Augusztus 23-án egész nap látogatható volt a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének hazai közösségi rádiókat bemutató rendezvénye. A szabad vagy más néven közösségi, harmadik típusú rádiók elsősorban politikai és gazdasági érdekcsoportoktól független, non-profit alapon működő rádiók, melyeket legfőképp önkéntes munkával működtetnek a tagok. Hazánkban az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt e rádiók száma, jelenleg közel 60 független adó sugároz országszerte.

Mundruczó Kornél, Petrányi Viki, és Balassa Péter nyerte meg a Szindbád mozira kiírt pályázatot a Budapest Filmtől. Új név alatt - Kino - fogják üzemeltetni, nem klasszikus mozi lesz, hanem egy befogadóhely, ahol sokan szerepelhetnek majd társulattól függetlenül.

Egy igazi magyar. Sertés, marha, tyúk, birka, kecske. Krumplival, galuskával, tésztával, tarhonyával vagy kenyérrel. Bográcsban vagy gázon, savanyával vagy nélküle. A ReceptKommandó stábja, Putz Attila gasztroriporter és Bolyóczky Botond gasztrooperatőr a pörkölt titkait kutatja.

Kutatásunk szerint az emberek leggyakrabban e-maileket olvasnak, a második helyet megosztva a reklámok és az óriásplakátok kapták, dobogós helyen van még a cigarettásdobozokon található, kétségbeejtő üzenet, amely a dohányzás okozta veszélyekre figyelmeztet, őszinte válaszadóink szerint.

Hogyan gyűjt népdalokat egy matematika-kémia szakos tanárnő, miközben férje otthon furulyát farag? Mi a véleménye a rendezvény személyzetének a kavalkádról? Melyik a nagyobb: egy napernyő vagy egy szalmakalap? És egyáltalán: mi az a medvehagyma? Válaszok az alábbi kisfimben, éljen a Mesterségek Ünnepe!

Ide csak, ide, ide, erre, erre, tessenek csak parancsolni, a bőr itt bőr, a vászon az vászon, minden eladó, tessenek csak nyugodtan nézelődni, bóklászni, sétálgatni, és figyelni, hol is rejlik a titok a Várhegyen a Mesterségek Ünnepén.

Leó - igazi kortárs szobrász - a déditől tanult lekaszált fűből vaddisznót, szarvast, sünt készíteni, a karikás ostor hegyén nagyot csattan a hárs, a kovács néha ütemesen melléüt – persze nem véletlenül. Mesterek és mesterségek lepték el a Várhegyet. Nagy a felhozatal, hatalmas a választék, de azt leszögezhetjük, hogy az utolsó szögig minden, de minden valódi - kézzel, odafigyeléssel, szívből, szeretettel készített - érték. A Kultúrpart igazi mesterek között bolyongott a Mesterségek Ünnepén.

Ez is a Sziget: egy hely, ahol a Svéd Királyi Balett és a magyar táncdal pápája egyaránt otthon érezheti magát. Finom lépések, kockázat és a mindenkit szorító idő, mindez csak és kizárólag a játék öröméért.

A Szépművészeti Múzeum és a Sziget viszonya olyan, mint Mohamed és a hegy esete. A tuk-tuk TV munkatársai ezúttal átmentek kultúrmisszionáriusba, és örömmel tapasztalták, hogy azért még nincs veszve minden.

Talán médiatörténelem, talán nem, majd az utókor ezt is jól eldönti, de a tények makacs dolgok: tegnap három playmate elfoglalta a tuktuk járgányunkat. Beszéltek, csacsogtak, utaztak, sőt az egyikük vezette is a járművet. A riporter pedig az egyikük szemüvegében köszönt el a nézőktől... Istenem, Sziget van...

Rohantunk, lefáradtunk, kifulladtunk, bolyongtunk, elvesztünk az út-vesz-tő-ben. Több ezernyi szigetlakóval kerestük az utat és magunkat. Döntöttünk, választottunk, lenyugodtunk. És még a tükröt is cipeltük – hogy belenézzünk.

A Kultúrpart idén ismét egy tuktukkal van jelen Európa legjelentősebb fesztiválján. Emberek beszállnak, beszélnek, kiszállnak, söröznek, véleményeznek. A tuktuk közben megy, lassan halad a maga útján, a kamera meg forog. Íme.