Hogy a pénz boldogít-e vagy sem, nem tudni, de az biztos, hogy nagyon könnyen tesz boldogtalanná. Épp ennyire biztos azonban az is, hogy a játék meg épp ennyire könnyen tesz boldoggá, s nem csak úgy, hogy közben elfelejti az ember, mennyire boldogtalan is a pénz miatt. A játék sokkal többet ad, mint amennyi pénzünk hiányzik. Bizonyíték erre egy olyan zene, amely még egy játéknál is sokkal többet ad, de ha csak játéknak fogjuk fel, már akkor is boldoggá tesz, az bizonyos.

A fúga elnevezés a fugere (kergetni) igéből származik. A név találó, hiszen egy fúga szólamai úgy kergetik egymást, mint egy csapat gyerek. Csakhogy most nem egy fogó van, hanem több, s mindenki azt a gyereket kergeti, aki el akar iszkolni az úton talált pénzdarabbal. A többiek persze körbekerítik, aztán valamelyikük kiragadja a kezéből a kincset, s most már őt hajszolja mindenki.

Aki nem száll be egy ilyen fogócskába, annak az erre-arra szaladgáló, rosszalkodó kölykök látványa csak bosszantó kavalkád. Ha azonban figyelni kezdi őket és semmi mást nem akar, mint felismerni és nyomon követni, kinél is van a pénzdarab, egész jól szórakozhat. Ehhez pedig csak az kell, hogy kövesse a csapatot árkon-bokron át s egy pillanatra se lankadjon, hiszen itt számára a játék: meg tudja-e mindig biztosan mondani, melyik kölyöknél is van épp a pénzdarab.

A fúgákkal a játék ugyanez: lefülelni a kinccsel menekülőt.

A koncerten hallható „Fúga művészeté”-nek első tételében (első kontrapunktuszában) tizenegyszer csillan meg a pénzdarab. Eleinte könnyű felismerni melyik szólamnál van a négy közül, kit kerget a többi, később azonban egyre nehezebb. (A szólamokat hagyományosan így hívjuk felülről, a legmagasabbtól lefelé a mélyebbek felé haladva: szoprán, alt, tenor, basszus.) Nagyon résen kell lenni, de csak az nyer, aki mind a tizenegyszer rámutat gondolatban az éppen menekülő szólamra: hopp, most nálad van a kincs!

Jöjjön először tehát egy kis bemelegítés (aki enélkül is bele mer vágni, tegye csak, de később ne sírjon, hogy így meg úgy, ha belezavarodik a számolásba). Egy fúga a fő dallammal (dux) kezdődik. Ez világosan hallható, hiszen egyetlen szólam játssza, kíséret nélkül. Jegyezzük meg jól a dallamot, mert ez fog újra és újra visszatérni, olykor némileg megváltozott alakban, hol magasan, hol mélyen, hol meg a dzsumbuj közepében, de mégis felismerhetően.

A bevezető dallam az érme első felcsillanása: a kincs az első szólamnál van.

Hirtelen feltűnik egy másik gyerek, aki kikapja az első kezéből a pénzdarabot, vagyis egy másik szólam veszi át a dallamot. Nem mondjuk meg, magasan-e vagy mélyen, az előző felett vagy alatt, mert nem akarjuk elrontani a játék örömét. Mindenesetre, a kincs most ennél a második szólamnál van, a gyerek pedig, akitől elvette, ott szaladgál körülötte, vagyis az elsőként megszólaló szólam kísérődallamot (komesz) játszik.

Ekkor jön a harmadik, nagyobb gyerek, egy igazi dörmögő, aki hirtelen megkaparintja a zsákmányt s menekülni próbál, ami nem könnyű, mert most már ketten ugrálnak körülötte.

A negyedik gyerek közöttük surranva kaparintja meg a pénzdarabot. Alig lehet észrevenni, mert már akkora a kavalkád, hogy igen nehéz lefülelni. A legkönnyebb kihallani a felső és az alsó szólamokat, a szopránt és a basszust, a középső kettővel nehezebb a dolgunk. De a feladat nem lehetetlen. Hogy nehéz? Annál izgalmasabb a játék.

Végül még két fontos bemelegítő információ.

Elsőként: figyeljük majd meg, a negyedik megmutatkozás után hirtelen elveszik a pénzdarab. Nem lehet kivenni hová tűnt, kinél van a kincs, de nem csak mi nem látjuk: kiesett a kölykök kezéből s most ide-oda forgolódnak, kutakodnak a fűben. Ez a kidolgozási szakasz (reperkusszió), amikor a szólamok a már hallott dallamok töredékeit játsszák, egészen addig, míg valamelyikük fel nem kapja ismét a témát.

A második: a kergetőzés végén a legnagyobb, mély hangú fiú kétszer is elhasal: a basszus mozdulatlan támaszt ad (orgonapont). Először még feltápászkodik, de másodszorra, a rövid szünetek után, már végleg kiszáll a játékból, s a többi három szólam szó szerint a hátán ugrál. Nagyon figyeljünk majd ekkor! Melyik szólam is kaparintja meg végleg a kincset?

S ezzel be is fejezzük, minden megvan, ami szükséges, csak oda kell menni játszani, ahol a hangok hancúrozni fognak. Mellesleg, a gyerekek sem azért kergetőznek, mert egyiküknél pénz van, hiszen ők világosan tudják, nem a pénz birtoklása boldogít.

Végül tényleg az utolsó megjegyzés: a játszótérre a belépés ingyenes.