Január 23-án ünnepi esemény keretében adják át a Paraguayban odaítélt bejegyzési dokumentumot a Hagyományok Háza Színháztermében.
A magyar tánc hagyománya ezáltal az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára került fel. A döntés az emberiség hagyományozódó közösségi tudásának egyik kiemelkedő értékét ismeri el.
A csárdás korábban, 2019-ben már a magyar nemzeti jegyzékbe is bekerült. Az előkészítő munkában a Hagyományok Háza és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága közösen dolgozott.
Az ünnepségen a Paraguayban odaítélt bejegyzési dokumentumot Csonka-Takács Eszter a Szellemi Kulturális Örökség igazgatója adja át Tóth Ildikó és Farkas Zoltán Harangozó-díjas táncművészeknek, akik a csárdást táncoló magyar közösségek nevében veszik át a certifikátumot 2025. január 23-án a Hagyományok Háza Színháztermében.
A rendezvényen az örökség-elem kiemelt hordozói a széles hatókörű civil szervezetek, gyermek, ifjúsági és felnőtt néptáncegyüttesek, hivatásos csoportok lesznek jelen, és mivel a hagyományos kultúrában a zene és a tánc szorosan összekapcsolódik és együtt él, így a csárdás hagyományának megünneplésére várják a népzenészeket, zenekarokat, magyar népzenészeket tömörítő szervezeteket is.
„Ha valami élő hagyomány a mi tánckultúránkból, a csárdás biztosan az” – fogalmazott az örömteli esemény kapcsán Agócs Gergely, a felterjesztésben aktív részt vállaló Hagyományok Háza főigazgatói főtanácsadója.
A csárdás a magyar néptánc egyik szimbóluma, amely generációkon átívelő hagyományként él tovább, Magyarország különböző régióinak jellegzetes vonásait hordozza, és a mai napig a közösségi élet szerves részét képezi. A falusi és városi kultúra ötvöződését megtestesítő tánc a népzene és a mozdulatok összhangjával a magyarság identitását kifejező erőt kölcsönöz.
A csárdás 19. századi kialakulása óta a magyar kulturális identitás fontos részét képezi, táncolják lakodalmakban, szüreti mulatságokon, táncházakban, az anyaországban és a határon túli magyarlakta területeken egyaránt, valamint egyre szélesebb körben a magyar diaszpóra közösségeiben is. A tánc megjelenik színpadi adaptációkban, művészeti produkciókban és most már a világörökség részeként népszerűsíti a magyarság sokszínű hagyományos műveltségét.
A csaknem két évszázados múltra visszatekintő magyar tánctípus már önmagában az egyéni kreativitás és a kulturális sokféleség tiszteletben tartásának megnyilvánulása. A magyar csárdás a Kárpát-medence területén élő nemzetiségek korábbi táncfolklórjából is merített, valamint kialakulásának időszakában a cigányzenészek révén lett népszerű az Osztrák-Magyar Monarchia magyarlakta területein kívül is.
A felterjesztés előkészítésében a Hagyományok Háza és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága kulcsszerepet vállalt. A Hagyományok Háza szakmai támogatása nélkülözhetetlen volt, hiszen az intézmény szakértői kidolgozták a csárdás tánc történetének, regionális változatainak és a táncházmozgalomban betöltött szerepének bemutatását.
A felterjesztés a táncot művelő közösségek aktív részvételével, az ő véleményüket is tükröző, támogatásukat megerősítő hozzájárulási nyilatkozatok összegyűjtésével vált teljessé.
Az UNESCO által adott elismerés új lendülettel segíti a csárdás tánc hagyományának továbbéltetését, miközben megerősíti Magyarország kulturális jelenlétét a nemzetközi térben. Az UNESCO reprezentatív listájára kerülés lehetőséget nyújt a fiatalabb generációk számára, hogy új szemlélettel fedezzék fel és ápolják a néphagyományokat.
A Hagyományok Háza és a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a sikerhez, valamint gratulál minden magyar néptáncosnak, népzenésznek és hagyományőrző közösségnek, akik a csárdás hagyományának életben tartásán munkálkodnak.
