Az Ördöngös Népzenetanodában a gyerekek azon az úton indulhatnak el, amelyen egykor a falusi zenészek tanultak: előbb a ritmus, majd a zenekari játék alapjai következnek, és csak később kerül a kezükbe a hegedű vagy a kontra. A Horsa István népzenész által alapított iskola 2026 szeptemberétől Budapesten is várja a tanítványokat, a foglalkozásoknak a Fonó ad otthont. Több korosztályban várják a jelentkezőket.
Az Ördöngös Népzenetanoda módszerének kiindulópontja egy egyszerű kérdés: hogyan tanultak meg zenélni a gyerekek akkor, amikor még nem létezett intézményes zeneoktatás?
A műhely alapítója, Horsa István népzenész 2010-ben, Komáromban kezdte kialakítani azt a sajátos oktatási módszert, amely a hagyományos paraszti zenésztanulás folyamatát próbálja mai körülmények között rekonstruálni. Éppen ezért a Népzenetanoda sokkal inkább zenei műhely, mint a szó hagyományos értelmében vett iskola.
Néha zenei régészkedésnek nevezem, amit csinálok. Azt próbálom kideríteni, hogyan működött régen a zenésszé válás folyamata, és ebből mit lehet ma újra életre kelteni.
A módszer egyik fontos mintája a mezőségi, ezen belül a széki zenésztradíció. A hagyományos közösségekben egy kisgyerek nem feltétlenül a legösszetettebb hangszerrel kezdett tanulni. Előbb egyszerűbb hangszeres szerepekben kapcsolódott be a közös zenélésbe, éveken át figyelte és kísérte az idősebb muzsikusokat, és közben szinte észrevétlenül sajátította el a zene nyelvét. Mire eljutott a hegedűig és akár a prímás szerepéig, nem pusztán dallamokat ismert: a fejében és a fülében volt a teljes zenei rendszer. Tudta, hogyan működik együtt a banda, hogyan kell kísérni, alkalmazkodni a többiekhez, és hogyan lehet zenekart vezetni.
Ezt a természetes építkezést követi a Népzenetanoda is. A legkisebbek számára az első év az ütőgardoné: ezen keresztül találkoznak a ritmussal, a lüktetéssel és – ami legalább ilyen fontos – a közös muzsikálás élményével. A következő lépcső a cselló, majd innen vezet tovább az út a hegedű vagy a kontra felé. A kontra bizonyos szempontból nehezebb feladat is lehet, hiszen különösen érzékeny zenekari figyelmet kíván. A cél azonban egyik hangszernél sem pusztán a technikai tudás megszerzése.
A Népzenetanoda olyan zenei tudást szeretne továbbadni, amellyel egykor a falusi zenészek rendelkeztek: biztos ritmusérzéket, hallást, repertoárt, alkalmazkodóképességet, a zenekari szerepek ismeretét és mindenekelőtt a közös zenélés képességét. A tanulás ezért csoportosan történik. A gyerekek nem egymástól elszigetelten gyakorolnak, hanem kezdettől megtapasztalják, milyen másokra figyelve zenélni. A zene így nem csupán megtanulandó tananyag, hanem közösségi gyakorlat.
Az Ördöngös Népzenetanoda most budapesti tagozattal bővül, ahol már működő csoportokhoz is lehet csatlakozni. A gyerekeket csoportos hangszeres foglalkozások várják, a képzésben pedig az ütőgardon, a cselló, majd később a kontra és a hegedű kap szerepet.
A budapesti műhely ugyanakkor nemcsak a gyerekek előtt nyitja meg kapuit. Hétfő esténként zenekari órákra várják azokat a felnőtteket is, akik már rendelkeznek hangszeres tudással, és szeretnék megtapasztalni a népzene közösségi, zenekari működését.
A Népzenetanoda szemléletének középpontjában ugyanis nem az áll, hogy valaki minél hamarabb minél nehezebb darabokat tudjon eljátszani. Sokkal inkább az, hogy megtanuljon zenészként gondolkodni és másokkal együtt muzsikálni.
A budapesti tagozat ehhez kínál műhelyt, közösséget és egy régi – mégis ma is működőképes – utat a népzene felé.
Részletek a Fonó weboldalán https://www.fono.hu/hu/
