Pénz, zsozsó, lé, dudva, mani. Ez az, ami mindig áthatol mindenen és senkit sem kerül el. De kikerülni sem akarja senki. Attól függ, ki hogyan áll hozzá. Ízlés dolga. Nézhetünk rá így is meg úgy is, de végül mindig beismerjük: nélküle nem megy. Bár nem mindegy, hogyan. Régebben tudtunk Krőzusról, Eldorádóról, aranylázról, s a mai kor már hitelezi, befekteti, forgatja. Tőzsde és a brókerek. Bankbetét. És hol lesz ennek a vége?
Egy arab közmondás szerint a halotti ingen nincsen zseb. Ez mennyire igaz, látható, hogy az életünket még a halálunk órájában is foglakoztatja a pénz. Sokak szerint nem boldogít, de a hiánya tesz még boldogtalanabbá, vágnák rá mások. A kérdés tényleg az, hogy az életünk a pénz körül, vagy inkább a pénztelenség körül forog-e. Ma már pénz kell a jó megélhetéshez, az egészséges életmódhoz (a biokajához pláne), a sajnálatosan méregdrága gyógyszerekhez, ajándékozáshoz, hitelre, kocsirészletre, sőt, emberi kapcsolataink fenntartásához is. Kétélű penge ez, tudunk fanyalogni, felháborodni (gyakran jogosan), ha mások meggazdagodnak, de ha kedvenc filmsztárunk még többet keres új filmjével, nem sajnáljuk tőle. E javak kétségtelenül nincsenek jól elosztva. Szegény gazdagok s gazdag szegények. Hogy van ez? Testközelben érezhetjük a pénz hatalmát a sportban, politikában, művészetben. Érdemes lenne egyszer őket meginterjúvolni, mennyire boldogok? Érdekes lenne egyszer cserélni is. Tudják, úgy, ahogy a gimiben, meg a főiskolákon, egyetemeken szokták. Nálunk még három nap volt a „diákhatalom”, mi voltunk a dirik, s a tanárok, a tanárjaink a tanulók. Jó lenne egyszer kipróbálni - a szegények legyenek három napig gazdagok, s fordítva. Megváltoznánk-e? Mit tenne velünk a tiszavirág-gazdagság?
Ha valakit megkérdeznének, létezik-e olyan fogalom, hogy elég-pénz, vajon hányan mondanák azt: „na, ebből sosem elég”? Persze ez mindig attól függ, honnan nézzük. Valaki véletlen jut hozzá sok pénzhez, lyukas a keze és elfolyik, a fordítottja is igaz: valaki kevés pénzt is jól tud hasznosítani. A kérdés valóban az, milyen a belső és külső motivációnk, például lehetséges, hogy a pénz uralkodjon rajtunk, vagy mi uralkodjunk a pénzen, esetleg ne legyen semmi közünk a pénzhez.
Ebben már a történelem során megoszlott a vélemény. Sokan úgy vélekednek, hogy mindig is a pénz mozgatta a világot, de ennek a vitájába most nem ugranék bele. Gyorsan, látványosan meggazdagodni. Kitölteni a lottóötöst, aztán hajrá. Emlékszem, édesanyám is állandóan töltögette, és reménykedett, hogy megüti a főnyereményt. Egyszer megkérdeztem, mit csinálna vele. Azt mondta: megalapoznám a gyermekeim jövőjét. Persze ő ritka fajta volt, nem gondolt soha magára, ezt adta nekünk is tovább. Apropó lottó, érdekes adalékokra bukkantam Mérő László az Élő pénz című művében: Angliában is vizsgálták a nagy nyertesek életét, de igen csekélyszámú volt közöttük olyan, akiknek megváltozott az élete, kevesen gondoltak arra, hogyan lehetne sokezer munkahelybe befektetni. Említ egy magyar vonatkozású dolgot is. „2003-ban több héten keresztül Európa legnagyobb nyereményét a magyar lottó ígérte. A telitalálat nyereményalapja ötmilliárd forint fölé halmozódott fel. Ekkor végeztek egy felmérést arról, hogy milyen elképzeléseik vannak az embereknek, mit kezdenének a pénzzel, ha megnyernék. Az emberek közel húsz százaléka arra szavazott, hogy "ennyi pénzt már jobb nem megnyerni".
Talán érdekes: ennyi pénz újabb problémák halmazát stimulálná? Lehet olyan eset, amikor ennyi pénzt nem lehet értelmesen elkölteni? Hm. Ezt meg tudom erősíteni, öt évig dolgoztam díszítőként egy tv stúdióban, ez a stúdió gyártotta a Szerencsejáték Rt. műsorait. Hátulról előre ismertük az összes műsor lefolyását, s az ügyeletekben mindig végig is néztük. Nem azért, mert annyira jó műsorok voltak, hanem mert a kollégák a szelvényekkel a kezükben várták azt a pillanatot, hogy mikor lesz a nagy bumm, és mikor kerülnek el innen és nem kell egész életükben „trógerolni”. Ne értsék félre, tisztességes munka ez, de beleláttunk a Mammonba is. Rengeteget dolgoztunk a legkevesebb pénzért. No fizuemelés! Mégis azt mondták, „ha megnyerném, elszöknék külföldre, nehogy a maffia megtaláljon.” Ez nekik a félelem bére lett volna?
Meg kell tanulnunk örülni, ha van, de akkor sincs semmi shakespeare-i dráma, ha nincs elég. Viszonyítás kérdése az egész. Jártam nem éppen gazdagnak nevezhető országokban, például Ukrajnában, ahol a szegény családok kiszórják a morzsát az asztalra, megvizezik, és egyenlő arányban elosztják a gyerekeik közt. Ez az ebéd és a vacsora. Azóta nem morgolódom. Gazdag vagyok. Hálás tudok lenni minden forintért is, meg a csapvízért is. Magunknak kell eldönteni, mi az értékes. Oké, ma minden megvehető és eladható. Nekünk kell „álljt” parancsolni életünk olyan területeire, ami nemesebb és hasznosabb, ahová a „Nem bejárat” feliratot kell felmutatni a pénznek.
Híres emberek, művészek, államférfiak is másként reagáltak a pénzre. Ecsetelték a hasznát és az árnyoldalait is, mintegy kifordított kabátként. „Mert nincs a pénznél hathatósabb kártevő”, mondatja Szophoklész Kreonnal az Antigonéban. Voltaire Candide-jában a főhős eljut Eldorádóba, a mesés kincsek álomországába. A boldogsághoz pénz kell Voltaire szerint? Ady Endre viszonya a pénzhez közismert, olvassák el a Harc a Nagyúrral című verset, vagy megemlíthetem Madách Az ember tragédiájának londoni színét, ahol semmit nem adnak ingyen, még Éva rokonszenvét sem. Drága ékszerekért, úgy már igen. Haszonlesés meg a többi. Mintha csak ma írta volna. Emlékeznek az Abba slágerére? ”Mani, mani, mani, ólvéjz szani, in dö rics menz wörld – a pénz mily csillogóan fényes a gazdagoknak”, ez folyt a csapból is annak idején, bár sokunk ezt sosem tapasztalta meg. Mások a Pink Floydra szavaztak. „Pénz, ugyan már, legyen jó állásod, fizud, és máris OK vagy. Money, egy kicsit gázos, markold két marékkal, spájzold el, új kocsi, kaviár, négy csillagos szálloda-álom, veszek magamnak egy új focicsapatot…”, és hasonlók. Kétségtelen, hogy a pénz fogalma s ehhez való viszony minden vallást és filozófiát is áthatott. A bibliai példákban is a pénz szerelme, a pénz imádata (Mammon hasonlat) a rossz gyökér, nem önmagában a pénz. Salamon gazdagsága egyáltalán nem negatív, az ő története is tanulságos, hogyan lehet békében, javakat felhalmozva, bölcsen bánni a vagyonnal. Manapság is sok embernek el kéne olvasni odafent.
Egy amerikai tanulságos példa: New Yorkban, ha esik az eső, délutánonként jóval kevesebb taxi rohan az utcákon, mint a derült napokon; az esős napokon délután nullával egyenlő annak az esélye, hogy valaki taxit fogjon. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor elözönlik a taxik az utcákat, mint a mérgezett egerek, a sok „fogás” reményében, és így sok „manit tudnak szakítani”. A taxisok többsége azonban nem ezt teszi. Mivel az eső miatt nagy a forgalma, délelőtt már megkeresi az aznapi pénzét, azután nyugodtan hazahajt, hogy élvezze a „megérdemelt” szabad afternúnját.
