Az életről úgy gondoltam régen, majd alakítom úgy, ahogy esik. De puffannom kellett sokat. Sok öröm mellet üröm, meg a szerelmi csalódások a földhöz vertek. Nehéz iga. De felálltam. Mi ez az egész? - kérdeztem magamtól, miközben levertem a port a ruhámról. Apám azt mondta: keress, keresd az igazat, a jót, de nézd meg jól! Találtam. Hidat. Átmentem. Ez is kegyelem.
De van. Egy porlepte szótár lapjait böngészgetem. „Keresem a szót, keresem a hangot.” I, í, j, k. Ka, ká, ke. Kegyelem! Kegyelmi kérvény. Megkegyelmez. Kegyelmet kap. Isteni kegyelem. A téma az utcán hever, haver, s ha Novák Péter már feladta a lasztit, nekem kellene a hálóba rúgni. Igen, valóban a Biblia éve van. Kevesen tudják. Pedig fontos könyv, még mindig vezeti az eladási listákat. A kereszténység szent irata. De erről majd később. Isten és ember. Ember és Isten. Ember és ember. Kapcsolat, kommunikáció. Viszony. Kegyelem.
Hadd fektessek hidat a két dolog közé - Biblia és kegyelem. Igen, mert a szakralitásból indulunk, ha meghalljuk - isteni kegyelem. Igen, ez létezik, bár sokan keveset értik, s most a nem hívőkről beszélek. Ahhoz át kell menni egy nagy hídon. De hát köztünk létezhet-e? Szükség van rá? Van-e „hétköznapi kegyelem” - egymás között? Kifejezhető? Mit is jelent ez a szó? Ehhez ásni kell, mélyre, mert ez olyan, mint egy kis ládika a földben, addig nem tudjuk mi van benne, amíg fel nem nyitjuk. Mint az emberi zárt szemek. Akinek van szeme a látásra, lásson.
Egy kis értekezés anélkül, hogy teológiai dolgozatba fognék. Kétségtelen például, hogy a kegyelem, az egész Bibliát átható legjelentősebb fogalmak közé tartozik. Az Újszövetségi görög nyelvben a kharisz jelentéstartománya azonban túlmutat és el is tér a magyar kegyelem szótól. Az utóbbi a bűnei miatt elítélt ember jogi értelemben való felmentésére utal, addig a kharisz igen erősen az örömöt, a jókedvet fejezi ki (valamint szívesség, jótett, hála, elismerés, köszönet, viszonzás), hiszen a khara amiből származik - örömöt jelent. Nem jogi aktust jelent, hanem örömből, jókedvből fakadó vidámságtól motivált megkegyelmezést, megbocsátást, ajándékozást jelent. De ez a szó kedveltséget, tekintélyt és tiszteletet, sikerességet is jelent. (Ha valakin a „kharisz” van, az ilyen személyre használták - karizmatikus. Különleges, megtanulhatatlan képességekkel, tehetséggel megáldott, kiemelkedően népszerű emberre használták.) Kire használjuk ma azt, hogy karizmatikus személyiség?
Képzeld el, van ilyen. Lefordítom magyarra. Amikor bennünket határtalan öröm ér, ettől az örömtől indíttatva valami jót teszünk másokkal, például ajándékokat veszünk nekik, anélkül, hogy erre ők okot adtak volna. Ez így is tudna működni közöttünk. Mindenki hallott már az isteni kegyelemről. Hát az ilyen. A kharisz az öröm kifejezése, ami Isten kegyelmének lényege, vagyis hogy az ember bűnbocsánatot kaphat, áldásokat, ajándékokat és az ember semmit sem tehet érte: nem az ember cselekedeteire adott válaszként jön, hanem Isten szuverenitásából, döntéséből. Ez hatja át az egész Bibliát. Ő erre mindig kész. Személy. Örömét fejezi ki és baráti közeledésre utal. Azt mondják az evangélium - jó hír - az is kegyelem, mert az ember keres, keres, és mégis Isten talál rá. Talán így nincs is olyan távol, mint sokan képzelik. Ez az isteni kegyelem. Tudom nehéz ezt megérteni (nem kell mindent érteni) hát még megélni. Tudom, most azt mondod a kétezer év, meg az sok vér meg izé, de én nem a széles út szikláiban való botlásról beszélek, hanem a keskeny úton található virágokról. Távol álljon tőlem a vallásos propaganda, én most a Bibliáról beszélek, mert ennek az éve van. Csak egy gondolat. Szubjektíve. Volt-e más Isten (a Biblia szerint), aki hajlandó volt megbékélni a világgal, a saját Fia kereszthalála árán, hogy közel kerüljön az emberhez?
„És az Ige, a Szó hús-vérré lett, sátrat vert közöttünk és mi láttuk a dicsőségét, mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét aki teljes volt kegyelemmel és valóigazsággal (elrejtetlenséggel).” Jézus telis tele volt a kegyelemmel. Ami csordultig van az ki- és átömlik máshova. Ezért kellett továbbadni. Hát ez mi? mondod. Kimosnak téged barátom, mint egy koszos ruhát és kapsz egy tiszta fehéret. Eddigi tetteid, amit te rosszaságnak neveztél, s a lelkiismereted hangja mindig megszólalt, de Isten szemében azért súlyosabb (ciki, mert szellemi, lelki és testi - isteni törvény áthágásának hívják), megnyomják a delete gombot. Új fájlt nyitnak neked. Kegyelem? Az. Kicserélt életet ajánl fel. Ezért Ő a kapitány. A találkozás lehetősége. Egy olyan hajón, ahol (Novák Péter szavaival) Ő a kapitány. Én szeretnék matróz lenni.
Az életről úgy gondoltam régen, majd alakítom úgy, ahogy esik. De puffannom kellett sokat. Sok öröm mellet üröm, meg a szerelmi csalódások a földhöz vertek. Nehéz iga. De felálltam. Mi ez az egész? - kérdeztem magamtól, miközben levertem a port a ruhámról. Apám azt mondta: keress, keresd az igazat, a jót, de nézd meg jól! Találtam. Hidat. Átmentem. Ez is kegyelem.
Kharisz. Szívesség, jótett, hála, elismerés, köszönet, viszonzás. Nem akarok papolni, csak észrevételeim vannak. Vedd észre mások szükségét és tölts be. Csak egy kicsivel kezdd. Van valaki, akivel jót tehetnél? Tedd. Hálás vagy valakinek? Fejezd ki. Elismersz valakit, aki érdemes rá, és tudod esetleg, hogy tehetségesebb, mint te, de nem rá kell nézned, hanem arra a tehetségre, amit ajándékba kapott? Mondd el neki. Voltál már úgy, hogy annyira örültél valaminek, hogy utána elengedted a barátod tartozását? Engedd el. Nem tudod megtenni, mondod. Piszok nehéz. Tudom. Bár jogos a kérdés, és akkor jobb lesz a világ? Jobb. Egy lépés itt, ezer odafent. Ehhez meg kell fordulni, vissza, mint a tékozló fiú. Újra kell gondolni mindent, totál meg kell változni. Magaddal, magadban is. Ára van. Isten s az élet nem automata. Csak próbáld meg a napjaidat szebbé tenni. Kezd a barátaiddal. Adj esélyt magadnak, kezd el!
Szeresd a legközelebbi embertársadat (felebarát, aki egész), mint magad. Nehéz, mi? Szinte lehetetlen. Ráakadtam egy talmud-i történetre. Egy idegenről szól, aki azt akarta, hogy Hillél rabbi (Jézus kortársa) tanítsa meg őt a Tóra lényegére annyi idő alatt, amennyit fél lábon állva kibír. Hillél kollégája, Sámmáj rabbi, akitől ugyanezt kérte, elkergette a szemtelen provokátort. Hillél barátságosan válaszolt: "Amit nem tennél magadnak, azt ne tedd másoknak! Ez a Tóra lényege, a többi magyarázat. Menj, és tanuld!"
Tényleg el kellene menni és tanulni. Például egy Bibliával a kezünkben.
