November 7. tér, Marx tér, Lenin körút, Vöröshadsereg útja, „faros Ikarusz”, Csepel bicikli, a Zsiguli és a Csemege boltok retro kínálata – csupán néhány jellegzetesség a magyar múltból.

Az időszak jellegzetességei olyan népszerűek világszerte, hogy például egy 800 ezer forintért meghirdetett festmény tízmillióért kelt el Amerikában.

Az első szocreál aukciót 2010-ben rendezte a Pintér Aukciósház. Az ötlet megszületésekor még nem is gondolták a szervezők, milyen megrendítő esemény kapcsolódik majd a kiállításhoz: az emlékezetes, 2010. október 4-i vörösiszap katasztrófa. A kormány akkor úgy döntött, hogy a nagy hazai-, és nemzetközi segítséget azzal is megtoldja, hogy a minisztériumokban addig felhalmozódott, és ki nem állított szocreál festményeket és műtárgyakat árverésre bocsátja, és az abból befolyó összeget a károsultak megsegítésére különíti el.

Az eseménynek végül óriási visszhangja és hírverése lett, nem csak idehaza, de világszerte is. Rengeteg megkeresés érkezett Amerikából, Európa nyugati feléből, sőt még Dél-Afrikából is. Pintér Péter, az aukció megálmodója és a Pintér Aukciósház tulajdonosa egy műtárgyra különösen jól emlékszik.

„Az egyik, MOSZ-film logót ábrázoló, nagyon jó minőségű parafrázis kikiáltási ára 800 ezer forint volt, ami végül egy amerikai gyűjtőhöz került, aki végül tízmillió forintot fizetett érte” - mesélt a nem mindennapi esetről Pintér Péter, hozzátéve, hogy a 2010-es árverést a nemzetközi sajtó is felkapta, riportok és cikkek tömege született meg a BBC, a Reuters, az MTI jóvoltából itthon és külföldön egyaránt.

A korábbi években nem igazán reflektorfényben lévő időszak művei iránt nem csak ekkortól, de utólag is olyan nagy volt/lett az érdeklődés, hogy immár a 15. alkalommal rendezik meg a szocreál kiállítást és árverést a Pintér Aukciósházban.

„Hihetetlen tárgyakkal, történetekkel találkozhattam ezalatt a másfél évtized alatt, sorsokkal, melyek teljesen átírták a fejemben a kort, amit addig elég fekete-fehérnek láttam, de rájöttem, hogy ott is érző emberek éltek, szerettek hittel, tévhitekkel, indulatokkal és kiszolgáltatottságokkal telve. Beszéltem olyan idős munkásőrrel, aki könnyezve adta be utolsó emlékét ifjúságából, a Munkásőrség Parancsnoksága által adományozott munkásőr szobrát. Ez egy nagyméretű bronzszobor volt, ragyogó kivitelben. Ő mesélte el, hogy egész gyermekkorát zsellérként fűtetlen vityillóban és döngölt padlón töltötte, krétával kijelölt helyén.

1945 után emelte ki a párt, és később írástudó középvezetővé vált, lakótelepi lakást kaptak, a gyerekei pedig már tanulhattak. Ő is látta az akkori hibákat, a túlkapásokat, de egész életében hálás volt a Pártnak, hitt a kommunista eszmékben, és a maga módján küzdött is érte. Megrendítő és hiteles vallomás volt a részéről, miközben én a magam szemüvegén keresztül anyámék elkobzott házait és kis üzemét láttam, nagyapám Andrássy-úti kínlódását, és egész családunk ellehetetlenülését” - emlékezett vissza Pintér Péter.

Most nagyobb korszakot ölelnek fel a kiállított műtárgyak

Idén, a 15. kiállítás egy kicsit más lesz, mint az eddigiek. A szervezők ugyanis nagyobb merítésben gondolkodtak.

„Próbálunk visszamenni a Tanácsköztársaságig, onnét indítjuk időutazásunkat. Egészen pontosan a Vörösterrort követő Fehérterrortól, ami oda-vissza rettenetes dolgokat művelt, és ami elvetette a gyűlölet mai napig termő magvait. Tárgyakat emeltünk be a '49-ben meghirdetett és ’56-ig tartó, úgynevezett ‘ötvenes évek művészete' mellett a ’60-as, ’70-es évek évekből, az oldódás időszakából, a Kádári konszolidáció éveiből, »az emberarcú szocializmusból«” - magyarázta Pintér Péter.

A kiállításon ismert- és ismeretlen nevű művészek műveit lehet megtekinteni, de kis- és nagy műveket, ideológus- és ideológia-mentes életérzéseket, az elmúlt háromnegyed évszázad színes mozaikjait is összerakhatjuk, akár egy kaleidoszkóp képeit. A kiállítás október 25-től tekinthető meg, november 7-én 18 órától pedig egy hibrid aukció veszi kezdetét, melyen vételi megbízással, telefonos licittel, vagy az axioart oldalon keresztül online lehet részt venni.

„Elképesztő belső utazás ez a számomra, hisz 1962-ben születtem. Városképekre, érzésekre, illatokra emlékszem a műveket látván, a fiatalságunk optimizmusa rózsaszín köddel színezi ezeket a képeket, a ‘faros Ikaruszokat’, a Csepel bicikliket, a Zsigulikat, a Csemege boltok retro kínálatát, a lakótelepi romantikát, a kommunista nevű, - ma már nem létező - utcaneveket: November 7. tér, Marx tér, Lenin körút, Vöröshadsereg útja, stb. Ez a mai harminc-huszon-tizenéveseknek már nem sokat mond, de nekünk 40 pluszosoknak sokat. A fiatalságunkat!” - tette hozzá Pintér Péter, aki általános- és középiskoláknak is ajánlja az ingyenesen látogatható kiállítást akár egy művészettörténet óra keretén belül.