Wagner Siegfried-idillje már több mint száz éve rejtély a tudomány számára. Előadása során ugyanis, érthetetlen módon, hő szabadul fel. A jelenséget mi sem tudjuk megmagyarázni, ám okát sejteni véljük.
Cosima Wagner
Egy büszke apa, felesége születésnapjára, szerelme és hálája jeléül a gyermekért, meglepetésként egy darabot komponál. Nemrégiben mutatták be legújabb operáját, amelyet a vidéki házban vetett papírra, így az opera dallamai még ott rezegnek a levegőben. Nem is csoda hát, ha az éppen íródó darabban is feltűnnek, ám nem pusztán idézetként, hanem személyes üzenetként a szeretett személynek, a múlt legfontosabb pillanataira utalva.
Elérkezik a születésnap s Wagner, hiszen róla van szó, titokban muzsikusokat hozat a házhoz már kora reggel, szám szerint tizenhármat, hogy a zeneművet a születésnapjára ébredő kedves számára megszólaltassák. Cosima, hiszen róla van szó, még alszik, nem sejt semmit, a muzsikusok, köztük a híres trombitás, csendben elhelyezkednek a lépcsőházban, Wagner pedig felkészül a vezénylésre.
Cosima könnytől fátyolos szemmel hallgatja a muzsikát, felismer minden utalást, érzi a hálát, érzi a szeretetet, fellélegzik. Még nincsenek túl a nehezén, megszületett ugyan a kisfiú, egészséges, de a család hiába került ki a szigorú apa látóköréből, aki mindvégig ellenezte házasságukat. A szorongás ott belül még nem enyhült, a téli sötét sarkokban, a nehéz függönyök árnyékaiban az apa összevont szemöldöke rajzolódik ki. Milyen csodálatos dolog is a muzsika! Hogy melegít!
Liszt Ferenc, hiszen róla van szó, ő Cosima apja, homlokát ráncolja.
A lépcsőház megtelik a tavasszal. Idilli hangkép tárul Cosima elé, a jól ismert dallamok a Siegfriedből és a Walkürből, a madárdal, az erdei zsongás, óvatosan megtorpanó és a levegőbe szaglászó, tétova őzek és legfőképp, zöld, zöld, friss, életteli természet. Ám még ennél is fontosabb, ami mindent áthat, a meleg, melegítő, nyugodt szeretet. Nincs perzselő szerelmi tűz, de most nem is erre van szükség: egy apa és férj szól, erőt, bizalmat sugározva.
Cosima egyszerre átmelegszik. December 25-e van, a születésnapja és Karácsony, s mikor felébredt, kint zuhogott a hó, de a havazás elállt, ahogy az első hangok felcsendültek. A süket téli csend megtörik. Hallani, ahogy a jég egyszerre olvadni kezd, sőt azt is, ahogy a talaj felissza az olvadó hólevet és egyszerre kisüt a nap és kizöldül a hegyoldal. A zenekar zavartan a karmesterre sandít, a muzsikusok nem értik, mi történik odakinn, ám Wagner a világ legtermészetesebb módján dirigál tovább. Hiszen ő írta a darabot. Min is lepődhetne meg?
Kommentár
A Triebschen-idillnek (ez a darab eredeti címe, a helységre utalva, ahol Wagnerék akkoriban laktak s ahol a darab először megszólalt) azóta is csodájára jár a világ. Nyáron nem is igen adják elő, mert a levegő hőmérsékletét kizárólag akkor emelik meg felcsendülő hangjai, ha az a fagypont alatt van. Ezért aki most megy el meghallgatni, ne várjon külső csodát: ehhez tél kell és hó. Akinek azonban zord atya tekintete kíséri minden lépését, akinek szívét a szorongás jégcsapjai dermesztik s aki, ha befelé pillant csak sivár hómezőket talál, ne habozzon meghallgatni. A mester ugyanis nemcsak a szenvedély végsőkig való fokozására képes (úgy, hogy az ember újra és újra azt érzi, most, most akarok meghalni, mert most végre élek, még ha bele is halok saját felrobbanó érzelmeimbe). Igenis ismeri a szorongás gyógyírját is. Akit pedig zord atya nem nyomaszt és nem szorong, csak egyszerűen zenét akar hallgatni, s emiatt az idillt Wagner más műveihez képest visszafogottnak, sőt talán kicsit unalmasnak is találja, legyen tekintettel mindazokra, akiknek az a plusz tizenöt fok kellett és kell ahhoz, hogy tovább éljenek. Pontosan annyi, amennyivel a Siegfried-idill alig húsz perce megemeli a belső hőmérsékletet.
2008. április 21. hétfő 18:00
Magyar Rádió 22-es Stúdiója
Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok (Budapest Chamber Symphony)
Közreműködik: Réti Balázs (zongora)
Vezényel: Tihanyi László
„Kettős tükrök”
WAGNER: Siegfried-idill
HORUSITZKY: 1. zongoraverseny
BRITTEN. Az ifjú Apolló - fanfár zongorára és vonósokra, op. 16
L. BERKELEY: Vonósszerenád, op. 12
KADOSA: Szerenád kamarazenekarra, op. 65
A belépés ingyenes.
