Más szögben jön a fény, másként brekegnek a békák, már egy hónapja azok a tücskök is rákezdték, akiket csak augusztus végén hallani. Még szentjánosbogár is akad. Ember meg sehol, kihalt a tópart, az éttermek, a kocsmák, a kikötőben is csak az őrkutya csörgeti a láncot. Ez a nyárvég.

Szinte valamennyi lábbal hajtott kerekes járműtípusban próbára teheti ügyességét bárki június végén Balatonfüreden és Tihanyban az első Balaton Bike Fest kerékpáros fesztiválon.

Már Eötvös Károly is emlegeti a Balatoni utazás című halhatatlan munkájában, de vannak, akik Kézay Simon krónikáiban is találtak a szörnyre utaló adatokat. Az első pontos leírás Herman Ottótól származik, de az ötvenes években a kultúrpolitika már nem vehetett tudomást egy azonosíthatatlan lény létezéséről.

A Balassi Intézet közreműködésével a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) olyan nagyszabású kortörténeti munkát tervez, amelynek keretében azoknak a kelet- és nyugatnémet családoknak, barátoknak és ismerősöknek a történetét dolgozza fel, akik a 60-as, 70-es és 80-as évek során a Balatonhoz utaztak, hogy ott találkozzanak egymással.

Izzik az UVB a tarkómon, hiába nyomtam rá kétujjnyit a gyerek méregdrága víz- és mindenálló napkréméből, elképesztő a sugárzás, a bicikliútra rásül a gumi, meg az óriáshangyára leső izgatott gyíkok. Szezon előtti csend: levél se rezdül. Majd csak a hétvégén csattannak a spaletták a bisztrók, büfék, imbiszek ablakán, és fortyogó vénusz olaj habjaiból előlépnek az eddig téli álmukat alvó, hűtőládák mélyén hibernálódott hekkek, burgerek, előregyártott rántott sajtok, és a karfiolok is, hátha a németje vega.