A szőlő olykor édes, olykor savanyú. A legsavanyúbb szőlő azonban az, amit az ember nem tud leszedni, mert nem éri el. S hogy mi köze ennek a pénzhez és a boldogsághoz? Mindjárt kiderül.

Aznap délután jól ment az utcazene, Csicska és Góré sok pénzt, különlegesen sok pénzt kerestek. Csicska boldog volt. Olyannyira, hogy filozofálni támadt kedve. Meg is kérdezte Górét, vajon nem csak azok mondják-e, hogy a pénz nem boldogít, akiknek nincs pénzük. Góré ránézett és így szólt, szedj egy kis savanyú szőlőt.


BRETON HOZZÁSZÓLÁSA

Hogy a zen tanmesét megértsük, ki kell bontanunk, mint a tömörített fájlokat. Nos, a tanítvány kérdése azt sugallja, hogy csak azért mondják egyesek, hogy a pénz nem boldogít, mert nincs pénzük. Van erre egy jó szólás: savanyú a szőlő. Ha nem érjük el a vágyott tárgyat, mert nincs rá pénzünk, le kell minősíteni a pénzt, miként a róka teszi a mesében az elérhetetlen szőlővel. A pénz leértékelése tehát a boldogság vonatkozásában abból a frusztrációból fakad, hogy kénytelen-kelletlen le kell mondanunk mindarról, amire nincs pénzünk?

A mester válasza oda nem illőnek tűnik. De először is gondoljuk meg, mire menne az a tanítvány, aki a legfontosabb problémákra készen kapná a megoldást? A mester ezért két lépéssel előbb kell, hogy járjon és legfeljebb csak egy apró kis jelet hagyhat maga után a porban, merre is haladt ő az úton. Ezzel szabadságot hagy a tanítványnak, ám mégis megköszöni figyelmét, vagyis azt, hogy a tanítvány éppen az ő megoldásai felé tájékozódik.

Válasza ezért csak egy jelzés. Arra a lehetetlenség feladatra utal, amelyet mindenkinek meg kell oldania, aki úgy gondolja, a pénz hiánya boldogtalanná tesz, ám nem akarja magát függővé tenni ettől. A tanítványnak el kell érnie az elérhetetlen szőlőt, különben soha nem szabadul meg. Márpedig ez csakis úgy lehetséges, ha radikális tettre szánja el magát: ki kell tépnie az egész szőlőtőkét, hogy az elérhetetlenhez hozzáférjen. Ha pedig már a földön, a sárban hever a vágy addig elérhetetlen tárgya, semmi kívánatos nem lesz benne.

BUNGEON HOZZÁSZÓLÁSA

Az én értelmezésem más. Idézek először egy aforizmát: „A legravaszabb róka. – Az igazi róka nem csupán azt a szőlőt nevezi savanyúnak, amelyet nem képes elérni, hanem a mások elől leszedett szőlőt is. (Nietzsche: Emberi – túlságosan emberi II. 244§)” Ilyen ravasz róka az a gazdag ember, aki más számára nem mutatja, mennyi boldogságot ad neki az a tény, hogy van pénze. Telerakja a puttonyt, azután kijelenti, hogy ez csak savanyú szőlő. Következésképp, nemcsak az mondhatja, hogy a pénz nem boldogít, akinek nincs, hanem az is, akinek van. A mester erre céloz és ezzel válaszolja meg a tanítvány kérdését: csakis azon múlik, hogy savanyú-e a szőlő vagy sem, hogy mit mondasz róla.

MERENGŐ HOZZÁSZÓLÁSA

Nem állom meg, hogy fel ne tegyek néhány kérdést. Valóban az lenne a helyzet, hogy a pénz negatív megítélését egyszerűen a meg nem szerzett javak felett kesergő vesztesek találták volna ki? Nem lehetséges, hogy ebben legalább annyi szerepet játszik a birtokolt pénz ellenére elmaradó boldogság tapasztalata, mint az irigység? Nem lehetséges tehát, hogy általános igazsággal van dolgunk, amelynek születéséért nemcsak a frusztráció, hanem a betöltött vágy után beköszöntő üresség élménye is felelős? S ha igen, vajon milyen következményekkel jár ez életvezetésünkre nézve? A tanmese üzenete, hogy elgondolkodjunk ezeken a kérdéseken, semmi egyéb.

BLABLA HOZZÁSZÓLÁSA

Nem értek egyet egyik értelmezéssel sem. Szó sincs arról, hogy ki kellene irtani minden vágyunkat, amelynek kielégítéséhez pénzre lenne szükségünk, de az sem áll, hogy a szegények és a gazdagok egyaránt állíthatnák, a pénz nem boldogít, az előbbiek azért, mert nincs nekik, az utóbbiak meg azért, mert képmutatóak. Azzal sem értek egyet azonban, hogy ne üzenne valamit a mese. Nekem legalábbis ezt üzente: igenis lehetséges olyan mértéktartás, amely megálljt parancsol a vágyaknak. Ezt még megszerzem, azt azonban már nem és nem is hajtok érte, hogy megszerezzem. Nincs tehát elérhetetlen szőlő. Egyszerűen az a helyzet, hogy nem erőltetem meg magam a magasan fekvőkért, akár a legédesebbekért sem, hanem megelégszem azzal, amit elérek, még ha savanyú is kicsit. Így értendő, hogy a tanítványnak savanyú szőlőt kell szednie.

BLENDI HOZZÁSZÓLÁSA

Blabla, hol élsz te? Nyugaton? Mert ott ezt meg lehet csinálni, de itt? Majd ha olyan szinten élek, mint egy német paraszt, akkor megteszem, hogy nem veszek harmadik autót vagy Mercédeszt. Bárcsak a nekik jutó savanykás szőlő jutna nekem is. Amíg tehát nem laktam jól ezekkel a dolgokkal, addig semmi kedvem beérni azzal a savanyúval, amit elérek, ha egyszer van édes is, csak most még nem tudom leszedni. Ez a tanmese tehát egy nagy hülyeség.

CSICSKA HOZZÁSZÓLÁSA

Emberek, állj! Góré szomjas volt és egyszerűen arra kért, hozzak neki valamit inni. Ennyi volt az egész. Amúgy meg sejtem, hogy ki az, aki bennünket használ szócsőnek és elferdíti, meg kiforgatja a szavainkat. Ezúton üzenem neki, hogy kezd már nagyon elegem lenni belőle.