Sokszorosan árvák és elhagyatottak azok a hangok a Karinthy-színpadán, amelyek Vidovszky György rendezésében a kórusban szidalmazókkal (nevelő, szülő, tanár, pap, barát, iskolatárs) szemben szólalnak meg. Az előadás ilyen módon nem egy Állami Árvácska sorsát, hanem minden színpadi szereplő bevonásával az alapvető emberi kiszolgáltatottságot és magányt jeleníti meg.

Musik+X: vagyis zene+öltözék, zene+filozófia, zene+barátok, zene+bármi. Egy kiállítás, amely a német zenei pop-kultúrán keresztül visz közelebb nemcsak az ottani sztárokhoz és rajongóikhoz, de részben a német mentalitáshoz, nyelvhez és ezek által a német „lélekhez” is. A Goethe Intézet eredetileg Pécsre tervezett kiállítása a Millenárison látható. Mi több, hallható, egészen január végéig.

A Katona nagyszínpadán Oszkár és Marianne, az Örkény színpadán Kasimir és Karoline példázza a gazdasági válság emberi kapcsolatokig legyűrűző hatásait. A századforduló és a gazdasági világválság darabjai, így Ödön von Horváth népszínművei is azt a felsimerést helyezik a központba, hogy a ’szex, szerelem, gyengédség’-nek árfolyama van. Manapság pedig ezek a modern szerzők kelendőek a színpadokon, nem véletlenül.

Móricz Zsigmond művében Schell Judit, Lukáts Andor, Kulka János, Hollósi Frigyes és Garas Dezső is játszik. A Nemzeti Színház zenés darabja inkább a prózai eredetihez áll közelebb.