Kultúrpart


Fesztivállal köszönti az őszt a Hagyományok Háza

Fesztivállal köszönti az őszt a Hagyományok Háza

2026. 09. 18. | Kultúrpart

Idén ősszel először kel szárnyra a Fecskehajtó Fesztivál, a Hagyományok Háza új, kétnapos összművészeti rendezvénye, ahol a hagyomány találkozik a kortárs kultúrával. Szeptember 25-26-án a Budai Vigadó és a környező utcák megtelnek zenével, tánccal és közös ünnepléssel. A nagyszabású programsorozat, amely interaktív programjaival minden korosztályt megszólít, egyben a 25 éves Hagyományok Háza, a 75 éves Magyar Állami Népi Együttes és a 125 éves Budai Vigadó közös ünnepe. Hagyomanyok Háza fényfestés

A jubileumokkal tarkított fesztivál egyszerre ünnepli a nyár búcsúztatását, a betakarítás örömét, a fecskék útra kelését és az újrakezdés reményét. A hagyományok inspirációjából építkezve kortárs és népművészeti programok találkoznak, hogy minden látogató megtalálja a saját ízlésének megfelelő elfoglaltságot. A Budai Vigadó és a környező utcák két napra igazi fesztiválhelyszínné változnak. Látványos koncertek, előadások, ünnepi gálák, tárlatvezetések, különleges esti performanszok, táncház és egy zenés felvonulás pezsdítik fel a környéket, miközben a vásári forgatag kézműves workshopokkal, családi programokkal, mesesátorral, játékokkal és szabadtéri élményekkel vár kicsiket és nagyokat. A Fecskehajtó Fesztiválcsaládoknak, néphagyományok rajongóinak, illetve azoknak szól, akik kíváncsiak arra, hogyan válhat egy történelmi városrész néhány napra pezsgő kulturális találkozó hellyé.

A Fecskehajtó Fesztivál keretében újra műsorra tűzzük a Magyar Állami Népi Együttesikonikus darabját, a Naplegendát. Ez a lenyűgöző, 21. századi szellemiségű táncszínházi produkció a Nap örök szimbóluma köré épül – életünk mozgatórugója, az égi körforgás és az emberi sors lenyomata elevenedik meg a színpadon, a művészet erejével.

Magyar Állami Népi Együttes: Rítusszínház

A programsorozat alkalmával a hagyományos táncok rajongói számára kihagyhatatlan ízelítőt kínálunk a Verbunk Napja programjaiból, amelyek a magyar verbunk tánc és zenei öröksége előtt tisztelegnek látványos előadásokkal és közösségi programokkal.

A fesztivál koncertjei a magyar néptánc és népzene világába adnak betekintést neves művészek közreműködésével. A Magyar Banda koncertjei autentikus népzenei élményt kínálnak, míg a Sebő Emlékkoncert a magyar táncházmozgalom egyik meghatározó alakja – a nemrégiben elhunyt Sebő Ferenc – előtt tiszteleg egy felejthetetlen zenei esttel.

Az élmények sora a kézműves workshopokon folytatódik, ahol minden korosztály egyaránt kipróbálhatja a hagyományos mesterségek széles skáláját. Az esti órákban a fényfestés különleges vizuális élménnyel varázsolja újjá a Hagyományok Háza Corvin téri épületét és környezetét. Az intézmény a tudományok iránt érdeklődőknek is érdekes bemutatókat kínál a Kutatók Éjszakája programsorozathoz kapcsolódva. A Hagyományok Háza kiállításaihoz kapcsolódó tárlatvezetések során pedig múzeumi szakemberek segítségével fedezhetők fel a kiállítások legérdekesebb történetei és értékei. A nap méltó lezárása a Völgy After Táncház, ahol – felelevenítve a Művészetek Völgye - Folkudvar táncházainak jókedvét – mindenki bekapcsolódhat a közös táncba és zenélésbe, átélve a táncházak felszabadító hangulatát.

A fesztivál a Hagyományok Háza, a 75 éves Magyar Állami Népi Együttes és a 125 éves Budai Vigadó közös jubileumi ünnepe, amely egyszerre tiszteleg a múlt előtt és mutat utat a jövő felé. A programok Budapest I. kerületének szívében gyökereznek, miközben a Kárpát-medence gazdag népművészetét és nemzetközi vendégeinek köszönhetően az európai folklór sokszínűségét is bemutatják. A rendezvény az Európai Folklór Napja és a Kutatók Éjszakája programjaihoz is kapcsolódik.

Ünnepeljük együtt a nyár utolsó nagy pillanatait! Találkozzunk a Budai Vigadóban, ahol a hagyomány nem emlék, hanem közös élmény – zenében, táncban, alkotásban és találkozásokban. Mert a legszebb hagyományok azok, amelyeket együtt élünk át.

További információ: https://hagyomanyokhaza.hu/hu/program/hagyomanyok-haza-napok-2026

tovább
Formabontó módszer a zeneoktatásban

Formabontó módszer a zeneoktatásban

2026. 09. 15. | Kultúrpart

Az Ördöngös Népzenetanodában a gyerekek azon az úton indulhatnak el, amelyen egykor a falusi zenészek tanultak: előbb a ritmus, majd a zenekari játék alapjai következnek, és csak később kerül a kezükbe a hegedű vagy a kontra. A Horsa István népzenész által alapított iskola 2026 szeptemberétől Budapesten is várja a tanítványokat, a foglalkozásoknak a Fonó ad otthont. Több korosztályban várják a jelentkezőket.

Ördöngös Népzenetanoda, gardonozás

Az Ördöngös Népzenetanoda módszerének kiindulópontja egy egyszerű kérdés: hogyan tanultak meg zenélni a gyerekek akkor, amikor még nem létezett intézményes zeneoktatás?

A műhely alapítója, Horsa István népzenész 2010-ben, Komáromban kezdte kialakítani azt a sajátos oktatási módszert, amely a hagyományos paraszti zenésztanulás folyamatát próbálja mai körülmények között rekonstruálni. Éppen ezért a Népzenetanoda sokkal inkább zenei műhely, mint a szó hagyományos értelmében vett iskola.

Néha zenei régészkedésnek nevezem, amit csinálok. Azt próbálom kideríteni, hogyan működött régen a zenésszé válás folyamata, és ebből mit lehet ma újra életre kelteni.

A módszer egyik fontos mintája a mezőségi, ezen belül a széki zenésztradíció. A hagyományos közösségekben egy kisgyerek nem feltétlenül a legösszetettebb hangszerrel kezdett tanulni. Előbb egyszerűbb hangszeres szerepekben kapcsolódott be a közös zenélésbe, éveken át figyelte és kísérte az idősebb muzsikusokat, és közben szinte észrevétlenül sajátította el a zene nyelvét. Mire eljutott a hegedűig és akár a prímás szerepéig, nem pusztán dallamokat ismert: a fejében és a fülében volt a teljes zenei rendszer. Tudta, hogyan működik együtt a banda, hogyan kell kísérni, alkalmazkodni a többiekhez, és hogyan lehet zenekart vezetni.

Ezt a természetes építkezést követi a Népzenetanoda is. A legkisebbek számára az első év az ütőgardoné: ezen keresztül találkoznak a ritmussal, a lüktetéssel és – ami legalább ilyen fontos – a közös muzsikálás élményével. A következő lépcső a cselló, majd innen vezet tovább az út a hegedű vagy a kontra felé. A kontra bizonyos szempontból nehezebb feladat is lehet, hiszen különösen érzékeny zenekari figyelmet kíván. A cél azonban egyik hangszernél sem pusztán a technikai tudás megszerzése.

A Népzenetanoda olyan zenei tudást szeretne továbbadni, amellyel egykor a falusi zenészek rendelkeztek: biztos ritmusérzéket, hallást, repertoárt, alkalmazkodóképességet, a zenekari szerepek ismeretét és mindenekelőtt a közös zenélés képességét. A tanulás ezért csoportosan történik. A gyerekek nem egymástól elszigetelten gyakorolnak, hanem kezdettől megtapasztalják, milyen másokra figyelve zenélni. A zene így nem csupán megtanulandó tananyag, hanem közösségi gyakorlat.

Az Ördöngös Népzenetanoda most budapesti tagozattal bővül, ahol már működő csoportokhoz is lehet csatlakozni. A gyerekeket csoportos hangszeres foglalkozások várják, a képzésben pedig az ütőgardon, a cselló, majd később a kontra és a hegedű kap szerepet.

A budapesti műhely ugyanakkor nemcsak a gyerekek előtt nyitja meg kapuit. Hétfő esténként zenekari órákra várják azokat a felnőtteket is, akik már rendelkeznek hangszeres tudással, és szeretnék megtapasztalni a népzene közösségi, zenekari működését.

A Népzenetanoda szemléletének középpontjában ugyanis nem az áll, hogy valaki minél hamarabb minél nehezebb darabokat tudjon eljátszani. Sokkal inkább az, hogy megtanuljon zenészként gondolkodni és másokkal együtt muzsikálni.

A budapesti tagozat ehhez kínál műhelyt, közösséget és egy régi – mégis ma is működőképes – utat a népzene felé.

Részletek a Fonó weboldalán https://www.fono.hu/hu/

tovább
Borostyánszív-elismerésben részesült dr. Both Miklós

Borostyánszív-elismerésben részesült dr. Both Miklós

2026. 08. 25. | Kultúrpart

Both Miklós zeneszerző, néprajzkutató, a Hagyományok Háza főigazgatója — az ukrán népzenei örökség dokumentálásáért és nemzetközi megismertetéséért Borostyánszív-elismerésben részesült. A kitüntetést Sándor Fegyir, Ukrajna Magyarországra akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete adta át augusztus 24-én, Ukrajna függetlenségének 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.

Sándor Fegyir, dr. Both Miklós, fotó: Ancsin Gábor

Az esemény keretében felavatták Tarasz Sevcsenko ukrán költő szobrát is Budapest VII. kerületében, a Százház utcai parkban.

Andrij Szibiha, Ukrajna külügyminisztere „Borostyánszív" (Бурштинове серце) elismerésben részesítette Both Miklóst. Az oklevél indoklása szerint a kitüntetés „Ukrajna nemzetközi színtéren történő támogatásához nyújtott jelentős hozzájárulásért" jár — Both Miklós esetében annak a több mint egy évtizedes kutatói és kultúraközvetítői munkának az elismeréseként, amely a Polyphony Project köré épült.

A Polyphony Project az ukrán hagyományos zene, elsősorban a többszólamú falusi énekkultúra szisztematikus dokumentálására létrejött nemzetközi kutatási program. A projekt keretében készült terepfelvételek, dallamok, szövegek és háttéranyagok szabadon hozzáférhető online archívumban állnak a kutatók, zenészek, oktatók és az érdeklődő közönség rendelkezésére. A gyűjtés ukrán szakemberekkel közösen, a helyi közösségek bevonásával folyik, és az elmúlt években több ezer felvétellel gazdagította az ukrán zenei örökség nyilvános hozzáférhető anyagát — olyan repertoárral, amelynek egy része élő adatközlőktől ma már nem lenne rögzíthető. Szakmai elismertségét jelzi, hogy 2022-ben ugyanez a program kapta az Európai Parlament Európai Polgár díját (European Citizen's Prize).

dr. Both Miklós, fotó: Ancsin Gábor

Both Miklós zeneszerzőként, előadóművészként és néprajzkutatóként hosszú ideje foglalkozik Kelet-Európa hagyományos kultúrájával. Kutatói és intézményvezetői munkájának egyik meghatározó területe a kulturális örökség dokumentálása, digitális hozzáférhetővé tétele és nemzetközi szakmai kapcsolatainak építése.

Bővebb információ: https://www.polyphonyproject.com/hu

tovább
Szavakkal festeni

Szavakkal festeni

2026. 07. 16. | Kultúrpart

Értékes készségeket fejleszt a Hagyományok Háza ősszel induló képzése

A jó mesemondó - Kovács Ágnes mesekutató szavait némileg leegyszerűsítve - „szavakkal fest képeket” – ennek a láttató erejű mesemondásnak a hagyományos módszere pedig tanulható, tanítható. A szabad, rögtönző, élőszavas mesemondás nemcsak művészi élményt ad, hanem kiemelten fontos készségeket fejleszt; hozzájárul a magabiztosabb megszólaláshoz, fellépéshez, segíti az előadói, pedagógusi jelenlétet, fejleszti a meggyőző, hiteles kommunikációt is – olyan készségeket, amelyek digitális korunkban is hangsúlyozottan értékesek. Ehhez nyújt nagyszerű lehetőséget az idén 25 éves Hagyományok Háza ősszel induló képzése, mely pedagógusok és közművelődési szakemberek számára kínál elmélyült szakmai és gyakorlati tudást a szövegfolklór tanulásáról és tanításának módszertanáról.

Fábián Évi mesemondó a Hagyományok Házában - Fotó: Hrotkó Bálint

A népmese nem csupán olvasnivaló és kulturális örökség, hanem élő, szóbeli hagyomány, amely személyes élménnyé válik, tudást közvetít és közösséget teremt. A Hagyományok Háza alapításától fogva elkötelezetten dolgozik azon, hogy ez az élő hagyomány méltó helyére kerüljön a közművelődésben, a közgondolkodásban. A népmese első hallásra sokakban a gyerekkor világát idézheti, eredetileg azonban felnőttek is meséltek egymásnak. Ugyanakkor a hagyományos népmesemondás jóval több egyszerű történetmesélésnél. Művészi alkotótevékenység és önkifejezés egyszerre; nem mellesleg a mesemondás, de a mesehallgatás is formálja a figyelmet, a kreativitást és az érzelmi intelligenciát is: a hősök útja, a próbatételek, a döntések és a konfliktusok leképezik az emberi viselkedést. A történetek nemcsak szórakoztatnak, hanem párbeszédre indítanak és közös élményeket adnak a hallgatóságnak. A népmese mai „reneszánsza”, a mára a szövegfolklór területén is jelentős revival mozgalom –vagyis az a kulturális megújulási törekvés, amely a szóbeli népmese hagyományát élteti a kortárs közösségek számára – többek között éppen a Hagyományok Háza képzésének is köszönhető. Ez nem véletlen, hiszen ez a tanfolyam, mely a mesemondás intézményi támogatásának kiemelkedő eredménye, 2007 óta népszerű; a volt hallgatók mesemondó egyesületeket, szervezeteket alakítottak, egyre gazdagodik, színesebbé válik a mesemondók világa.

A jó mesemondó megszólítja a közönségét, alkalmazkodik hozzá, keresi a tekinteteket, felméri a hangulatot. Használja az arcmimikáját, gesztikulál, ügyesen játszik a hangerővel, illetve a beszédtempó változtatásával, és természetesen jól ismeri a népnyelvet is.

– fogalmaz egy interjúban Agócs Gergely néprajzkutató, mesemondó, a Hagyományok Háza főtanácsadója. A hagyományos mesemondás lényege ugyanis, hogy a mesélő nem szó szerint idéz fel egy megtanult szöveget, hanem a történetet, a szerkezetet vési az emlékezetébe, amelyet minden alkalommal a hallgatósághoz igazítva, improvizálva, saját szavaival mond el. Ez egyszerre fejleszti a mentális és verbális rugalmasságot, a gyors gondolkodást, ennek gyakorlása gazdagítja a szókincset, fejleszti a beszédkészséget, erősíti a természetes előadói jelenlétet. Nem véletlen, hogy sok résztvevő számol be arról: az öt hétvégéből álló képzés végére nemcsak a mesemondói gyakorlatuk változott meg, hanem az is, ahogyan figyelnek, tanulnak és kapcsolódnak másokhoz. Ez a fajta tudás nehezen rögzíthető tantervi keretek között, mégis gyakran ez bizonyul a leghosszan ható, legmélyebben beépülő tapasztalatnak.

A Hagyományok Háza közel 20 éve működő népmesemondó képzésének (amelynek módszertana az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékének Jó Gyakorlatai közt is szerepel!) résztvevői sokféle, különböző háttérrel érkeznek a mesemondás világába. Ami talán közös pont lehet a hallgatókban, az az, hogy a tanfolyam végére már nem ugyanúgy gondolkodnak a népmesékről, mint amikor beléptek az első órára. Három egykori hallgató, Veress Attiláné Fabók Katalin, Kertész Kata és Gánóczy Ferenc története következik.

Veress Attiláné Fabók Katalin tanítóként és népi játszóház-vezetőként hosszú évek óta dolgozik gyerekekkel. A mese mindig is jelen volt a mindennapjaiban.

Az olvasott, dramatizált, élőszóban mondott mese kezdetektől fogva szerves része volt a tanítói munkámnak, szakköri komplex foglalkozásaimnak. Tisztában voltam a mese fontosságával, nélkülözhetetlenségével a tanidőben és azon túl is, de ekkor még a mélyebb ismeretek, tudatos nyelvi eszközök nélkül, a magam ösztönösségével alkalmaztam őket a tanítói-nevelői munkám során.

Az élőszavas mesemondással azonban egészen más élményt szerzett.

Iskolai programok szervezésekor több alkalommal is meghívtam élőszavas mesemondókat a közösségünkhöz. Minden alkalommal lenyűgözött az a könnyedség, nyelvi virtuózitás, interakció, humor, mellyel ezek a képzett mesemondók mindenkit odavonzottak a meséhez, ezzel életre szóló élményt szerezve számunkra. Több évig vágyakoztam, hogy eljussak a Hagyományok Háza képzésére, és nagy öröm volt, mikor végre sikerült.

Kertész Kata egészen más úton jutott el ugyanide. Nem pedagógusként érkezett, hanem művészet- és meseterapeutaként, belsőépítészként, és mindenekelőtt szenvedélyes mesehallgatóként.

Mióta az eszemet tudom (kb. 3 éves koromtól) elkötelezett mesehallgató és meserajongó vagyok. Ezzel kezdődött és általában ezzel kezdődik minden mesemondó előélete. Szegény Édesanyám nehezen élte meg kielégíthetetlen mesehallgatási vágyam, így egy olyan kompromisszumot kötöttünk, hogy egy este csak három mesét kaphatok.

Gyerekként, később anyaként és terapeutaként is mesékkel élt együtt, mégis sokáig úgy gondolta, hogy a mesét csak úgy lehet jól továbbadni, ha egyetlen szót sem változtat rajta.

...mélyen eltemetve szunnyadt bennem a mesemondó, aki el sem merte volna képzelni, hogy a szent leírt szövegtől el szabad térni akárcsak egyetlen szó erejéig.

A fordulatot számára az jelentette, amikor először kezdett rendszeresen élőszavas mesemondókat hallgatni.

Ahogy egyre többször volt szerencsém felnőtteket élőszóval mesélni hallani, kinyílt előttem egy újabb csodálatos, mesés világ. Ezt én is szeretném tudni!

Gánóczy Ferenc magyartanárként egészen más előzményekkel érkezett a képzésre. Bár korábban mondott már verseket és prózát városi rendezvényeken, egyszer egy mesét is előadott – kívülről megtanulva –, a hagyományos élőszavas mesemondással addig nem volt valódi kapcsolata. Ferenc számára a tanfolyam egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy nemcsak a mesemondáshoz, hanem magához a magyar nyelvhez is másként kezdett viszonyulni.

Nem túlzok, ha azt mondom – engem is nagyon meglepett –, hogy a tanfolyam átformálta a nyelvérzékemet. A legnagyobb kihívás az volt, és most is az – a mesevariánsok hagyományhű egyéniesítése és kiszínezése mellett –, hogy ne úgy beszéljen az ember, ahogy szokott. Biztos vagyok benne, hogy aki elsajátítja ezt a gyakorlatot, jobban fog tudni magyarul, mint előtte. A másik váratlan felismerés az volt, hogy tulajdonképpen egy mozgalomba csöppentem bele, amelyben ugyanazt a munkát folytathatom, amit tanárként és alapítványi munkatársként is végzek: közösségi értéket és tudást adhatok tovább, miközben a felületesség, a sematizmus, a felejtés és az individualizáció ellen dolgozhatok.

Ferencnél a képzés hatása nem állt meg a személyes fejlődésnél. Rövid idő alatt közösségi kezdeményezéssé is vált.

Karcagon körülbelül kéthavonta Mesekocsmákat tartunk. A visszajelzések nagyon biztatóak, úgy érezzük, ebből még lehet valami, ami felpezsdíti a kisváros kulturális életét. A tanfolyam tehát nemcsak nekem adott lendületet, hanem egy város életének is új lehetőséget nyitott. Már csak több szabadidő kellene a még több készülésre, mesekeresgélésre és gyakorlásra.

Bár egészen más helyről érkeztek, mindhárman hasonló élményt éltek át a Magyar népmese -hagyományos mesemondás. A szövegfolklór tanulása és tanításának módszertana című képzés során. Nem egyszerűen új meséket tanultak, hanem azt is felfedezték, hogy a népmese nem rögzített szöveg, hanem élő műfaj, amely a mesélő és a hallgatók között születik meg újra és újra.

A Hagyományok Háza képzésének egyik legnagyobb erőssége, hogy az elméleti ismereteket intenzív gyakorlati munkával, adatközlő mesemondók technikájának megismerésével kapcsolja össze. Hazánk szerencsés helyzetben van, hiszen számos hagyományőrző mesemondó őrzi még ezt a tudást, hogy csak két nevet említsünk, akik gyakori vendégei a háznak és a képzéseken is találkozhatnak velük a résztvevők: a herencsényi Petrovecz Lászlóné Bartus Teréz, aki édesanyja meséit viszi tovább, és az arlói ifj. Csipkés Vilmos, aki édesapja mesemondói stílusát élteti. A tanfolyam során a hallgatók folkloristákkal és tapasztalt kortárs mesemondókkal is együtt dolgoznak, de archív hang- és videófelvételek segítségével is tanulnak majd. A mesemondás művészetének elsajátításában előnyt jelent, ha valaki már foglalkozott bármilyen szóbeli előadói műfajjal, meséléssel pedagógusként vagy közművelődési szakemberként, de fontos kiemelni, hogy ez egyáltalán nem feltétel!

A jelentkezési határidő: 2026. július 22. éjfél

A jelentkezés menete és további információ:

https://hagyomanyokhaza.hu/hu/program/magyar-nepmese-hagyomanyos-mesemondas-1

tovább
„Az embert emberré tette…” – vasárnap zárt a DOMBOS FEST

„Az embert emberré tette…” – vasárnap zárt a DOMBOS FEST

2026. 06. 29. | Kultúrpart

A DOMBOS FEST idei vasárnap esti fellépője volt a Szegedről érkező Csizmadia Anna – Nagy Gábor – Szokolay Dongó Balázs trió, akik népdalokat, népdalfeldolgozásokat adnak elő egyéni hangú, az autentikus magyar népzenéből táplálkozó, izgalmas hangszerelésben.

Szokolay Dongó Balázs, Csizmadia Anna, Nagy Gábor

Csizmadia Anna karcos, drámai, a blues-énekléssel is rokonítható előadásmódja mellett a brácsa (Nagy Gábor) és a fafúvósok, sőt a szaxofon (Szokolay Dongó Balázs) is teret kapnak. A címbeli idézet egy korábbi interjúból származik Csizmadia Annával a Magyar Szó-ban.

A formáció tagjai több együttesben és projektben is aktívan részt vesznek, de mindhárman kötődnek Szegedhez, és a DOMBOS FEST-nek is ismert és elismert vendégei. Az ősi, eredeti, rusztikus formavilág és zenei tartalmak, a magyar tájegységek és más kultúrák népzenéi állnak érdeklődésük középpontjában, de nem idegen számukra a költészet megzenésítése sem.

A Csizmadia — Nagy — Szokolay triót hallgatva eszünkbe juthatnak Kiss Ferenc hangépítész szavai egyik Dongó-lemez ajánlásában:

Ez nem népzene és nem komolyzene. A hit, virtus, szenvedés, a gyermeki derű és a balladák világának mesterien artikulált hangüzenetei.

tovább
Ahol a mesék ma is megszólalnak

Ahol a mesék ma is megszólalnak

2025. 09. 30. | Kultúrpart

A mesék nemcsak a múlt emlékei, hanem ma is élő, közösségteremtő erővel bírnak. A népmese napján a Hagyományok Háza különleges programokkal idézi meg Benedek Elek örökségét.

tovább
süti beállítások módosítása