú erőforrásoktól, és ez figyelhető meg a Nyugati-sivatagi-fennsík piramisainál is, ahol a hatalmas építmények többsége egy keskeny, a Nílus jelenlegi elsődleges medrétől több kilométerre fekvő sávban összpontosul.
A szakértők a közelmúltban műholdas radarképeket, geofizikai adatokat és üledékmagokat elemezve vizsgálták a piramiscsoportok körüli felszín mélyét.
A kutatás során sikerült egy mára elveszett ágra bukkanni, amelyet Ahramatnak neveztek el.
A csapat úgy véli, hogy ezen ág kulcsszerepet töltött be a piramisok építésében, hiszen elősegítette a munkások és építőanyagok szállítását. Az Ahramat a tektonikus folyamatok, valamint a szél által behordott homok következtében idővel eltűnt.
A kutatók eddig is sejtették, hogy az egyiptomiak a Níluson szállították a piramisok alapanyagait. A friss tanulmányban most sikerült azonosítani a konkrét medret.
Forrás:ng.24.hu
