Amikor először láttam Guy Ritchie-filmet, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső címűt, teljesen el voltam ragadtatva ettől a friss, merész és gátlások nélküli filmes nyelvtől. Úgy éreztem, hogy ez a csávó egy nagyon jó rendező. Aztán megnéztem a Blöff című filmjét, és az is nagyon tetszett, eltekintve attól, hogy valahol a kisagyban felsejlett: Ezt a filmet már láttam.