Hárman is kérdezik a színpad közepén lelógó nagy fémbúra fénye alatt ülő Mónit, szektásan pszichedelikus agresszivitással. Móni pedig szégyenlősen kislányos őszinteséggel felelget, hogy „tiszta, ártatlan, érintetlen”. Erre Móni száját szappannal mossák alapos bűntelenre, és vérkoszorú csorog a padlóra a másfél órás verbálisan textuális oralitásban, Pilinszkyt fokozatosan mellőzve.
