Midőn felkérettetett a káoszelméletben megnyilatkoznók, jeles szerzőtársammal valamelyest szellemi asszót folytatni a netpáston, felmerülni tetszik a kérdés: túl a káosz (és kosz) keltésen, parány univerzumunkban (zoomunkban) mily rettentő hatásfokkal működik ez az izé? A lepkés cucc? Mert oké, a szárnya itt, a tornádó ott. Persze ez pont annyira igaz, mint az E=mc². Van, akinek ez egy kurva nagy atombombát jelent, van, akinek egy marha gyors űrhajót. (Csubi, kapcsoljunk hiperűrsebességre!)

De annak ellenére, hogy a káoszelméletet se felfogni, se megfejteni nem fogjuk, érezzük benne azt a pici Buddhát. A pillangót. Mert ugye van ez a régi mese, amin nemhogy Lorenz, de Lőrinc is elrévedt: hogy „Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodik engemet?” „Kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok” (…) „Dzsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt, és mindhármunkat én”.

Lorenz egy dolgot mond: csupán néhány egyszerű paraméterrel bíró rendszer is mutathat összetett, megjósolhatatlan viselkedést. Például sok kultúrnövény termesztő Kultúrpart-olvasó kiskerttulajdonos rezzen össze, amikor azt mondom: vakondtúrás! Na, ebben találd meg a rendszert, ecsém! Mert össze-vissza túr az a rohadt dög, hol a pistikéket, hol a kankalinokat dönti ki…

Nem egy embert ismertem, aki ebbe beleőrült. Pontosabban abba az „angol gyep” nevezetű, eredeti lelőhelyén sok száz éve működő, és a madaras teszkóban sok száz forintért kapható instant fűmag-termesztésbe, amelynek szárba szökkent rügyeit, ergo a frissen vetett füvet feltúrja az a rohadt vakond. Ráadásul a vakondtúrások megjelenése a kert koordinátái közt láthatóan valamilyen rendszerben történik, néhol periodikát, másutt dinamikát mutatva. Egyszóval teljesen kiszámíthatatlanul. Káosz.

Nos hát, jöjjön a filctoll. Lepke és tornádó? Vakond és Ciklon B!

Coming outolok, a nagyapám zsidó volt, a nagyanyám viszont echte német. ’38-ban házasodtak össze, pápai engedéllyel. A családi legendák üveg alatt tartott málló potrohú molylepkéit nem húznám le e helyt a gombostűről, de Fritz bácsi, a sokra tartott német rokon fantasztikus húzását, amikor Zyklon B-vel gázosította el holocaust-túlélő nagyapám kertjének vakondjait, nem hallgathatom el. Nagyapámat tudniillik az őrületbe kergették a zöld gyepen felbukkanó fekete kúpok, tehát a szocializmusban kapható teljes méregarzenált bevetette az ártalmatlan kis rágcsálók ellen, hasztalan. És akkor Fritz meghozta a tutit.

- Fritz, was has du mitgebracht? – nézett nagyapám.

Fritz nemcsak a rágcsálók közt kétes hírű cianidot alkalmazta nálunk sikerrel, de mindig is gyanús volt, hogy ’42 óta nem vitte vissza a könyvtárba a Mein Kampfot. De tényleg.

Szóval terheltek vagyunk, lakáshitellel, történelemmel, vissza nem vitt könyvtári könyvekkel, nemhogy egy lepkeszárny, de egy tornádó sem ránt ki a hétköznapi vasbetonból. Ha csak… Hacsak nem ő álmodik minket. A pillangó. Aki hernyó volt valaha.

(a szerző lepkész)